Ahogy beharangoztam, ezentúl sminkes posztokra is lehet majd hébe-hóba számítani. Nem kell sminkcsodákat várni, egyszerűen csak szeretném megosztani a saját tapasztalataimat és módszereimet, és megadni a kezdő lökést ahhoz, hogy mindenki elkezdjen kísérletezni és a lustaságát (vagy egyéb kifogásokat) félretéve rájönni, hogy ő miben érzi a legjobban magát, mi áll neki különösen jól.
Ebből a megfogalmazásból akár úgy is tűnhet, hogy szerintem smink nélkül nem élet az élet. Na, ez nem így van. Nagyon irigylem azokat a lányokat, akik minden smink nélkül is gyönyörűek, szinte tökéletes a bőrük, alig karikás a szemük, sűrű a szempillájuk (a hosszú sajnos nem elég, spirál nélkül gyakran alig látszik) és majd kicsattannak. Láttam már ilyet, de azért lássuk be, nem ez a jellemző. Sőt, általában a természetes szépségek is használnak minimum egy kis korrektort vagy egyebet, csak ügyesen teszik.
Elterjedt, és valószínűleg igaz is, hogy a normális férfiak nagy részének a természetes külsejű nők tetszenek. Ez teljesen rendben van, örülünk neki. Viszont ez nem egyenlő azzal a kinézettel, amivel mondjuk pár óra alvás után kikelünk az ágyból reggel. Vannak apró trükkök, amikkel kilométernyi vakolat nélkül lehet csalni úgy, hogy senkinek nem a smink tűnik fel, hanem egyszerűen a szép arc, amire kellemes ránézni. Elég jól jellemzi szerintem a fiúk hozzáállását (és hozzáértését) a kérdéshez a következő rövid történet. Tavaly a tablófotózás után - ahol sminkes is volt, és kezelésbe vette, akinek szüksége volt rá - az egyik fiúbarátom megkérdezte, hogy ugye mi nem sminkelünk minden nap? Hát, most erre mit mondhatnék? Jót mosolyogtam rajta. 9. óta szinte minden nap használok minimum szempillaspirált, és persze időközben fejlődtem, már több mindent használok, de érzésem szerint soha nem vittem túlzásba a dolgot. Egyszerűen csak elrejtettem és kiemeltem bizonyos dolgokat, éppen csak annyira, amennyitől jól éreztem magam. Nem tartom sem valódi csalásnak, sem kötelező nyűgnek.
 |
| ... de azért jól jön hozzá |
Az előbb már felvetődött az újabb kérdés: mégis kinek a kedvéért szépítkezünk? Minek ez az egész? Az ellenkező nemet akarjuk lenyűgözni, a többi nő előtt akarunk villogni, vagy csak magunknak akarunk megfelelni? Én azt mondom (nem általános igazságként, hanem saját magamra vonatkoztatva), hogy én elsősorban magamnak akarok tetszeni. Ad egy kis magabiztosságot, ha tudom, hogy vállalható a fejem. Az meg, ha éppen úgy érzem, hogy na, ez igen, még jobb. És az, hogy nem ijedek meg, ha valaki rám veti pillantását, valószínűleg minden területen jó hatással van rám.
Szóval egyensúly, arany középút, mint mindenhol. Az a célom, hogy ne függjek a sminktől, amíg festetlen arccal is ki merek menni az utcára, addig szerintem minden rendben. Tényleg nem egy új arcot akarok magamnak alkotni, abban viszont nincs semmi rossz, ha a meglévőből a legjobbat akarom kihozni. Néha esetleg kicsit bevállalósabban, csak úgy szórakozásképpen.
Ha nekem nem hisztek, akkor megint Lisa Eldridge-t hívom segítségül. Tonnányi smink nélkül, a megfelelő technikával a jóból is lehet még jobbat kihozni.
Legközelebb jönnek már a gyakorlatiasabb bejegyzések, tippek is, képekkel meg minden, de úgy éreztem, hogy jól jönnek ezek a bevezető gondolatok.:)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése