Tavaszi színterápia

Az utóbbi időben egyre több színes apróság került elő a mindennapjaimban. Ezeket gyűjtöttem most össze egy csokorba, remélve, hogy a nézegetésük előcsalogatja majd a tavaszi hangulatot.

ÉGKÉK

Többször szerepelt már a blogon valamilyen formában a NYC körömlakkja Raindrop színben. Ahhoz képest, hogy kifejezetten köröm-és természetellenes szín, elég gyakran hordom ezt a világos, mégis élénk baba/víz/égkék árnyalatot.

PASZTELL LILA

Az egyik legújabb szerzeményem a Rimmel Rita Ora kollekciójából a Go wild-er-ness árnyalatú világos lila lakkja. Másfél hete ez van a körmeimen (egyszer festettem újra), és még mindig nem unom, úgyhogy nem bántam meg, hogy elcsábultam rá. Mások szerint is igazi tavaszi-húsvéti szín, aki szereti az ilyesmi árnyalatokat, annak bátran ajánlom, mert a minősége is teljesen rendben van.

BARACK

A lila lakknak még régebbről megvan az egyik testvére is. A fenti képen látható barackos színt  Peachella fantázianéven találjátok meg.

Az Essence Soo blush! krémes pirosítójáról volt már szó a téli kedvences válogatásban, de már akkor tudtam, hogy ez tavaszra is tökéletes szín lesz, sőt. A lenti képen talán látszik egy kicsit a selymes fénye is.

a körmömön: Rimmel London Rita Ora körömlakk - 558 Go Wild-er-ness

felső minta: Essence Soo blush! - 10 Sweet as Peach

alsó minta: Lovely Extra Lasting folyékony ajakrúzs - Nr. 2

PINK

Szintén viszonylag friss és szintén impulzusvásárlás eredménye a Lovely Extra Lasting hosszantartó matt folyékony rúzsa. Aznap, amikor megvettem, láttam egy lányt nagyon-nagyon élénk pink ajkakkal. Rajta nagyon tetszett, tudta is viselni, és arra gondoltam, hogy én miért ne hordhatnék ilyet? Arra is emlékeztem, hogy a Lovely-nak van valami tartós, mattra száradó folyékony ajakrúzsa, és estére már meg is találtam a Rossmannban ezt az élénk pinkes árnyalatot (Nr. 2). Azóta már kétszer is volt rajtam (és nem csak a négy fal között!), ami egy ilyen szín esetében elég jó arány.

Persze mivel mattra szárad, kicsit szárítja is az ajkakat, de nem elviselhetetlenül. Felvitelnél viszont úgy vettem észre, hogy nem érdemes egymás után nagyon sok réteget felkenni, mert akkor tényleg cserepesre repedezik száradás után. Kb. 4 órát kibír különösebb kopás nélkül, utána azért újra kell kenni. Enni, inni óvatosan, de lehet vele (az olajos ételeket azért nem biztos, hogy nagyon jól bírná). A színe mellett pedig az illata is jó kedvre hangol, engem citromos sütire emlékeztet. Barátkozom még vele, de jó érzés néha kicsit bátrabban választani.

FŰZÖLD

A válogatás kakukktojása az első képen baktériumtenyészetnek tűnő zöld turmix. Bizonyos körökben már jó ideje hódítanak a különböző zöld turmixok, én bevallom, eddig nem próbáltam ki semmi hasonlót. Nemrég viszont összedobtam egyet, és aki rajtam kívül meg merte kóstolni, annak ízlett is. Az illatán érezni a "zöldet", az ízén viszont egyáltalán nem, a banán és a narancs édessége teljesen elnyomja.

Egy pohárhoz 1 kisebb banánt összeturmixoltam 1 narancs levével és egy kisebb maroknyi spenóttal. Én nem friss spenótot használtam, hanem fagyasztottat, de abból a rendes leveleset. (Az elmúlt évek felfedezése volt az is, hogy ilyen létezik, nem csak a "parajpüré".) Kis porciókban vannak összetekerve és lefagyasztva a spenótlevelek, ebből kb. 3-at tettem bele.

Titeket minek a színe vidít fel?

