Az elmúlt pár nappal több mint fél évben kicsit belekóstoltam a vendéglátásba. Ez a tapasztalat nem tett persze vendéglátóssá, nem is ismertem meg minden oldalát ennek a műfajnak, de hat hónap rendszeres kiszolgálás azért megtanított pár dologra, vagy felnyitotta a szemem már ismert, de a pult másik oldalán állva mellőzött apróságokra. Sokszor úgy dolgoztam, mint egy gép, miközben a vendégekkel igyekeztem nem robot módjára viselkedni. Minden nehézsége mellett viszont sok pozitív pillanatot átéltem, és élveztem is a munkát.
Íme a 10+1-es lista arról, hogy mit látok máshogy, mit tanultam, helyenként szubjektív etikett-tanácsokkal.
1. Alap, hogy az eladó/felszolgáló/kiszolgáló/bármilyen szolgáltatást nyújtó van a vendégért, nem fordítva. Én is mindig igyekeztem minél kedvesebb lenni az aktuális lelki- vagy fizikai állapotomtól, hangulatomtól és a vendégtől függetlenül, hiszen vendégként engem sem érdekel az eladó panaszkodása, főleg mondjuk egy kávézóban, ahova esetleg pihenni megyek be, nem morcos fejeket nézni, vagy úgy érezni, hogy szívességet tesznek nekem azzal, hogy kiszolgálnak.
2. Viszont! Ezt a vendégnek soha nem szabadna kihasználnia. Nyugodtan lehet kérdezni, érdeklődni, válogatni, megfontolni a döntést, az előző pont alapján ezért senkire nem fognak (legalábbis tényleg nem kéne) csúnyán nézni. De bunkónak lenni, feleslegesen türelmetlenkedni, kihasználni az eladó türelmét vagy nem megfelelő hangnemben beszélni már más kérdés.
3. "Lesz egy..." Tudom, hogy sok vendéglátós nem szereti ezt a megfogalmazást, nekem a szóval magával nem volt bajom, de tény, hogy gyakrabban társul hozzá parancsoló vagy csak kevésbé tisztelettudó hangnem, mint az egyéb kifejezésekhez. Egy ideje azért tudatosan figyelek rá, hogy én lehetőség szerint ne így rendeljek. Más megoldások helyette: "kérek szépen, kérek, szeretnék". :)
4. Kérem-köszönöm. Egy köszönömmel zárni az interakciót, esetleg egy ráadás mosoly kíséretében igazán nem nagy megerőltetés még egy rosszabb napon sem, viszont mindkét félnek jól eshet.
5. Borravaló. Adjak, ne adjak, mennyit adjak...? Nem kötelező, de ha nincsen benne az árban (itthon általában nincs), és meg vagy elégedve a kiszolgálással, akkor a saját pénztárcádhoz mérten nyugodtan adj. Nagy valószínűséggel nem fizetik túl az alkalmazottat, és ha olyan a hely, ahol megtarthatja - nagy láncoknál, gyorséttermekben nem tudom, hogy működik, valószínűleg nem a dolgozó zsebébe kerülne - akkor neked nem biztos, hogy fáj, neki meg sok kicsi sokra megy. Étteremben ez talán egyértelműbb, de street food jellegű helyeken is lehet, ha úgy érzed. Ha külön doboz, befőttesüveg stb. van kirakva, akkor egyértelmű, hogy hova dobhatod az aprót, vagy ha nem kéred a visszajárót, mondd azt a pénz átnyújtásakor, hogy "köszönöm". Így nem kell mondjuk kb. 10%-nyi "rendes" borravalót adnod pluszban, de nem is vársz 10 forintért. Összefoglalva: én nem vártam el, nem kezeltem senkit máshogy csak azért, mert adott vagy éppen azért, mert nem, de azért tudtam neki örülni.
6. Apropó, pénz. Tényleg apróság, de ha az eladó, vagy akár a pénztáros a boltban megkérdezi, hogy nincs-e véletlenül apród, nem feltétlenül azért kérdezi, mert abban a pillanatban nem tud visszaadni, de az emberek általában hajlamosabbak odanyújtani egy ezrest ahelyett, hogy megnéznék, mennyi aprójuk van. Így pedig hamar kifogyhat a fémpénz a kasszából, és egyszer csak tényleg nem lehet majd visszajárót adni. Nem téged akar piszkálni.:)
7. Türelem. A múltkor bevásárláskor egy fiatal lány volt a pénztáros, és háromféle péksüti kódját kérdezte meg egy másiktól egymás után, aztán pedig nem tudta érvényesíteni a kuponunkat. A mögöttünk lévő nő hatalmas sóhajtozások és szemforgatások közepette átpakolt a másik sorba, de én megértettem a lány helyzetét. Látszott rajta, hogy igyekezett, nem direkt tartotta fel a sort; valószínűleg új volt, nem mondtak el neki még mindent, vagy csak nem volt alkalma gyakorolni. Ilyenkor pedig csak kérdezve és a gyakorlatban kipróbálva lehet tanulni.
8. Könnyű ezt most mondani, de az én gyerekem nem lesz neveletlen. Lehet eleven, de azért vannak szintek és határok. És nem félek majd nemet mondani neki. Ehhez többet nem is tennék hozzá, de láttam egyet s mást, amire az első pont alapján természetesen még arckifejezés szintjén sem reagáltam úgy, ahogy azt belül éreztem.
9. Jó másnak örömet okozni. Pár percig a legtöbb emberrel simán tudok kedves lenni, és örültem, ha ettől (és a kedvesség mellé felszolgált szénhidrátbombától) egy kicsit jobb lett a napjuk. Attól pedig, ha ezt viszonozták is valahogy, vagy néha-néha abban a fél percben kicsit egymásra hangolódtunk, én is boldogabb lettem.
10. Végül pedig, megtanultam kávét főzni, tejet habosítani és szép réteges jegeskávét készíteni. Bármikor jól jöhetnek az életben.
+1 Sokkal több időt kibírsz talpon vagy folyamatos nassolás nélkül, mint gondolnád!
Kép forrása: Pinterest
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése