2015. december 30., szerda

DIY / Emlékes befőtt az új évre

A Pinterestet használóknak biztosan nem újdonság az emlékgyűjtő üveg, avagy "memory jar" ötlete. Én idén karácsonyi ajándéknak készítettem párat, és gondoltam, megosztom itt is, hátha másnak is megtetszik és elkészíti akár még holnap.:)

Mi a lényege? Kisebb-nagyobb emlékek gyűjtése az év során: valami, ami feldobta egy napodat, de magadtól később nem biztos, hogy emlékeznél rá, vicces történetek, elszólások, stb. Bármi, amit fel tudsz írni egy cetlire, aztán bedobhatod a befőttesüvegbe. Év végén pedig visszaolvashatod, hogy mennyi jó dolog történt veled az elmúlt időben, erőt meríthetsz belőle, ha kell, vagy reflektálhatsz az évre a segítségével, ha ahhoz van kedved. A pozitív hatása garantált, ahogy azt már néhány heti jó dolgos bejegyzésemnél is megjegyeztem. Csinálni kell, tudatosan odafigyelni rá, de megéri. (Remélem, a megajándékozottak kitartanak majd.:) )
Hogyan csináld? Egy dolog kell hozzá biztosan, mégpedig egy nem túl kicsi, tiszta befőttesüveg. Innentől pedig minden rád van bízva. Én akrilfestékkel festettem ki a kupakját, aztán a még nedves festékbe szórtam egy kis jó sok csillámport. Az üveg oldalára nem túl vastag, színes kartonpapírból kivágtam egy téglalap alakú címkét, amire a "2016 Emlékek" felirat került. Ezt dekupázs (így írják magyarul?) ragasztóval ragasztottam fel, jól odapréselve-nyomkodva a széleknél, hogy lehetőleg ne jöjjön fel. A kétoldalú ragasztószalag is jó választás lehet erre. Ezután - mivel még nem volt elég a csillámból - csillogós ragasztószalaggal kicsit továbbdíszítettem a felirat környékét.
Lehet minimalistább, letisztultabb üveget is készíteni kevésbé rikító festékkel, szép anyaggal bevonva a tetejét, díszítheted szalaggal, matricával, üvegfestékkel, kifestheted magát az üveget is, tényleg mindenki a saját stílusához igazíthatja.

A lehetőségek száma végtelen, inspiráció akad bőven az interneten, a lényeg, hogy ne maradjon üres az az üveg! :)
Sok boldog pillanatot és emléket kívánok mindenkinek!


2015. december 25., péntek

Arany mintás ünnepi körmök egyszerűen!

Nagyon könnyű, de nagyon mutatós ez az ünnepi manikűr. Bárki el tudja készíteni, akinek van otthon akármilyen színű körömlakkja, és felragasztható aranytetkója nyárról. Az ötlet az urban:eve blogról származik (KATT az eredeti bejegyzésért!), én csak lecsaptam rá (miután a homlokomra csaptam, hogy miért is nem nekem jutott ez eszembe:)).
 
A lényeg a következő: fesd ki a körmöd, várd meg, amíg teljesen megszárad, majd a kiválasztott, megfelelő méretűre vágott mintát (mintadarabkát) vizes szivaccsal vagy vattával applikáld rá a körmödre, mintha csak a bőrödre tennéd. Kenj rá egy réteg fedőlakkot, hogy minél tovább megmaradjon, és voilá, készen is vagy!
 
A képen az én körmömön sötétkék-arany kombináció látható, anyunak sötétlila alapra csináltam, de bordóval vagy akár krémszínűvel is nagyon szép lehet.
 



2015. december 22., kedd

Idén karácsonykor szeretnék...

 
  • ...odafigyelni, hogy ne vigyem túlzásba a (süti)evést
  • ...emellett persze sütit enni reggelire
  • ...könyvet olvasni, esetleg kiolvasni egy könyvet
  • ...azonnal birtokba venni az ajándékokat
  • ...késő estig valami gagyi karácsonyi filmet nézni a tévében
  • ...segíteni a főzésben
  • ...valamilyen forró, fűszeres italt inni
  • ...társasozni
  • ...kimozdulni itthonról, vendégségbe menni vagy valami programot szervezni
  • ...elmenni futni

2015. december 7., hétfő

RECEPT / Karácsonyi mézeskalácsos muffin narancsos-mascarponés krémmel

Fűszeres és puha muffin lágy, friss, enyhén narancsos krémmel. Kivételesen jól sikerült, próbáljátok ki!
 
Hozzávalók:
 
A muffinhoz:
  • 15 dkg margarin (vagy vaj)
  • 15 dkg cukor
  • 3 evőkanál méz
  • 1 narancs reszelt héja
  • 2 evőkanál mézeskalács-fűszerkeverék és/vagy fél-fél teáskanál fahéj, gyömbér, szegfűbors
  • 3 tojás
  • 3-4 evőkanál (kb. 100 g) natúr joghurt
  • 15 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
A krémhez:
  • 15 dkg mascarpone
  • 0,5-1 narancs leve
  • kb. 3 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
 
Elkészítés:
 
A margarint a cukorral, a mézzel, a narancshéjjal és a fűszerekkel közepes lángon összemelegítjük időnként megkeverve, amíg a cukor el nem olvad. Áttöltjük egy keverőtálba, és ha nem túl forró, akkor mehetünk tovább. Ellenkező esetben kicsit hagyjuk hűlni a következő lépés előtt.
 
Egyesével hozzákeverjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a joghurtot, végül a sütőporral elkevert lisztet is.
 
Körülbelül 20 perc alatt, 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük.
 
A krémhez a mascarponét kikeverjük  vaníliás cukorral, az ízlés szerinti cukorral, és annyi narancslével, hogy ne legyen túl folyós.
 
A megsült muffinokat teljesen kihűtjük, ez idő alatt a krémet is a hűtőben pihentetjük, majd a krémet tálalás előtt habzsák segítségével a muffin tetejére nyomjuk vagy egyszerűen rákanalazzuk.
 
 
Figyelem! Ez a krémmennyiség nem biztos, hogy elegendő az összes muffinra, de hasonló arányokkal dolgozva lehet többet készíteni, ha szükséges ( egy kis doboz mascarpone úgyis 25 dekás).
 
Fel lehet díszíteni szórógyönggyel-vagy cukorral, mini mézeskalácsfigurával, kandírozott narancshéjjal, így igazi karácsonyi ünnepi desszert is válhat belőle, amely finom és mutatós, de közben nagyon egyszerű elkészíteni.


2015. november 14., szombat

Őszi kedvencek 2015

Megint vegyes, mindent bele kedvencek, mert volt néhány dolog, amit rengetegszer használtam és szerettem, és nektek is megmutatnám őket, meg pár jó élmény is, ami hozzátartozott az őszhöz.



Rimmel London Wonder'Full szempillaspirál argánolajjal. Azért vettem meg ezt a szempillaspirált annak idején, mert egy szemhéjtussal összecsomagolva a kettő együtt olcsóbb volt, mint az egyik magában. Kíváncsi is voltam rá, hogy milyen, éppen jól is jött mindkettő, aztán amikor elkezdtem használni, nem szerettem igazán. A húgom szerint konkrétan utáltam - én erre azért nem emlékszem ennyire tisztán - de tény, hogy nem láttam túl hatásosnak. Viszont rájöttem, hogy ez az első spirálom, amit simán fel tudok vinni több rétegben úgy, hogy kicsit sem csomósodik. Sőt, így tényleg működik is, természetes, de nagyon hosszú és rugalmas pillákat csinál. Lehet, hogy csak belemagyarázom az argánolaj miatt, de kicsit olyan, mintha ápolna is, egyáltalán nem száraz, kemény érzés (erre utalt a rugalmas).
Rimmel London Scandaleyes szemhéjceruza/krémes szemhéjfesték, Bad Girl Bronze és Bulletproof Beige árnyalatok. Hónapokon keresztül nézegettem, mielőtt féláron megvettem volna, és jól tettem, hogy vártam vele. Mert a kezemre húzott csíkot hiába nem lehetett ledörzsölni, a szemhéjamon először mégsem bizonyult olyan tartósnak. Mégis itt van a kedvenceim között, mert szemhéjalappal és egy kis natúr szemhéjpúderrel elsatírozva már teljesen jól megmarad, gyakran használtam mostanában a minimálsminknél picit többet ennek a kombinációnak köszönhetően. Nem egylépéses megoldás, de gyönyörűek a színek, és élvezek vele dolgozni.
Rimmel Moisture Renew rúzs, Heather Shimmer (220). Kicsit csalok, mert ezt a rúzst tavaly vettem, és már akkor is akartam szerepeltetni a blogon, aztán ez elmaradt. Kicsit barnás-rózsás árnyalat, de nem öreges, és az én száj-és bőrszínemhez sokkal jobban passzol, mint a túl világos, "igazi" nude színek. Ezt a színt már biztos nem lehet kapni, mert leárazáson vettem, de nagyon jó a formulája is, és talán még nem volt teljesen kifutó termék.
Hú, eddig minden Rimmel, nem szándékos.:)
Batiste XXL Volume szárazsampon. Amióta rövid a hajam, szeretem, ha van itthon szárazsampon. Egy-két próbálkozás után egy Baleát vettem újra kétszer is, amíg nyáron készlethiányos nem lett. Akkoriban robbant be a Batiste, és bár ez olyan terméktípus, amire nem szívesen költök rengeteget, adtam neki egy esélyt. A dúsítósat választottam, és azta... tényleg dúsít, de rendesen. Szárazsamponi funkcióját is ellátja, emellett pedig jól felpumpálja a hajat. Nem mondom, hogy rögtön teljesen frissen mosott érzésű lesz tőle a hajam, kicsit "összeragasztja", valószínűleg pont a dúsítás miatt. Viszont a használat másnapjára ez kicsit szelídül, miközben az olajat (zsírt) szerintem akár még jobban is felszívja addigra. Most vettem egy új flakont, ezúttal a klasszikus változatot, ha az is beválik, akkor szuper.
AirWick Life Scents szín-és illatváltoztató gyertya. Nem csak egy sima gyertya, tényleg változtatja a színét. Keresgéltem pár percig az elemet, amivel a csomagolás szerint működik, mielőtt még meggyújtottam volna - mégis hova rejtették? hogy lesz színes? - aztán amikor közelítettem hozzá a gyertyát, kiderült a turpisság, beindult a varázslat. Emellett pedig az illatát is váltogatja, három rétegben van egymáson a sült körte, pite és vaníliaillatú rész. Szerintem egy réteget már váltottam, mert a fahéjas-körtés illat egyszer csak átcsapott egy nagyon megtévesztő, éppen sülő almáspite illatba. Igen, kimentem a konyhába, és nem, senki nem sütött nekem pitét... Nem fejfájdító, nem túl mű, égetem lelkesen.
Milford citrusos zöld tea. A zöld tea egészséges, a zöld tea menő, a zöld tea ízét sokan nem szeretik. Nekem személy szerint a legtöbbel nincs bajom, viszont ez a citrusos változat sokkal jobb, mint a sima, és sokkal jobb, mint mondjuk a citromosak, amikkel eddig találkoztam. Lágyabb, nincs mellékíze, úgyhogy kóstolja meg, aki csak kötelességből inná a zöld teát, pedig utálja.
Citromfűtea. A felpörgető zölddel pont ellentétes a hatása. A leírás szerint feszültség, nyugtalanság, ingerlékenység, illetve emésztési panaszok és enyhe gyomorgörcs esetén alkalmazandó. Van itthon, aki gyomorfájás ellen issza, én az első "tünetegyüttesre" gyakorolt hatására voltam kíváncsi, amikor kipróbáltam. Közvetlenül lefekvés előtt ittam, utána csak bedőltem az ágyba, és már aludtam is. Úgy tűnik, ideiglenesen működik.
Orsay köves gyűrű és arany kiegészítők. Gyakran hordom mostanában azt a lila-kék köves, hangsúlyos gyűrűt, ami megbújik a képeken. Emellett pedig az ezüst ékszereimet valahogy kevésbé vettem elő, inkább meleg tónusú kiegészítőket hordtam, meg színes vagy natúr kötött pulcsikat, szóval amivel beolvadtam a napsütéses, színes őszbe.
MyFitnessPal applikáció. Mindig is hülyeségnek tartottam a kalóriaszámlálást, remélem, nem vagyok egyedül azzal a csúnya előítélettel, ami alapján répát és salátalevelet rágcsáló, de közben egy normális étkezés után vágyakozó emberekre asszociáltam, ha meghallottam ezt a szót. (Ha mégis, akkor elnézést ezekért a gondolatokért.) Szeretek enni, szeretek sütni, de nem szeretnék 5-10-20 év múlva utálkozva belenézni a tükörbe, és elkezdeni - valószínűleg eredménytelenül -  sanyargatni magam. (Arról most ne is beszéljünk, hogy 30 év múlva meg nem kívánok cukor-és szívbeteg lenni meg egyebek.) Mert a kilók lassan, de nagyon biztosan kúsznak fel, a lassúságuk pedig alattomos, mert szinte észre sem veszem. Az elmúlt években alig álltam mérlegre (a mérlegen most állítottam át az életkoromat 19-ről), amikor pedig mégis, azt mondtam, hogy á, ez majdnem annyi, mint a múltkor. Ekkor ismerkedtem meg ezzel az alkalmazással, ami megállapítja a napi kalóriaszükségletedet (te adhatod meg, hogy mi a célod az étrenddel, illetve a lényeges paramétereidet), aztán az elfogyasztott ételeket kiválaszthatod a meglévő listából, de hozhatsz létre saját receptet is, valamint a minél pontosabb adatokért a csomagolt élelmiszerek vonalkódja alapján is kereshetsz az adatbázisban. A kalória mellett tápanyagokat is számol, megmutatja, hogy mennyi fehérjét, szénhidrátot és zsírt kéne még enned, stb. Kíváncsiságból kezdtem el használni, és azóta - miközben mindent eszem továbbra is - észrevettem pár változást, ha nem is elsősorban a testemen, de az étkezési szokásaimon, aminek nagyon örülök.
A svéd+dán kiruccanásunk. Olyan, mintha ezer éve lett volna, de ez is az őszhöz tartozott már, és egyértelműen kedvenc.
Makó. Meglepően kellemes város, pár napot simán el lehet tölteni unatkozás nélkül. A történeti múzeum bizonyos része kifejezetten érdekes (pedig engem nem lehet helytörténeti múzeumokkal levenni a lábamról), a hagymán kívül sok érdekes híres ember is kötődik hozzá (József Attila, A Ford T-modelles Galamb József és Pulitzer is), a város könnyen bejárható, aranyos, de lehet erdőben sétálni, akár kalandparkozni is, és Szeged is közel van. Plusz ott van a gyógyfürdő is, aminek a szauna a legjobb része.
Studio Italia olasz főzőiskola. Ez pedig nagyon friss élmény, ennél frissebb nem is lehetne. Amióta tudok róla, hogy vannak ilyen csoportos főzőtanfolyamok, ahol egy szakács vezetésével közösen lehet készíteni valamit és tanulni, nagyon jó ötletnek tartottam, és szívesen kipróbáltam volna. Most a szülinapom alkalmából volt is rá a lehetőségem, és nagyon élveztem.:)


2015. november 3., kedd

21 things

21 dolog, ami boldoggá tesz:


  1. A barátaim.
  2. Szervezett programok és random mókázások a húgommal. Mindegy, hogy a közös gagyi zenéinkre halandzsázás, városban császkálás vagy filmnézés otthon.
  3. Ha a napom egy apró része eltér a megszokottól.
  4. Sütés. A recept kiválasztásától a krém keverésén át a sütőből kiszálló illatokon keresztül a végeredményig minden egyes része.
  5. Tisztaság.
  6. Friss ágynemű.
  7. Napsütés. Ősszel, amikor a levegő már csípős, de a napsugarak még melengetnek, és a színes levelek is szebbek lesznek tőle; amelyik azt üzeni, hogy mindjárt itt a tavasz, a lágy szellővel társuló, és a nyári negyven fokért felelős, perzselő is.
  8. Meglepni valakit. Megtalálni/kitalálni a tökéletes ajándékot valakinek, aztán látni, hogy tényleg örül neki.
  9. Ajándékot kapni. Amin látszik, hogy nem csak muszájból kapom, hanem tényleg gondolt rám az illető.
  10. Frissen fodrászolva kilépni az utcára.
  11. Új városok felfedezése.
  12. Ha valakinek ízlik, amit főztem. Szeretem etetni az embereket...
  13. Futás. A tudat, hogy kimentem, tettem valamit magamért, plusz hogy közben ki tudom kapcsolni az agyam.
  14. Babák.
  15. Fürdés, zuhanyzás, hajmosás egy hosszú, fárasztó nap után.
  16. Halogatott feladatot elvégezni.
  17. Séta.
  18. Mozi. Popcorn helyett inkább az előzetesekkel.
  19. Könyvesboltban nézelődni.
  20. Szakácskönyvek, főzős műsorok.
  21. Kipihenten ébredni.
Ma korán keltem, de már akkor is sütött a nap. Kicsit rendet raktam, áthúztam az ágyneműt, elmentem futni, hajmosás után pedig viszonylag sikeresen beszárítottam a hajam.  Véletlenül találkoztam a nagymamámmal, villamos helyett sétáltam az egyetemig, összefutottam egy rég nem látott (alig-)ismerőssel, szünetben pedig kiugrottam elintézni valamit. A legjobb barátaim reggeli sms-sel, zenével, telefonhívással, közös képpel vagy aranyos ajándékkal köszöntöttek, ezen kívül itthon kaptam igazi meglepetést, és olyat is, amiről tudtam (például egy szakácskönyvet), és mindnek nagyon-nagyon örülök. :)

Elég jó arány, ha összevetjük a listával.:)



2015. október 31., szombat

Futófelszerelés: futócipő / Fuss te is! #3

2. FUTÓCIPŐ
 
MIÉRT?
 

A cipő az a darab, amire tényleg megéri beruházni. Még ha csak heti egyszer-kétszer pár kilométerrel kezdesz, akkor is kell egy ennek a terhelésnek megfelelő, de futásra kialakított cipő. Nem kell tehát rögtön a legprofibb, legdrágább darab, de papír-vagy kemény talpú tornacipőben kezdve biztos, hogy nem lehet megszeretni a futást és kitartani mellette. Na meg persze nem is egészséges. Hányszor hallottam már a sápítozásokat, hogy "betonon futsz??"... Igen, azon. Mert az van a környéken, mert nem fogok kétszer annyit utazni mondjuk a szigetre,  mint amennyit futással töltenék, és mert egy megfelelő cipőnek eléggé csillapítania kell a becsapódást és így tehermentesítenie a térdet és az ízületeket.
 
MILYET, HONNAN?
 
Az első saját futócipőm azt hiszem, a Lidl-ből volt. Nem az első hely, ahol az ember körülnézne ilyen témában, de időről időre tartanak futós tematikájú heteket, ilyenkor érdemes benézni futós cuccokért. Addig teljesen jól megfelelt, ameddig csak ritkán futottam és keveset. Utána pedig feljebbléptem egy kategóriával, és "komolyabb" cipőt kerestem.
 
A bőség zavarában először szűkítsd le a választékot az igényeid szerint: rövid-közép vagy hosszútávra kell, terepre, betonra, stb. A Decathlonban pl. úgy vannak rendezve a polcok, hogy külön segítség nélkül, mindenki megtalálhassa a neki valót: heti egy alkalmas, rövid távú kezdőtől a rendszeres, hosszabb távra is alkalmas fajtákig mindegyikhez oda van írva, hogy mire alkalmas.
 
Hogy kinek milyen cipő válik be, milyen fazont, típust kell választania, arról valószínűleg rengeteget lehetne írni. Egy kis kutatással biztos találhattok is ilyen írásokat (p. ezt), én viszont nem értek a kifelé-befelé dőlő bokákhoz, és a többihez. Szakboltokban (az előbbi mellett pl. a Spuri) segítenek a lábdiagnosztikában, ha valaki nagyon tanácstalan, biztosra szeretne menni vagy speciális igényei illetve lába van.:)
 
Ha profi segítség nélkül szeretnéd kiválasztani a futócipőt, mindenképpen szánj rá időt, és próbálgass sokat, sokfélét. Ne ragadj le egy márkánál vagy fazonnál. (Apropó, márka: az utcai cipőként használt "futó"cipők nem igazán futásra valók, akkor sem, ha benne van a "running" szó a típus nevében...) A próbához fűződő leghasznosabb tipp pedig: futócipőből legalább fél számmal nagyobbat vegyél, mint a rendes cipőméreted - nem kell csónakázni benne, de a körmöd megköszöni majd a plusz helyet! Ha valamelyik jónak tűnik a próba során, ne csak sétálgass benne, hanem kocogj pár lépést, vagy legalább helybenfutással nézd meg, hogy elég hely van-e a lábujjadnak előrecsúszni, tartja-e a bokádat rendesen, stb.

Végső gondolatok összefoglalva: a futócipő nem egyenlő a teremcipővel vagy a sétáláshoz valóval; ne a kinézet vagy a márka legyen az elsődleges, nagyobb méretet válassz, és nézz körül több helyen, outletekben is!
 


2015. október 27., kedd

Futófelszerelés: a sportmelltartó / Fuss te is! #2

Egy hónapos kényszerszünetet tartottam a futásban, ezért nem fájdítottam a szívemet azzal, hogy mást buzdítok rá. De még mindig nincs túl késő, sem annyira hideg, hogy azt valós kifogásként lehessen használni - nyugodtan el lehet kezdeni ősszel is barátkozni a futással, nem kell megvárni a téli álom utáni ébredést.:)
 
Tehát, tegyük fel, hogy az elhatározás megvan: futni szeretnék. Milyen felszerelést igényel ez?
 
Úgy terveztem, hogy ebből egy darab poszt lesz, az első pont megírása után viszont rájöttem, hogy ezt így nem posztnak, hanem kisregénynek kellene hívni... Ezért szétszedem, és sorozat a sorozatban, jönnek a következő elemek is szépen sorban.
 
1. SPORTMELLTARTÓ
 
MIÉRT?
 
Nos, lehet, hogy más a futócipőre asszociálna elsőként, szerintem viszont egy külön, direkt sportoláshoz használt - és erre tervezett - melltartó nélkül nem érdemes elindulni, még ha csak pár kilométerről is van szó. Egyrészt nyilván jobban tart, rövid távon nem kell a légzésen és egyéb dolgokon kívül arra is koncentrálni, hogy a melleid külön életet élve ugrálnak, hosszú távon pedig legalább ettől a plusz megterheléstől nem fognak jobban lógni. Viszont ha úgy is érzed, hogy ugyan már, nekem nincs is mit megtartani, akkor is érdemes egy topfazonú, kevésbé erős darabot fenntartani sportoláshoz. Egyszerűen azért, mert biztos, hogy kényelmesebb. Futáshoz semmi szükség merevítőkre, és főleg, szivacsbélésekre. Ugyanis - meglepetéés - izzadni fogsz. És valószínűleg nem csak hónaljban. Felesleges tehát még egy vastag réteg, ami ráadásul magába szívja az izzadságot, és pár alkalom után nem is biztos, hogy teljesen tisztára ki lehet mosni.
 
MILYET, HONNAN?
 
Sportmelltartók között is különböző fajták vannak, különböző célokra. A fitneszhez, laza tornához valók kevésbé alkalmasak az intenzívebb mozgáshoz, mint amilyen például a futás. Általánosságban elmondható, hogy érdemes erős, nem kinyúló anyagot választani, kényelmes, nem spagettipántos pánttal, és a fentiek miatt én nem ajánlanám a szivaccsal bélelteket. Senki nem ezt fogja nézni, de tényleg.  Ugrálj párat a próbafülkében, ebből könnyen kiderülhet, hogy megfelelő-e a kiválasztott darab.
 
Több árkategóriából lehet választani, és tényleg megéri jó minőséget választani (főleg, ha komolyan gondolod a dolgot), ez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy ismert márkáért mindenképpen megéri a többszörösét fizetni. Sportboltokon kívül sok ruhaüzletnek van már sportruházati részlege - itt viszont nagyon érdemes figyelni, hogy a dizájn ne menjen a praktikusság rovására. Az én kedvencem decathlonos: olcsó, de az én méreteimnek abszolút megfelelően tart és kényelmes, ezért több is van belőle, hogy mindig legyen tiszta, és felváltva lehessen hordani. (Na jó, az igazi kedvencem ennek az előző verziója volt, aminek kapcsos volt a hátulja, de ez sem rossz, jó szívvel ajánlom így is.)

 
 
Folyt. köv. :)
 
 
 
 


2015. október 4., vasárnap

RECEPT / Fehércsokis-karamellás muffin

Az elmúlt két hétben a hétvégi sütisütést meghatározta két alapanyag: az egyik a felbontott habtejszín, amivel muszáj valamit kezdeni, a másik pedig a sós karamellás szósz, amit múlt héten készítettem, és jó nagy adag lett belőle, ez szintén nem mehet kárba.
De persze szabadon variálható minden: nem kötelező a tetejére tejszínhabot tenni (vagy lehet igazi cupcake-et csinálni vajkrémmel), és tulajdonképpen a karamell nélkül is finom az alapmuffin.
 
Hozzávalók:
  • 125 g cukor
  • 125 g liszt
  • 2 tojás
  • 125 g vaj
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 ek tej
  • vaníliaaroma
  • 10 dkg fehércsoki
  • (sós) karamell szósz / én EZT a receptet használtam
  • habtejszín
Elkészítés:
 
A lisztet elvegyítjük a sütőporral.
 
Egy nagy tálban kikeverjük a tojást a cukorral, majd hozzáadjuk a szobahőmérsékletű vajat. Hozzáöntjük a tejet és a vaníliaaromát is.
 
A száraz hozzávalókat hozzáadjuk a nedvesekhez, és homogén masszává keverjük őket. Az apróra vágott fehércsokit is beleforgatjuk a keverékbe.
 
180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt sülnek meg a muffinok. (Kb. 12 darab lesz belőle.)
 
Miután kihűltek, a tetejükre kentem egy vékony réteg karamellt, végül pedig frissen felvert tejszínhabkupacokat pakoltam rájuk.

 
Ezek a receptek szolgáltak alapként:
A Zoe-féle funfetti cupcake tésztáját használtam (nagyjából), és Anna Saccone karamellás cupcake-je jutatta eszembe, hogy ilyen sütihez is fel lehet használni a hűtőben várkozó szószt.
 