Futófelszerelés: a sportruházat / Fuss te is! #4

Folytatódik a futós sorozat, ahol különböző kategóriákban osztom meg a témával kapcsolatos gondolataimat. Előfordulhat, hogy nagyon magától értetődő dolgokról írok majd, de remélhetőleg néhányan így is találnak benne egy-két hasznos tippet.:)

A sportmelltartó és a futócipő után folytassuk a többi ruhadarabbal!

Az illusztrációként szolgáló darabok mind a Decathlon oldaláról vannak, minden kép alá tettem linkeket is. Emellett érdemes még néha a Tchibo (most pont aktuális!), illetve a Lidl (pl. zokniért!) tematikus ajánlatait is nézegetni a klasszikus sportboltokon kívül.

ZOKNI

futózokni

Sportoláshoz érdemes külön sportzoknit fenntartani. Olyat, ami kényelmes, nem gyűrődik, nem nyom, és ami külön fontos, nem csúszik le. Ebből következik, hogy én nem szeretek titokzokniban futni. A futócipőm sarka magasabban van, mint a  többi cipőmé, és nem akarom megkockáztatni a kidörzsölődést. Ha már a cipő kényelmes, ne rontsuk el a zoknival, ugye. Két-három párral már rendszeres futás mellett is egész sokáig ki lehet húzni, nem feltétlenül kell belőle egyszerre ennél több.

NADRÁG

Ha először mész ki csak egy kicsit futni, akkor egy tanácsom van: ne trapéz-vagy susogós nadrágban. Utána viszont tényleg érdemes beruházni egy megfelelő, kényelmes futónadrágra. Speciális anyagból, amiben könnyű mozogni, és az izzadás szempontjából is kellemesebb, mint a pamut. Ha egy ruhadarabot kéne kiemelnem, azt mondanám, hogy nadrágból érdemes egy igazán jót keresni és találni.

De mitől lesz jó azon kívül, hogy kényelmes? Szerintem első körben az anyag alapján lehet szelektálni, megkülönböztetni mondjuk az egyéb, lazább mozgásra megfelelőbbektől, főleg ha a sima ruhaboltok sportosztályán nézelődsz. Nekem fontos, hogy eléggé rugalmas legyen, de közben legyen tartása, "fogjon össze" egy kicsit, és nyújtás hatására se látsszon át.

hosszú nadrág, 3/4-es nadrág, rövidnadrág

Ami pedig a többit illeti: az a biztos, ha állítható, megkötős derékrésze van, így biztosan nem szorít el és nem is csúszkál majd le. Ha nem ilyen, akkor viszont illeszkedjen pontosan. (Voltam már úgy futni, hogy kétlépésenként kellett felrántanom a folyamatosan lecsúszó - amúgy próba nélkül vett - nadrágomat, miközben reméltem, hogy aznap nem találkozom sok emberrel az utcán... nagyon elegáns látvány lehetett, de nem szívesen ismételném meg.) A próbafülkében nyugodtan mozogj benne, csinálj pár kitörést, guggolást, nagyobb mozdulatokat, és kocogj is kicsit.

Attól függ, melyik évszakban tervezel futni, szükséged lehet egy hosszú nadrágra (őszre, télre, és minden átmeneti időre), egy 3/4-esre (ez univerzális darab, tavasztól őszig mindig jól jön), és a legmelegebb hónapokra egy rövidre. Rövidnadrág-választáshoz plusz tipp: ha tudod magadról, hogy alapból összeér a combod, vedd ezt figyelembe, és ne a legeslegrövidebb nadrágot válaszd! A megtett időtől is függően csúnya sérülések keletkezhetnek a súrlódásból, főleg, ha a mozgás során észrevétlenül még feljebb csúszik a szár.

PÓLÓK

Arra senki ne hivatkozzon, hogy azért nem fut, mert még nincsen technikai pólója! :) Az elején és megfelelő hőmérsékletben bármilyen kényelmes reklámpóló (pl. a kisebb távú versenyek rajtcsomagjából) megfelel. Hosszabb távra viszont már érdemes venni pár jól lélegző speciális, technikai pólót. Ezeknek nagyjából az a lényege, hogy elvezetik az izzadságot és gyorsabban száradnak, tehát soha nem kell nedvesen tocsogó ruhában futni, szenvedni és megfázni.

hosszú ujjú felső, rövidujjú póló, ujjatlan trikó

Az alap a rövidujjas póló, emellett nyáron és rétegezéshez is jól jön az ujjatlan, hidegben pedig a hosszúujjú. Az őszi-téli réteges öltözködés tulajdonképpen külön bejegyzést érdemelne, de most maradjunk az alapoknál. Különböző sorozatokban gyakran látni, hogy kapucnis pamut pulcsiban mennek le kocogni... na ezt senkinek nem javaslom. Ha hűvösebb az idő, akkor is bemelegszel pár percen belül, a túl meleg, főleg pamut rétegek pedig magukba szívják az izzadságot (lásd a háromszög alakú izzadságfoltot a filmekben), ami egyrészt nem komfortos, másrészt a kinti hőmérsékletet figyelembe véve nagy valószínűséggel vezet megfázáshoz. Tehát ha induláskor egy picit fázol, az nem baj. Télre keress kicsit vastagabb anyagból készült, egyszerre hőtartó és szellőző, magasabb nyakú felsőt, amit legfelső rétegként hordasz, míg nyárra talán kicsit könnyebb választani egy vékonyabb pólót.

Hogy ki mennyire szűk vagy bő fazont választ, az személyes preferencia kérdése; én nem szeretem, ha nagyon belekap a szél, de azt sem, ha túl szoros. Egy futóversenyen egy nő egyszer túl nagynak titulálta az XS-es technikai pólót, amit kapott, mert hogy "bizonyos dolgokat meg kell tartani, ugye megérted" - mindezt persze a megfelelő helyekre mutogatva adta elő. Nos, neki akkor nem ezt mondtam, de nektek elárulom: arra a melltartó való, nem a póló. Ha pedig derékban/csípőben túl szűk a póló, akkor a mozgás hatására könnyen elkezdhet felfelé csúszkálni, a folyamatos lefelé rángatás pedig majdnem annyira idegesítő, mint a nadrágos incidens. Emellett a hónalj-részre érdemes még figyelni, főleg ujjatlanoknál, hogy ne dörzsölje ki a bőrt.

KIEGÉSZÍTŐK

fejpánt, futókesztyű, sildes sapka

Opcionális, évszaktól függő kiegészítők lehetnek (a teljesség igénye nélkül): sapka télre, kesztyű télre (vékony cérna vagy speciális futós), fülvédő, amikor még hűvös van (kötött vagy speciális), sildes sapka nyárra (én nem igazán hordok ilyet, de van, aki szereti, hogy nem folyik a szemébe az izzadság, illetve nagyon nagy melegben és napsütésben be lehet vizezni, az tényleg hasznos).

folyt. köv.:)

10 dolog, amit fánkos kisasszonyként tanultam

Az elmúlt pár nappal több mint fél évben kicsit belekóstoltam a vendéglátásba. Ez a tapasztalat nem tett persze vendéglátóssá, nem is ismertem meg minden oldalát ennek a műfajnak, de hat hónap rendszeres kiszolgálás azért megtanított pár dologra, vagy felnyitotta a szemem már ismert, de a pult másik oldalán állva mellőzött apróságokra. Sokszor úgy dolgoztam, mint egy gép, miközben a vendégekkel igyekeztem nem robot módjára viselkedni. Minden nehézsége mellett viszont sok pozitív pillanatot átéltem, és élveztem is a munkát.

Íme a 10+1-es lista arról, hogy mit látok máshogy, mit tanultam, helyenként szubjektív etikett-tanácsokkal.

1. Alap, hogy az eladó/felszolgáló/kiszolgáló/bármilyen szolgáltatást nyújtó van a vendégért, nem fordítva. Én is mindig igyekeztem minél kedvesebb lenni az aktuális lelki- vagy fizikai állapotomtól, hangulatomtól és a vendégtől függetlenül, hiszen vendégként engem sem érdekel az eladó panaszkodása, főleg mondjuk egy kávézóban, ahova esetleg pihenni megyek be, nem morcos fejeket nézni, vagy úgy érezni, hogy szívességet tesznek nekem azzal, hogy kiszolgálnak.