Nagyon édes, de nagyon finom.:)
 

2015. szeptember 9., szerda

Fuss te is! #1

Régóta gondoltam már egy új sorozaton, ahol összeszedhetem és megoszthatom az eddig összegyűlt gondolataimat a futásról. Nem azért, mert profi vagyok, minden kérdésre tudom a választ és szakmailag megbízható tanácsokkal tudok ellátni mindenkit. Már az elején szeretném leszögezni, hogy erről szó sincsen. Viszont megtettem egy utat az évi egy darab 3,5 kilométeres versenyen való részvételtől a viszonylag rendszeres futásig, és ha minden jól megy, ennek most vasárnap meg is lesz az eredménye az első félmaratonom teljesítésével.
 
 
A környezetemben is egyre többen kezdenek futni, ami  nem is meglepő; az elmúlt években nagyon népszerű lett, a legtöbb helyen már egyáltalán nem kelt feltűnést, aki ezt a sportot űzi a városban. Tényleg nem kell hozzá túl sok felszerelés, időt szakítani sem olyan nehéz rá, és hatásos alap kardióedzés. Boldog-boldogtalan fut tehát, vagy legalábbis szeretne, de nem mindenki tudja, hogy hogyan kezdjen neki, aztán ha már elindult, hogyan tartsa fent a kezdeti lelkesedést. Mert akármilyen kézenfekvő is ez a mozgásforma, vannak dolgok, amiket könnyen el lehet rontani az elején, és a szenvedés miatt nagy eséllyel abbamarad az egész, mielőtt még elkezdődhetne.
 
Ha szeretnél rendszeresen sportolni, de nincs időd vagy kedved elmenni szervezett edzésekre, esetleg az állóképességed fejlesztenéd, vagy próbatétel elé állítanád magad és tesztelnéd a kitartásodat egy kitűzött cél (táv, időtartam) elérése érdekében, akkor remélem, segíteni fognak a hamarosan érkező tippjeim.:)


2015. szeptember 1., kedd

RECEPT / Juharszirupos, földimogyorós-csokidarabos muffin

Előfordul, hogy ha kitalálok egy szerintem összeillő ízkombinációt, de a tökéletes receptet sehol nem találom hozzá, akkor összegyúrok pár meglévő receptet. Így kezdődött ennek a muffinnak a pályája is, és a jelek szerint elég sikeres lett. Ha már itt az ősz, akkor ez ízvilágában már teljesen illik hozzá, ráadásul szerintem tökéletes elvihető tízórai-süti lehet belőle. 
 
Változatok:
  • a juharszirupot el lehet hagyni, ekkor nem ez lesz a süti neve több cukor kell bele
  • mogyoró helyett mehet bele dió is
  • a csokit én nem hagynám ki ;)
Hozzávalók:
  • 20 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • fél teáskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál fahéj
  • 1 tojás
  • 5 dkg (barna)cukor
  • 1 dl juharszirup
  • 2 dl natúr joghurt/kefir/tejföl (tejjel higítva)
  • 0,8 dl olaj
  • 6 dkg sózatlan földimogyoró (nem patikamérleggel mérve, körülbelül)
  • 10 dkg apróra vágott étcsoki
Elkészítés:
 
A lisztet elkeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával és a fahéjjal.
 
A tojást habosra verjük a cukorral, majd hozzáadjuk a juharszirupot, a joghurtot (vagy egyéb savanyú tejterméket) és az olajat.
 
A száraz hozzávalókat hozzáöntjük a nedveshez, és egyneművé keverjük. Végül beleöntjük az előzőleg apróra tört mogyorót és a csokidarabokat.
 
180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt sül meg.
 
Jó étvágyat!
 

2015. augusztus 24., hétfő

Poros naplók és megtisztító pakolás

Úgy látszik, augusztus közepe felé mindig rám tör egy nagyobb pakolási láz. (Tavaly ilyenkor írtam a szekrénytakarítós posztot.) Miközben még egyáltalán nem temetem a nyarat, az ősz közeledtével most is érzem a rend és a friss kezdet iránti vágyat. 
 
Egy nagyobb lomtalanításhoz kell a megfelelő lelkiállapot, és nem is feltétlenül megy minden egyszerre, de nekem most egyszer csak bekattant, hogy valamit csinálnom kell. Mert hiába látok iszonyú jó és aranyos és hú, ez tényleg megérné dobozokat meg rendszerező dolgokat, ha nem tudom pontosan, hogy mit is tennék bele. Felesleges dolgokat hazahozni, ráadásul pénzt is kiadni értük pont a várttal ellenkező hatást váltana ki, arra pedig semmi szükség. Inspirációs, tökéletesen berendezett szobák képét is nézegethetném, attól még az enyém nem fog megváltozni.
 
 
Tehát vissza az alapokhoz, a "portörölgetés után vissza mindent a helyére" most nem játszik. Akkor kell megszabadulni egy doboznyi plüsstől és egyéb megszokásból a polcokon lévő kis porfogótól, amikor nem fáj. És nekem most nem fájt. Na jó, egyelőre csak beköltöztettem őket egy dobozba, ami nem olyan, mintha kidobnám vagy elajándékoznám őket, de jelenleg megfelel.
 
Miközben pedig a könyvespolcot rendezgettem, belefutottam pár régi naplómba. Nem a legeslegrégebbi, száz százalékban Mia Thermopolis stílusa által inspirált fajtába (azt szerintem már megsemmisítettem) de azért még a 2007-esben is érződik a hatása. Szóval 2007, 6-7. osztály környéke, életem első nagy változásának ideje. Ekkor még viszonylag rendszeresen írtam naplót - természetesen mindenféle hülyeségről, mit ettem, hova mentem aznap pontosan, ilyesmi. Végig sem olvastam ezeket, csak belelapoztam. Aztán 7.-ben kezdődött egy rinyálósabb rész, amiben az életkoromnak megfelelően valakiről túl sok szó esik, majd hosszú szünet. Ez az a része az életemnek/naplómnak - szerintem mindenkiének - amit nem olvastatnék el senkivel, sőt. De nem bánom, hogy akkor leírtam, viszonylag kertelés nélkül ezeket a dolgokat. Mert persze lehet erre most úgy reagálni, hogy "milyen hülye voltam, jézusom", és részben ez is igaz lenne. De tulajdonképpen nem voltam az. Örülök neki, hogy bizonyos dolgokban már nem vagyok ugyanolyan, de ez is az élet része, amin túl kell lenni.
 
A "rendes" gimnáziumi évek alatt csak párszor írtam, a napi dolgokról (sajnos vagy nem) nincsenek feljegyzések, inkább arról, ami átfogóan foglalkoztatott vagy zavart. Az ekkori kicsi énem már sokban hasonlít a nagyobbra - hogy ez jó vagy rossz, azon lehetne elmélkedni, de a változások így, írásban rögzítve talán feltűnőbbek, mint ha csak az emlékezetemre hagyatkozhatnék.
 
A macik tehát mennek, a tiszta felületekre pár új dolog jöhet, én pedig maradok. (És igyekszem normális bejegyzéseket összehozni.)

2015. július 30., csütörtök

A nyári leárazások és az ő eredményük

Kívánságra jöjjön egy szerzeményes bejegyzés, amiben megmutatom, hogy az elmúlt 1-1,5 hónapban miket vettem vagy kaptam. Én is szoktam ilyen haulokat olvasni vagy nézni, de eddig nem gondoltam rá, hogy csináljak is egyet. /A béna képekért és az "ennél még a paint is jobb lett volna" random méretű feliratokért előre is elnézést kérek./

Ingruha
Amikor bevittem ezt a ruhát a próbafülkébe, nem gondoltam, hogy felvéve ennyire tetszeni fog, inkább csak tettem vele egy próbát, mert nem volt még ilyen fazonú ruhám. De tetszik! Elég hosszú, az eleje is majdnem térdig ér, a hátulja pedig még hosszabb. Nagyon lenge, a derekánál van egy vékony megkötő, amitől mégse lesz zsákszerű, hanem szépen, lazán követi a test vonalát. Az anyaga vékony, de szerencsére nem zavaróan átlátszó. Még a nagy melegben volt rajtam egyszer, és a körülményekhez képest egész komfortosan éreztem magam benne. Van egy kis nagymamás beütése, de nekem tetszik; mondjuk inkább, hogy kifinomult vagy csinos.:) Elméletben magassarkúval is simán el tudom képzelni, többféle stílussal lehet keverni.
 
Rövid overál

 Ez a második overálom, mindkettőt idén vettem, pedig mondjuk tavaly még nem gondoltam volna, hogy lesz ilyenem. Nagyon-nagyon kényelmes, aki szereti a pizsifeelinget, annak bátran ajánlom! Az eleje picit különlegesebb, átlapolós és pont jó mélységű V-kivágása van. Valószínűleg nem ez a legegyedibb ruhadarab idén nyáron, tekintve hogy egy csomó volt belőle, amikor vettem, és tényleg nagyon olcsó (én is láttam már kétszer szembejönni), de attól még jó vételnek tartom.