2. Viszont! Ezt a vendégnek soha nem szabadna kihasználnia. Nyugodtan lehet kérdezni, érdeklődni, válogatni, megfontolni a döntést, az előző pont alapján ezért senkire nem fognak (legalábbis tényleg nem kéne) csúnyán nézni. De bunkónak lenni, feleslegesen türelmetlenkedni, kihasználni az eladó türelmét vagy nem megfelelő hangnemben beszélni már más kérdés.

3. "Lesz egy..." Tudom, hogy sok vendéglátós nem szereti ezt a megfogalmazást, nekem a szóval magával nem volt bajom, de tény, hogy gyakrabban társul hozzá parancsoló vagy csak kevésbé tisztelettudó hangnem, mint az egyéb kifejezésekhez. Egy ideje azért tudatosan figyelek rá, hogy én lehetőség szerint ne így rendeljek. Más megoldások helyette: "kérek szépen, kérek, szeretnék". :)

4. Kérem-köszönöm. Egy köszönömmel zárni az interakciót, esetleg egy ráadás mosoly kíséretében igazán nem nagy megerőltetés még egy rosszabb napon sem, viszont mindkét félnek jól eshet.

5. Borravaló. Adjak, ne adjak, mennyit adjak...? Nem kötelező, de ha nincsen benne az árban (itthon általában nincs), és meg vagy elégedve a kiszolgálással, akkor a saját pénztárcádhoz mérten nyugodtan adj. Nagy valószínűséggel nem fizetik túl az alkalmazottat, és ha olyan a hely, ahol megtarthatja - nagy láncoknál, gyorséttermekben nem tudom, hogy működik, valószínűleg nem a dolgozó zsebébe kerülne - akkor neked nem biztos, hogy fáj, neki meg sok kicsi sokra megy. Étteremben ez talán egyértelműbb, de street food jellegű helyeken is lehet, ha úgy érzed. Ha külön doboz, befőttesüveg stb. van kirakva, akkor egyértelmű, hogy hova dobhatod az aprót, vagy ha nem kéred a visszajárót, mondd azt a pénz átnyújtásakor, hogy "köszönöm". Így nem kell mondjuk kb. 10%-nyi "rendes" borravalót adnod pluszban, de nem is vársz 10 forintért. Összefoglalva: én nem vártam el, nem kezeltem senkit máshogy csak azért, mert adott vagy éppen azért, mert nem, de azért tudtam neki örülni.

6. Apropó, pénz. Tényleg apróság, de ha az eladó, vagy akár a pénztáros a boltban megkérdezi, hogy nincs-e véletlenül apród, nem feltétlenül azért kérdezi, mert abban a pillanatban nem tud visszaadni, de az emberek általában hajlamosabbak odanyújtani egy ezrest ahelyett, hogy megnéznék, mennyi aprójuk van. Így pedig hamar kifogyhat a fémpénz a kasszából, és egyszer csak tényleg nem lehet majd visszajárót adni. Nem téged akar piszkálni.:)

7. Türelem. A múltkor bevásárláskor egy fiatal lány volt a pénztáros, és háromféle péksüti kódját kérdezte meg egy másiktól egymás után, aztán pedig nem tudta érvényesíteni a kuponunkat. A mögöttünk lévő nő hatalmas sóhajtozások és szemforgatások közepette átpakolt a másik sorba, de én megértettem a lány helyzetét. Látszott rajta, hogy igyekezett, nem direkt tartotta fel a sort; valószínűleg új volt, nem mondtak el neki még mindent, vagy csak nem volt alkalma gyakorolni. Ilyenkor pedig csak kérdezve és a gyakorlatban kipróbálva lehet tanulni.

8. Könnyű ezt most mondani, de az én gyerekem nem lesz neveletlen. Lehet eleven, de azért vannak szintek és határok. És nem félek majd nemet mondani neki. Ehhez többet nem is tennék hozzá, de láttam egyet s mást, amire az első pont alapján természetesen még arckifejezés szintjén sem reagáltam úgy, ahogy azt belül éreztem.

9. Jó másnak örömet okozni. Pár percig a legtöbb emberrel simán tudok kedves lenni, és örültem, ha ettől (és a kedvesség mellé felszolgált szénhidrátbombától) egy kicsit jobb lett a napjuk. Attól pedig, ha ezt viszonozták is valahogy, vagy néha-néha abban a fél percben kicsit egymásra hangolódtunk, én is boldogabb lettem.