Csipkés hátú ujjatlan
Az éves szekrénytakarítás során sajnos kiderült, hogy a kedvenc csipkés hátú felsőm kinyúlt meg elhasználódott az évek során, de addig nem volt szívem kidobni, amíg nem találtam helyette mást. Ez nem pont ugyanolyan (nyilván), de azért tetszik, és lehet, hogy betölti majd az űrt. Egészen a háta közepéig tart a csipke, és igen, rögtön két színben is meg kellett venni.
 
Mintás, bő rövidnadrág
A képen rongydarabnak tűnő nadrág tulajdonképpen egy gumis-és magasderekú,  lenge, pálmamintás short, ami annyira bő, hogy már-már szoknyának látszik néha. (Távolról, hunyorítva.) Kicsit gondolkoztam rajta, hogy kell-e ez nekem meg jól áll-e, de tökéletes kánikuladarabnak bizonyult. Remélem, még lesz alkalmam hordani.
 
Virágmintás egyenes szárú nadrág
Egy hónap egy irodában ráébresztett, hogy nem árt pár hordhatóan elegánsabb ruha. Illetve nekem tetszenek az elegánsabb dolgok, de azért tisztán nem az én stílusom. Ez egy virágmintás, sikkesen bokalengetős, egyenes szárú nadrág, amit megint csak el tudok képzelni magassarkúval (biztos tök jól nézne ki), de hétköznapra is simán jó egy egyszínű felsővel, nem az a nagyon élére vasalt darab.

Arany fülbevalók és nyaklánc
Megint pár darab, aminek a megvételét jól megrágtam (melyiket vegyem a kettő közül? és nyakláncot vagy fülbevalót? áhh, legyen mind a három!). A nyaklánc nagyon tetszik, szeretem az ilyen vékonyabb, de nem gagyinak tűnő láncokat, ennyi pénzért pedig most tényleg megérte, a fülbevalók pedig szépek és elég különlegesek is szerintem.
 
Catrice Made to Stay folyékony ajakrúzs
Alsó sor, balról jobbra:
020 Jen&Berry's
010 Rose-Wood If She Could
070 Red-Volution
Végül jöjjön a kakukktojás, ami sminktermék. Ezt vettem legrégebben, és majdnem írtam róla külön is, mert annyira megtetszett. Három színt vettem egyszerre, egy nap, hirtelen (na jó, hosszas tesztelgetés után). Ilyet tényleg nem szoktam. Természetes árnyalatú szájfényt régóta kerestem, tehát a 010-esre szükségem volt. A 020-as nagyon az én színemnek tűnt, szép bogyósgyümölcsös-mályvás, a 070 pedig nem túl vad, de mégis nyári piros, tehát az is kellett. Hát, így történt a dolog. Azóta a barnás-természetes színt nagyon gyakran használom, a bogyósat is többször felkentem, a pirosra pedig még várok, hogy bevethessem.
 
Ha valaki nem bírja elviselni a szájfényt, annak nem ajánlom, mert kicsit ragad, de ha szívesen használnátok rúzst, csak zavar, ahogy kopik, akkor megér egy próbát. A fényéből el lehet venni, ha a szín+csillogás együtt túl sok lenne (a színesebbet én is beleütögetem egy kicsit az ajkamba), viszont ami a jó benne, hogy kicsit megszínezi az ajkakat, tehát - bár kopik, és az ígért nyolc órát sem bírja ki változatlan formában - mégis egyenletesen, és az erősebb színek esetén valami kis szín órákig megmarad az ajkakon. Ha egyvalamit kéne ajánlanom a mostani drogériás kiárusításról, szerintem ez lenne az. Nézzétek meg, hogy lehet-e még kapni és tetszik-e közelről, ha felkeltette az érdeklődéseteket!:)
 

Nagyjából ennyi volt, legalábbis amit most le tudtam fényképezni, és úgy gondoltam, hogy mást is érdekelhet, nem csak én örülök neki. Mert örülök mindennek, nagyon, semmi nem kerül a szekrény mélyére belőlük.:)

2015. július 18., szombat

A város (állítólag) legjobb gyrosa - tesztelve

Szeretek megfizethető, de jó evős helyeket találni és kipróbálni a városban, ahova alkalomadtán vissza is lehet járni. A következőkben bemutatott hellyel a szakmai gyakorlatnak köszönhetően találkoztam, pedig ha olvastam volna a "legjobb gyrosos Budapesten" listákat, akkor már ismerős lehetett volna.

A Kerkyra görög ételbárról van szó, amely az Oktogonhoz közeli Eötvös utcában található egy sarkon. Ebédidőben állítólag mindig hosszú sorok kígyóznak már az utcán, de megéri egy kicsit várakozni, nem csúcsidőben érkezni, vagy aki a közelben lakik/dolgozik, előre megrendelni és aztán bemenni érte. Az először ottjárókkal elvileg körbekóstoltatják a dolgokat - én olyannal voltam először, aki már visszajáró, ezért erről lemaradtam, de mástól hallottam, hogy tényleg működik a rendszer:).

A kép nem saját, a honlapjukról származik.

Nem vagyok óriási gyrosos, fogalmam sincs, hogy az átlag utcai árusok miket tesznek bele (maximum annyit mondok, hogy ne legyen csípős/hagymás), de ez más. Csípős szósz itt nincs is, a fűszeres fetasajt azonban így is pikánssá teszi. A krémes, füstölt sajtos répasalátától és a tzatzikitől pont kellően szaftos, de a pita nem ázik tőlük szét (ez fontos), a (csirke)hús is finom, és nincsenek gyanús "nem biztos, hogy ez hús volt" darabok benne. Emellett pár alap zöldséggel, paradicsommal, lilahagymával egészítik ki, és sült krumplival, amit szintén bele tudnak úgy rakni, hogy megtartsa a ropogós állagát. Ez pedig igazán értékelendő a szottyos, szomorú mirelit krumpliszálak helyett.

A sima gyros pitában 750 forint, tényleg nagyon finom, és bőven jól lehet vele lakni, de van grillsajtos vagy tálas változat is többek között. Ezen kívül pedig még az oreós sütin akadt meg a szemem, de az még ott várja, hogy egyszer megkóstoljam.

Tehát ha valaki arra jár (Eötvös utca 5. egészen pontosan), és szeretne egy kicsit kifinomultabb ízű-állagú gyrost enni, bátran tudom ajánlani a helyet.:)

Elképzelhető, hogy lesz még ilyen szubjektív-amatőr, de teljes szívből jövő ajánló, még egy hely már most van a listámon!


2015. július 3., péntek

10 random beauty facts

Soha nem csináltam még tag bejegyzést, de most egy kis külső ráhatásra úgy gondoltam, hogy összeszedek magamról 10 szépséggel kapcsolatos érdekességet, apró tényt. Az ötlet eredetileg innen származik.
 
1. Az ajakápolót/szőlőzsírt nem számítom sminknek, akkor sem, ha nem teljesen színtelen és láthatatlan. Ebből amúgy mindig van egy darab a táskámban, csak a biztonság kedvéért.


2. Ha már a minimál sminknél tartunk: a szempillaspirál nagyon alapdarab, de ha éppen elégedett vagyok az arcommal, és nincs sok dolgom aznap, mostanában nem mindig használom reflexszerűen, mielőtt elhagynám a házat. Ha valami kell még az összképhez, akkor egy kis pirosító és valami a szájra (a mindig kéznél levő szőlőzsír ugye) észrevétlenül frissíthetik fel az egész arcot szemsmink nélkül is.


3. Alapozót ritkábban használok, korrektort a szem alá és a bőrhibákra mindig.


4. Soha nem lakkozom ki a körmöm közvetlenül (mondjuk 1-2 órával) lefekvés előtt. Hiába tűnik úgy, hogy már rég megszáradt, reggel egészen biztosan párnanyomokkal és idegesen ébredek.


5. Bár nem fehér a bőröm, és még soha nem égtem le igazán, szeretném, hogy ez így is maradjon, ezért mindig használok naptejet strandoláskor, főleg a szezon elején.


6. Két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor használtam borotvát. A kezdetektől gyantáztattam, majd gyantáztam, ahol kellett, és bár néha kellemetlen a "várakozási" idő, nem bánom, hogy így alakult. (Ez már félig átment TMI-ba, nem? Bocsi.)


7. Régen a nagymamám újságjaiból minden szépség-és divattippet kiolvastam, és örültem, ha valaki hagyta magát kisminkelni vagy megfodrászolni általam. (Azóta finomodtak a módszereim - senkire nem vetem rá magam, hogy akkor most kifestelek - de még mindig élvezem, ha úgy alakul.)


8. Mielőtt megveszek valamit, igyekszem átgondolni, hogy tényleg szükségem van-e rá. (Általában sikerül is.) Tudom, hogy a külföldi beautybloggerek ebből (is) élnek, sokat kell tesztelniük, meg minden, de kicsit felbosszant a pazarlás néhány sminkkollekciót látva. Minden ítélkezés nélkül (mindenki azt gyűjt, amit akar), én nem hiszem, hogy egy átlagos halandónak tíz alapozó és egy bőröndnyi nude rúzs kellene.