10. Végül pedig, megtanultam kávét főzni, tejet habosítani és szép réteges jegeskávét készíteni. Bármikor jól jöhetnek az életben.

+1 Sokkal több időt kibírsz talpon vagy folyamatos nassolás nélkül, mint gondolnád!

Kép forrása: Pinterest

Daalarna FLOWER esküvői kollekció inspirálta impresszionista köröm+a kedvenc ruháim a kollekcióból

 

Múlt hétvégén végre volt kedvem és időm is kifesteni a körmöm, amihez egy egyszerű, halvány, szaténfényű rózsaszínt választottam. Ahogy elkezdtem forgatni az üvegcsét, megakadt a szemem az árnyalat nevén: engaged. Tényleg nagyon csinos, visszafogott szín, illik hozzá a név, de ahogy ezt megállapítottam magamban, már máson járt az eszem. Eszembe jutott a Daalarna új esküvői ruha kollekciója, amibe a nemrégiben megrendezett divatbemutató miatt mostanában mindenhol belefutok. Amikor hónapokkal ezelőtt véletlenül rátaláltam facebookon egy albumra a ruhákról, azonnal beleszerettem az egész kollekció hangulatába. Bevallom, szeretem a szép esküvői ruhákat (igen, a Say Yes to the Dress című nagyszerű műsor is előkelő helyen szerepel a guilty pleasure-listámon...), és egy szerintem tökéletes ruha láttán igenis képes vagyok hosszabb-rövidebb ideig olvadozni pusztán az esztétikum miatt.

 

A Flower kollekció darabjainak vonalvezetése letisztult, az anyagok légiesek, szép esésű szoknya- és részletesen kidolgozott felsőrészekkel, csipkedíszítéssel vagy festett virágmintákkal. Engem a kampányfotóknál, illetve a bemutatón háttérként használt lilás-rózsaszínes-barackos, színátmenetes rózsafal ihletett meg, ami a körömfestést illeti.

 

Alapként tehát már adott volt a halványrózsaszín lakk. Erre egy sima 4-es vastagságú festőecsettel, illetve egy vékony körömdíszítő ecsetkével festettem a különböző mintákat. A ruhákat Monet festményei inspirálták, és én is igyekeztem visszahozni az impresszionista hangulatot.
 

Ha valakit érdekel valamelyik lakk részletesen, szóljon, és szívesen megnézem az árnyalatot!

Elképzeléseim szerint a gyűrűsujjamon jelenik meg maga a rózsafal: ehhez az ecsettel kisebb-nagyobb köröket/foltokat vittem fel a mélylilától az élénkebb lilán át a halványabb rózsaszínig. A sötétlila részben is vannak világosabb pöttyök, mint ahogy a halvány részbe is került a sötétből, csak nem olyan koncentráltan. Váltogattam, hogy mennyire intenzíven viszem fel a lakkot: apróbb helyeken látszódnak a színek teljes intenzitásukban, de a kevésé éles kontúrok érdekében volt, hogy körömlakklemosóba mártottam az ecsetet, és így vittem fel egy-egy pacát. Illetve simán, festék nélkül körömlakklemosós ecsettel is végigmentem pár helyen, összemostam a színeket, hogy finomabb legyen az összkép. A végén az előbb említett lemosós-festékes technikával, hígítva felpacsmagoltam egy kis babakéket, illetve barackszínűt is a tetejére a légiesebb hatásért.

 

A mutatóujjamon különálló rózsák elmosódott körvonalai láthatók. A sötét színnel kezdtem belül, majd a többi színnel félköröket festettem köré, ugyanúgy lakklemosóba mártott ecsettel, elpacsmagolva a széleket.

 

A kisujjam körmére csak aprócska csíkokat-foltokat festettem nedves ecsettel, finoman. Bár első ránézésre nem látszik, ehhez is használtam a kéket és a barackot a lilákon kívül. A még inkább vízfestékes hatásért még a teljes száradás előtt átkentem fedőlakkal.

 

Bár képen egyáltalán nem látszódik, és élőben sem ez a legfeltűnőbb, a középső ujjamon a rózsaszínt átkentem egy áttetsző, enyhén lilásan-zöldesen irizáló lakkal.