9. Nem foglalkozom túl sokat a sminkecsetekkel. Nincs is belőlük sok (nem mondom, hogy nem is lesz több, párat még el tudnék használgatni), és nem is mosom őket heti rendszerességgel. Tudom, szaporodnak a csúnya bacik, de valahogy még ezzel a tudattal sem takarítom őket túl vadul.


10. A kedvenc "testrészem" a fogam, mert viszonylag szabályosak, és a fogorvosnál töltött kevés és általában kellemes idő kiskorom óta kárpótolt a szemészetért (remélem, soha nem is kell megutálnom ezt is). Ezen kívül a hátammal is egész elégedett vagyok, bár pont nem gyakran nézegetem és mutogatom.:D


2015. június 29., hétfő

Ébredj vidáman! Pesthajnal

Élőben szerintem akinek csak tudtam, ajánlottam már a következő programot, de megérdemel egy rövid írásos ajánlót/élménybeszámolót is.:)
 
Egy közönségszavazós versenyen találkoztam először a Pesthajnallal, ahol több innovatív ötlettel rendelkező, az embereknek értékes közösségi szolgáltatást nyújtó kezdeményezés versengett egymással. A bemutatkozó videó alapján rögtön megtetszett az egész koncepció, és elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalmomra kerítek magamnak társaságot és elmegyünk megnézni.
 
 
Fél 7-től fél 10-ig tart a "közös ébredés", ez idő alatt különböző közös sportórákon lehet részt venni, akár csak kipróbálni, akár az egészet végigcsinálni. Mi az akrojógába csöppentünk bele, ahogy megérkeztünk. Mivel már javában tartott, nem próbálkoztunk túl sok pózzal és mutatvánnyal, de a kezdőhangulatot megadta.:) Résztvettünk még egy gólyatáboros-csapatépítős hangulatú játékon, majd átnéztünk a zumbára. Ezt még soha nem próbáltam ki, mert úgy éreztem, hogy nem nekem való (koreográfia, mozgáskoordináció, nyilvános riszálás...). Valószínűleg tényleg nem pont nekem találták ki ezt a sportot, de olyan jó hangulat volt, hogy ez szinte nem is számított. Miután kiugráltuk magunkat, végigcsináltuk a 45 perces jógát, ami szintén nagyon jól esett. Szerintem teljesen kezdőként is követhető lett volna, de azért örültem, hogy nem kell nagyon kukucskálnom, hogy mit kell éppen csinálni. Az utolsó sportos program a body art volt, ami kívülről nézve jógás-pilateses elemeket tartalmazó mozgásforma lehet.
 
Az aktívkodáson kívül mással is el lehetett tölteni az időt: népes tábor gyűlt össze például társasjátékozni, párhuzamosan a jógázókkal. Volt fodrász, pár perces masszázs nagyon kedves masszőrrel, és persze a napszaknak megfelelően reggeli is. Ezt mi időhiány miatt már kihagytuk, de amúgy 1000 forint ellenében lehetett válogatni az étlap alapján finomnak tűnő ételekből. Ezen kívül minden program ingyenes, csupán előzetes regisztráció szükséges hozzá. Aki sportosan akarja kezdeni a napot, az vigyen váltóruhát, ahogy láttam, jól megfért a jóganadrágos-leggingses tömeg az öltönyben munkába igyekvő társasjátékozókkal.:)
 
Mozgalmas, vidám reggel volt, megérte hajnalban kelni érte. Minimális nyitottság kell csak hozzá, érdemes mindent kipróbálni, mindenhova beállni egy kicsit, de a reggeli fesztiválhangulat, a zenés-táncos, pörgős környezet, a vidám, mosolygós emberek között ez igazán könnyen megy.:) Üdítő változatosság ez például a metrón morcosan közlekedőkkel szemben.
 
A következő alkalom július 29-én lesz, ha valaki nem utazik el nyaralni, de szeretne egy kis nyári vidámságot , valami különlegesebb programot, akkor írja fel a vakációs bakancslistájára!

2015. június 21., vasárnap

A természetes, laza, rugalmas és tartós hullámok titka

Annyira jó hullámos haj-fixáló technikát találtam ki pár hónapja, hogy gondoltam, megmutatom itt is. Aztán nem csináltam hozzá képet, elhalasztottam a bejegyzést, és egyszer csak youtube-on is belefutottam egy egészen hasonló ötletbe... Kicsit sajnáltam, hogy nem védettem le az ötletet rögtön, ahogyan kipattant a fejemől, de már nincs mit tenni - csak megosztani veletek, mielőtt másnak köszönitek meg, ha kipróbáljátok és beválik.

Van, akinek nagyon szépen megmarad a hullám a hajában napokig, van, akinek rögtön kirúgja, lehet hajsütővassal vagy természetes módokon göndöríteni, mindegy is, mert szerintem ez a tipp minden esetben alkalmazható. Különösen ajánlom azonban rövid vagy félhosszú, kócosan hullámos haj elkészítéséhez, én ugyanis ezen kísérleteztem ki.
 
Nem szükséges semmilyen különös előkészület,  mint például hajhab használata, mindössze egy pici wax a végén, amellyel sokkal tartósabb és természetesebb eredményt lehet elérni, mint egy tonna hajlakkal.
 
A hullámokat meg lehet csinálni hajsütővel, hajvasalóval, de akár egy fonatból vagy kontyból maradt laza, kusza göndörséget is lehet alapként használni, majd ezzel felturbózni. Tehát tökéletes a nyaralós "egész nap strandon voltam, de estére öt perc alatt összeszedem magam" frizurához is. 
 
Körülbelül a képen látható mennyiséget szétterítem a két tenyerem között, ezzel kicsit felmelegítem, majd áttúrom-gyúrom vele a tincseimet. Nem tudom jobban megfogalmazni, masszírozó-gyúró-gyűrögető mozdulatokkal kell a hajra juttatni a waxot. Hosszú haj esetén sem érdemes sokkal többet használni egyszerre, az ugyanis csak elnehezítené a hajat, amivel pont az ellenkező eredményt lehet elérni. Ha több kell, azt utólag korrigáld. Akkor jó, ha a ragacsosság nem érződik, csak egy kis tömeget és tartást ad észrevétlenül.
 
A formázás legvégén az extra tartásért hajlakkot is lehet fújni a kész frizurára, viszont ezzel az előzetes fixálási lépéssel nem lesz szükséges a kelleténél többet használni, és így nem is ragad össze, keményedik be vagy nehezedik el a haj. A lelapulás ellen még egy trükk: ne (csak) oldalról fújd a hajlakkot, hanem alulról is! Ez alulról "megtámasztja" a hullámokat, és nem engedi, hogy kirúgják magukat.
 
Mint a képen is látszik, akármilyen wax megfelel a célra, nem kell a legfelkapottabb hajformázó újdonságokat megvenni. Nekünk hosszú-hosszú évek óta megvan ez a baleás, párszáz forintos darab, és valószínűleg egy életre elég a benne található mennyiség.

2015. június 7., vasárnap

Az elmúlt hónapok olvasmánya: Régimódi történet

Habár az átlagos egy hónapra jutó elolvasott oldalszám simán megvolt az elmúlt időben, csupán egy regényt sikerült befejeznem apróbb-nagyobb részletekben haladva.
A Régimódi történet (ön)életrajzi családregény. Mindig óvatosan bánok ezekkel az önéletrajzi elemeket tartalmazó könyvekkel, mert gimnáziumban jól megszoktam, hogy a mű szempontjából mindegy, hogy mit gondolt a költő, vagy jelen esetben hogy hol van a valóság és a fikció határa, de ez a könyv a fülszövegen lévő Szabó Magda idézet és a köszönetnyilvánítás szerint az édesanyja életét hivatott megörökíteni; apró, összegyűjtött darabkákból felidézni és megérteni egy rejtélyes nőt.
A történet nem nála, Jablonczay Lenkénél kezdődik, hanem még az ő dédszülei idejében, a XIX. század eleje felé. A nagyszülők fiatalkoráról már több kiderül, legalábbis annyi, hogy egyértelmű legyen a párhuzam a következő generáció bizonyos lépéseivel. Jablonczay Kálmán, Lenke apja, azaz Iunior csélcsap, Gacsáry Emmáról, az anyjáról pedig még unokájának is megvan a nem túl hízelgő véleménye. Lenkét nem a szülei nevelték fel, hanem az apai nagyanyja, az erőskezű Rickl Mária, a "kalmárlány". Egész életét végigkíséri az a momentum, hogy szülei lemondtak róla, odaadták, és többé nem is keresték. A múltban való kutakodás után azonban kiderülnek olyan körülmények, amelyek egy életen keresztül rejtve maradtak az érintettek számára. Szülei életének megismerése után végigkövethetjük Lenke magányos gyerekkorát, majd ifjúkori kivirulását, kapcsolatát a számára fontos emberekkel, vallással,  művészettel, férfiakkal.
Az eseményeket különböző nézőpontokból ismerhetjük meg, régi naplórészletek, levelek, versek színesítik és még inkább, árnyalják a történetet. A család sorsának lineáris elmesélését pedig megszakítja egy-egy jövőbeli esemény beszúrása is, így tulajdonképpen nem ér véget a megismert történet az utolsó sornál, hanem kerekebb képet kapunk. Az első történeti, nagyon leíró részeken túl kell lenni, de feladni nem érdemes, mert amint beindul a cselekmény, egyre gördülékenyebb lesz, és ahogy egyre többet tudunk meg a karakterekről, úgy lesz egyre izgalmasabb vagy éppen szívszorítóbb az olvasmány.
Összességében nem vidám, de szép és érdekes történet, amiben különböző emberi életek és sorsok fonódnak össze, a múltbéli döntések akaratlanul még generációkkal később is meghatározó hatással bírnak. A mondásról, ráeszmélésről, amely akár a regény mottója is lehetne - "nem küzdhetek a végzetem ellen" - pedig mindenki döntse el, hogy mit gondol, akinek véletlenül ilyeneken van kedve gondolkozni.

2015. június 4., csütörtök

Drága krémek, vagy valami más kell...? / Arcmasszázs Lisa Eldridge-dzsel

Nos, ahogy említettem a tavaszi kedvences bejegyzésben, volt nem termék-kedvencem is az elmúlt időben. Lisa Eldridge-ről volt már szó a blogon, az egyik kedvencem, nagyon szimpatikus, amit és ahogy csinál. A sminkes videóit szinte mindig megnézem, de volt egy másfajta, amit a feltöltéskor teljesen figyelmen kívül hagytam. Az arcmasszázs-rutinját mutatja be benne, és bár rögtön több helyen is láttam rá reakciókat, hogy hú de jó, engem annyira nem érdekelt, hogy 20 percen keresztül nézzem. Egészen pár héttel ezelőttig, amikor megint belefutottam, és most már rá is kattintottam.
A legjobb szerintem úgy nézni, hogy rögtön be is vonódsz, és követed a lépéseket. Mossatok kezet, készítsetek elő valamilyen krémet, olajat vagy krémes arctisztítót, amit sokáig lehet masszírozni úgy, hogy nem szívódik be, üljetek le egy tükör elé (ez nem is feltétel, de elsőre jól jöhet), és indítsátok el a videót! A legmegfelelőbb szerintem este találni rá egy kis időt, tökéletes lezárása lehet a napnak. Ha csak hallgatod és nézed, ahogy ő csinálja, akkor is garantált a zen módba kerülés.
Rögtön az első percben kiderül az is, hogy nem kell minden egyes nap fél órát kiszakítani az életünkből (annyi a kifogásoknak), de egy kis tudatos törődés nem ártana. Életemben egyszer voltam rendes hátmasszázson, akkor a masszőr azt mondta, hogy ha minden nap csak pár percig valaki megnyomkodná a vállunkat, hátunkat, akkor meg lehetne szabadulni a stressz és az állandó ülés-görnyedés keverék okozta befeszült izmoktól (amiből nekem jócskán kijutott). Az arcban is lehetnek ilyen gócok, csak kevésbé vesszük észre őket, amíg el nem lazulnak. Ha egyszer végigcsinálod azt, amit ő mutat a videóban, rögzülnek a mozdulatok, és legközelebb magadtól is tudod majd alkalmazni őket.
Vannak olyan nemzetek - vagy hogy ne általánosítsunk nagyon, inkább olyan emberek, nők - akikre ha rágondolunk, a klasszikus elegancia, egyfajta természetes örökifjúság jut eszünkbe. Szerintem mindenki látott már ilyet, és remélem, hogy ugyanarra gondolunk. Aki nincs telenyomva botoxszal, nem próbál kétségbeesetten évtizedekkel fiatalabbnak látszani, de látszik, hogy törődik magával, ápolt, csinos. Nem végeztem kutatásokat, de van egy olyan érzésem, hogy nem mindenért a gének a felelősek, inkább a hozzáállás, ami szintén továbbörökíthető.  Ugyanígy természetesen lehet, hogy vannak csodaszerek, amelyek tényleg jobban működnek, mint mások, de önmagában akármennyire drága, akármennyi hangzatos ígérettel kecsegtető krémet magunkra kenhetünk, nem biztos, hogy működni fog. Tényleg nem nagy áldozat akár csak az egyszerű krémezésnél pár extra mozdulatot végezni, de nagyon jól tud esni, és ezernyi más dolog mellett a "nagy egész" egy darabkája lehet. Nyilván nem tudok hosszú távú tapasztalatokról beszámolni, de nekem tetszik a gondolat és a konkrét "program" is.
Remélem, kipróbáljátok, és együtt leszünk kívül-belül jól karbantartott akárhány éves nők.

2015. május 25., hétfő

Extra tippek, hogy a béna tusvonal ne kergessen az őrületbe

A tusvonal sokaknak mumus, személyes meg blogolvasós tapasztalataim szerint is ettől rettegnek a legtöbben, amikor sminkről van szó. Rengeteg lépésről-lépésre képet és videót lehet találni szerte az interneten, amelyek vagy megmutatják a "tuti" módszert, vagy hangsúlyozzák, hogy ez csak egyfajta technika, ami a készítőnek éppen bevált. Én a második típusú hozzáállást támogatom inkább, de tudom, hogy az sem nagy segítség, hogy "csak gyakorlás kérdése".

 
Ezért most igyekszem pár olyan tippet adni, amit remélhetőleg mindenki tud majd hasznosítani, akármilyen terméket használ és akármilyen merész vagy természetes eredményt szeretne. Én általában nem viszem túlzásba a dolgot, sem vastag, sem nagyon hosszan kihúzott tusvonalat nem lehet rajtam látni. Az, hogy például hogyan tartom az ecsetet, honnan indítom a vonalat, attól függ, hogy milyen állagú, milyen ecsettel rendelkező tust használok; van, amit egyedül kell kitapasztalni. De akkor jöjjenek inkább az általánosan bevethető tippek:
 
1. Nyitott szem. A rejtett szemhéj említésénél már volt erről szó régebben, de "normális" szemhéjúaknak is jól jöhet, ha a folyamat egy bizonyos pontjánál nyitva van a szemük. Én általában először húzok egy vékony vonalat a szempillák tövébe, aztán nyitott szemmel előrefelé nézve nagyjából az alsó szempillasor vonalát követve rajzolok egy kis farkincát. Nagyjából, mert ha a felső szemhéj ránca bezavar, akkor azt ki kell cselezni, hogy ne törjön meg a vonal.
 
2. Fültisztító pálcika. Kész a vonal, valahogyan összekötöttem a farkincát a szempillatőnél futó vonallal, de mégsem az igazi a dolog. Ha egy minimális mennyiségű sminklemosóba mártott fültisztító pálcikát a szem sarkából a szemöldök vége felé - tehát átlósan, kicsit felfelé irányítva - egyetlen mozdulattal végighúzol, máris élesebb lesz a vonal, és az iránya is tökéletesebb lesz. Ha szükséges, mindkét oldalon meg lehet ezt csinálni, ha csak az egyik oldal lett egy ív nélküli tuskó, akkor így könnyen hozzá lehet igazítani a jól sikerülthöz.
 
3. Szempillaspirál. Még így sem tökéletesen szimmetrikus a két szem? Ahelyett, hogy órákig egymáshoz igazítanád a két vonalat - na még egy kicsit hozzárajzolni itt, egy kicsit elvenni ott, á, nem csak a farkinca rossz, hanem az alap is, mossuk le az egészet... - egy idő után érdemes hagyni, és továbblépni a spirálozáshoz. Azon kívül, hogy van egy pont, ami után csak elrontani lehet, a legtöbb egyenlőtlenség egyszerűen eltűnik, ha felkerült a szempillaspirál.
 
Ezen kívül is vannak persze praktikák - van, aki a celluxra esküszik - de ezek azok az extra bölcsességek, amikkel én hozzá tudok járulni a sikeretekhez. :)


2015. május 20., szerda

Tavaszi kedvencek 2015


 
Tádáám! A tavalyi nyári kedvencek után újra itt egy nagyobb kedvences bejegyzés, most inkább csak a szépségápolási részre koncentrálva. Ezeket használtam szinte minden nap a tavasz valamely részében, legyenek akár új felfedezések, akár régi kincsek.
 

ARCRA...

 
Egy sminklemosó és egy alapozó, mindkettő új felfedezés nekem.
 