 

Az egészet fedőlakkal fejeztem be, hiszen a gyűrűsujjamon a a sok apró "pacsmagolás" a temperával festett képek rücskös hatását eredményezte, az átlátszó réteg azonban az egészet kiegyenesítette és egységessé tette.



 

Remélem, senkit nem untatott nagyon ez a kicsit öncélú szín-forma-és technikaelemzés, de én nagyon élveztem az alkotási folyamatot. Őszintén szólva a végeredménnyel kapcsolatban még mindig felemásak az érzéseim, de bizonyos részei kifejezetten tetszenek. Utoljára akvarellfestékkel festettem az eget  ilyen oda nem illő színeket (lilát) használva (mint a körmömön a kéket), és a fák leveleit ilyen részletesen, keverve a színeket, mint a virágpacákat most. Ezt a "vásznat" is élveztem most használni.

 

Most pedig jöjjön pár olyan ruha az említett kollekcióból, ami hozzám a legközelebb áll, vagy aminek bizonyos részletein megakadt a szemem.

 

 

Ha van kedvetek, meséljetek: ti hogy álltok az esküvői ruha-nézegetéssel? És a festéssel? Van esetleg olyan ruha innen, ami titeket is megfogott?

 

képek forrása: Daalarna - Benes Anita facebook, illetve saját

RECEPT / Csokis-kókuszos brownie

A recept INNEN van, és amióta rátaláltam (több mint két éve már) oszlopos tagját képezi a gyűjteményemnek. Általában rögtön dupla adagot készítek, csak arányosan egy picivel kevesebb cukorral, illetve kerek tortaforma helyett magas falú tepsiben sütöm meg, de tényleg csak ennyi az eltérés. Nem variáltam át benne semmit, hiszen tökéletesen bevált már elsőre. Szaftos, puha tészta, krémes kókuszréteg, olvadós és roppanós csokidarabkák... Elég, ha csak ennyit mondok?

 

Hozzávalók: (ez a dupla adag, egy nagy tepsihez/nagyobb tortaformához elég)

 

A csokis tésztához:

• 4 tojás
• 2 dl olaj
• 1 dl tej
• 15 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg étcsoki
• 12 dkg liszt
• 0,5 csomag sütőpor
• 4 evőkanál kakaópor (eredeti, cukrozatlan!)

A kókuszkrémhez:

• 2 tojás
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 8 evőkanál tejföl
• 20 dkg kókuszreszelék

Elkészítés:

 

1. A tésztához a tojást a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejet és az olajat is.

 

Összekeverjük a lisztet, a sütőport és a kakaóport, és a száraz keveréket beleforgatjuk a nedvesbe.

 

Végül hozzáadjuk az apróra vágott étcsokit is.

 

2. A kókuszos krémhez a tojást kikeverjük a cukrokkal, belekeverjük a tejfölt, és alaposan összeforgatjuk a kókusszal.

 

3. A csokis tészta felét elsimítjuk a sütőpapírral bélelt formában (a csokidarabkák is legyenek egyenlően szétosztva!).

 

Erre kupaconként rákanalazzuk a masszívabb kókuszos krémet, és a kanállal óvatosan eligazgatjuk úgy, hogy nagyjából mindenhol fedje az alsó réteget. Végül jöhet a csokis keverék másik fele a tetejére.

 

180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsül.

 

 

Remélem, neked is a(z egyik) kedvenceddé válik majd! :)

FILMAJÁNLÓ / Saul fia

Úgy gondolom, hogy mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődő, meg kéne néznie a Saul fiát. Akkor is ezt mondanám, ha nem nyerte volna meg az Oscar-díjat, de így még inkább. Legalább azért, hogy ne mások véleményére kelljen hagyatkoznia, hanem saját maga tapasztalhassa meg, hogy mi is az a magyar film, amiért ennyi elismerés járt az elmúlt pár hónapban.

A film középpontjában Saul áll, akinek a Sonderkommando tagjaként az érkező transzportok gázkamrába terelése, majd a maradványok eltakarítása és a hamvak eltüntetése volt a feladata. Eközben a Sonderkommando tagjai is rabok, és a "titkok tudóiként" rövid időn belül rájuk is ugyanaz a sors vár, mint a többi áldozatra.