A sminklemosót (Garnier Essentials Sensitive 2in1) az egyik barátnőmnél használtam először, és megtetszett, hogy milyen gyorsan leszedett mindent. (Hajnalban különösen tetszett ez a gyorsaság.) Úgyhogy amikor elfogyott itthon a régi, ilyet vettünk. Kétfázisú, tehát összerázós, összességében olajos állagú, de nem folyik be a szemembe és nem is csíp. Dörzsölgetni sem kell, mivel elvileg vízálló sminkre találták ki. Tényleg csak ráteszem a vattalapocskát a szememre, várok egy kicsit, elhúzogatom egyszer-kétszer és kész. Direkt megnéztem, a csomagolás szerint arcra és szemre is jó, de én ezt az olajos formulát nem kenem az arcomra.
 
Alapozót már régóta akartam venni, de annyira nem volt sürgős, ezért megvártam vele a Glamour-napokat. Persze tömeg volt, ráadásul egyáltalán nem láttam a különbséget a kinézett L'oreal True Match alapozó árnyalatai között, úgyhogy kicsit idegesen, de még nem teljesen zilált idegekkel arrébbmentem pár pulttal. Hihetetlen, hogy mennyi típusú alapozót gyártanak mostanában, de tényleg. Egy márkán belül is csomó fajta van, és az összes márkánál nagyjából ugyanazt a koncepciót követik, van, hogy csomagolás alapján sem lehet őket megkülönböztetni... Aztán megláttam ezt (Maybelline SuperStay Better Skin), központi helyen, mert nagyon új volt, a leírása tetszett (egységesíti az arcbőrt, a reklámfogás pedig az, hogy 3 hét használat után szebb bőrt ígér), úgyhogy lehorgonyoztam ennél, és elkezdtem próbálgatni a tesztereket. A legtöbb elég világos volt (ennek más biztos örülne), aztán végül csak kiválasztottam egyet... Amiről itthon kiderül, hogy tulajdonképpen narancssárga.
 
Na sebaj, azért kipróbáltam itthon is, és kiderült, hogy ez már nem a kézzel eldolgozható típus, elég csíkos lenne úgy. Mivel ecsetem nincs, maradt a sminkszivacs, ami már remekül működött. Azóta is azzal használom, és nagyon természetes eredményt lehet vele elérni. A narancsssárgasága is eltűnik, inkább egészséges, kicsit lebarnultnak tűnő (de legalábbis nem fakó) lesz tőle a bőröm, illetve így a fedése sem olyan komoly, amit én nem bánok. Tényleg egységesíti a bőrszínt, és bár nem használtam minden egyes nap három hétig, az elmúlt több mint egy hónapban alig volt baj a bőrömmel, szóval ártani nem árt, és ez jó. A végeredmény nem matt, de nem is túl fényes, ez a része is tetszik. Tehát ez az alapozó+szivacs az új felfedezésem.:)
 

TESTRE...

 
Az egyik kedvenc parfümöm az avonos klasszikus Pur Blanca. Ez az, ami a legtöbb ideje folyamatosan tetszik, tehát megérdemelheti ezt a jelzőt. Ennek a rózsaszín, Pur Blanca Blush változata is ízlik, kicsit tavasziasabb, "rózsaszínebb" illat, talán egy kis ribizlivel. Mindkettő változat alapja púderes, de nem olyan nagymamás, hanem tiszta. Aki ezt nem bírja, annak nem fog tetszeni, de én pont ezt szeretem benne. Melegebb időben már valószínűleg túl édes lenne ez az illat, de amúgy sem használom olyan gyakran, mert sajnos nem az enyém. Kora tavasszal viszont jó volt szagolgatni.
 
A L'Occitane cseresznyevirágos kézkrémet még a szülinapomra kaptam. Nagyon finom és hosszantartó illata van, és kellemesen selymes lesz a bőröm használat után. Amikor még kicsit hidegebb volt, ezt hordtam magammal a táskámban, ha egy kis illatra vagy selymes kényeztetésre vágytam nap közben, de azért vigyázok rá, hogy nehogy túl hamar elfogyjon.:)
 

KÖRÖMRE...


 
Jók a színes lakkok, de a nude színekkel nem lehet mellélőni. A Lovely Nude kollekciójában sokféle árnyalat van, szürkésebb, rózsaszínesebb, barnásabb, mindenféle. Szépek a színek, ráadásul akár egy rétegben is fed, és egész tartós is. Ár-érték arányban biztosan megéri, és majd kicsit barnább bőrrel is nagyon jól fog mutatni.
 
A H&M lakkot teljesen véletlenül vettem meg - azt hittem, pont ennyi kell pluszban ahhoz, hogy egy kuponom érvényes legyen... hát nem csak ennyi kellett - , de nem bántam meg. Világoszöld, szinte fehéres egy kis színnel (ez különösen tetszik), tehát kis jóindulattal akár ezt is mondhatnánk nude-nak, mert nem hivalkodó és szerencsére nem is undorító zöld.:)
 

SZEMRE...


 
A Lovely Pump Up szempillaspirálról már írtam, azóta is ugyanúgy szeretem és minden nap használom. Volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy kezd kiszáradni, akkor elgondolkoztam rajta, hogy olcsó húsnak híg-e a leve, de azóta szerencsére újjáéledt.
 
A másik dolog, amit gyakran használok, mióta megvan, az Essence Eye Blender ecset. Nagyfejű, puha, a szélek elsatírozásához alapból jó, de egész szemhéjon is el lehet oszlatni vele a festéket, így csak egy egészen vékony, áttetsző réteg marad ott, ami nem feltűnő, de mégis valami.
 

SZÁJRA...


 
Két élénk, egy visszafogott. Valószínűleg egyikhez sem lehet már hozzájutni, legalábbis itthon nem, de az aktuális kedvenceim mégiscsak ezek.
 
Az Avon Color Trend Kiss 'n' Go igazi meglepetés volt, amikor anyu régi, nem használt rúzsai között megtaláltam. Fogalmam sincs, honnan van, ilyen színt biztos nem vett magának.:) Elsőre narancssárga, másodikra, felkenve van egy kis pinkes beütése, talán ezt hívják korallszínnek. Nem krémes, nagyon erősen fedő rúzsról van szó, így a könnyedebb állaga kiegyensúlyozza az erős színét.
 
A másik narancsos árnyalatú ajakcucc egy Catrice rúzsceruza. Az árnyalat neve teljesen lekopott, de már valószínűleg pont ezt nem is lehet kapni, mivel egy téli kiárusításon vettem. Inkább ajakbalzsam, mint rúzs, van egy kis színe és fénye, kellemes. Hasonlót láttam még most is a boltban, ha lesznek új kifutó színek, érdemes lehet körülnézni. Őszintén szólva a teljes árát kicsit sokallom, akármennyire bevált.
 
A legvégére hagytam a legjobbat, az élénk pink Kiko rúzst. Két éve Olaszországban vettem, és nagyon örülök neki.:) Kezdetben nagyon óvatosan bántam vele, azóta egyre többet használom. Nagyon jó az állaga, egyáltalán nem ül bele a barázdákba, és még akkor is ott marad egy kis szín, miután a felső réteg lekopott. Teljesen intenzíven használva amúgy kicsit túl fényes, ezt én nagyjából el szoktam tüntetni azzal, hogy az ujjammal egy kicsit beleütögetem az ajkamba. Azt szeretem benne a legjobban, hogy pont megfelelő mennyiségű színt visz az arcomba, ha nagyon rászorulok.
 
És persze a színek keverhetőek is egymással, ki mondta, hogy nem?
 
 
Eredetileg még lett volna egy randomabb szekció, de így is jó hosszú lett az írás. Lehet, hogy egy részük kap majd egy külön rövidke bejegyzést, mert azt hiszem, meg szeretném osztani azt is.



2015. május 13., szerda

SMINK / Lila köd

Az egyik kedvenc színem a szürkéslila, ha szemsminkről van szó. Nem túl feltűnő, mégsem unalmas, és többféle bőrtónushoz is el tudom képzelni.
 
A képen most egy hétköznapi smink van megörökítve (valószínűleg nem is sok látszik belőle), de lehet erősíteni a szemceruzával vagy egy sötétebb színnel a mélyítővonalba, és kész is a tavaszias, mégis füstös smink.
 
Szemhéjalappal kezdtem, majd először a világos, szinte fehéres gyöngyházas lilából kentem az egész szemhéjamra. Ezután a másik színt a kisebb fejű ecsettel fevittem a mélyítővonalhoz és a szem külső harmadába, tehát V-alakban. Egy kicsi matt bőrszínű festékkel és a nagyobb, pufi ecsettel eldolgoztam a széleket, majd közvetlenül a szempillatőbe húztam egy nagyon vékony vonalat a hasonló, szürkéslila árnyalatú szemceruzával. Ebből került egy kicsi az alsó szempillasor külső harmadába-felébe is, amit egy fültisztító pálcikával el is maszatoltam, hogy egyáltalán ne legyen éles a vonal. Szempillaspirál, és kész.:)

Catrice Baked Eyeshadow - Pearly Plastering
Terra Naturi Baked Eyeshadow - Mettalic Grey
 Avon Always on point szemceruza - Lavender Grey
Essence Smokey Eyes és Eye Blender ecsetek