Amit semmiképpen nem lehet figyelmen hagyni sem a film nézése, sem az értelmezés közben, az a vizuális megvalósítás. A film nagy részében a főszereplő arca látszik nagyon közelről, rajta kívül minden más homályos. A körülötte lévő térből csak kis szegletek látszanak, ezek is elmosódva. Nincs lehetőség "körbenézni", a néző látótere már az első pillanatban beszűkül. Megpróbáltam visszaidézni pár jelenetet, és elképzelni hagyományos mélységélességgel; egyértelmű, hogy nem ugyanarról a filmről beszélnénk úgy.

Azzal tisztában voltam, hogy nem egy klasszikus "sírós" filmre kell számítanom, ez viszont nem azt jelenti, hogy nem volt megrázó. Az elidegenedettség érzése szerintem abszolút átjött a vásznon, én úgy gondolom, hogy nem véletlenül éreztem azt többször is, hogy valakit jó lenne megölelni ott rögtön. Sőt, helyenként torokszorító, vagy éppen gyomorforgató volt az élmény. Mindezt pedig éppen ezzel a sejtetéses megoldással érték el. A nézőnek van előzetes tudása a koncentrációs táborok működéséről, ehhez a képi megjelenítés szintjén hozzájön egy-egy háttérben, a látótér szélén megjelenő homályos részlet, ami pedig az egészet kiegészíti, azok a hangok. Mert a látótér és a képi világ hiába van behatárolva, a hangok minden irányból érkeznek, emlékeztetnek a fókuszpontot körülvevő tér létére, a különböző nyelveket beszélő vagy éppen szavak nélkül kiáltozó emberekre.

Megtévesztő lenne azt mondani, hogy azt látjuk, amit Saul, hiszen az esetek egy részében éppen az ő arca szerepel a vásznon, azonban a néző által tapasztalt bezártságérzetet párhuzamba lehet állítani Saul attitűdjével. Az elvégzendő feladatát gépiesen végzi, függetleníti magát tőle, hiszen csak így képes teljesíteni azt. Lehajtott fejjel jár, nem néz körül, szinte tudomást sem vesz a környezetéről, csak rutinszerűen végzi a dolgát. A gépiesség a mozgásban is megjelenik, akár a szereplők mozgásáról, akár a kameráról beszélünk, amely esetenként követi őket. Mint egy igazi koreográfia, minden mozdulatnak és ezek egymásutániságának megvan a helye, ahogyan a rendszer fogaskerekeiben is gördülékenyen mennek a dolgok.

Ez a fásult rutin törik meg Saul számára, amikor az áldozatok között felfedezi a fiát. Innentől kezdve új küldetése, hogy a fiút eltemesse, és ehhez találjon egy rabbit. Én az elején nem kételkedtem benne, hogy valóban a fiát találta meg, később pedig úgy éreztem, hogy nem is számít igazán. Mindenesetre ez nyitott kérdés marad, ami különböző értelmezésekre és továbbgondolásra ad lehetőséget. Az értelmetlenségben, ahol Saul lassan elveszíti saját magát is, vagy talán a tiszta tudatállapotát már el is vesztette, ez a küldetés ad új értelmet az életének. A Sonderkommando többi tagja eközben lázadást szervez, hiszen érzik, hogy rövidesen rájuk kerül a sor, azonban ebben a történetben senki nem válik hőssé, és a lázadás sem kap hangsúlyos szerepet. Saul "feláldozza az élőket a holtakért", mindent annak rendel alá, hogy a fiúnak megadja a végtisztességet.

Mielőtt megnéztem volna a filmet, a Nemes Jeles Lászlóval készített interjúkból az maradt meg bennem, miszerint nem akart "túlélőfilmet" csinálni. Ahogyan nincsenek hősök, nincsenek túlélők sem. Egy egyéni utat követhetünk végig, amelynek során Saul a saját módján próbál értelmet és megváltást találni, a végsőkig küzdve ezekért. Hogy sikerül-e neki? A zárókép szerintem vegyíti a belenyugvást, a megnyugvást, és a teljes lemondás után újra megjelenő reményt, ugyanakkor a véget is jelenti.