DIY / Így scrapbookozom én: emlékekkel teli fényképalbum

Immár második éve készítettem éves fotóalbumot/emlékkönyvet, amihez az elmúlt év legjobb fényképei mellett apróbb-nagyobb emlékeket válogattam össze, és rendeztem el egy album formájában. Én nagyon élvezem az alkotási folyamatot, ebből szeretnék most néhány részletet megmutatni.

Eredetileg a scrapbookozás technikája adta az ötletet, de a saját igényeimnek megfelelően alakítottam ki azt a rendszert, aminek mentén összeállítom az albumot. Nálam a fényképek vannak túlsúlyban, apró megjegyzésekkel kiegészítve, nem túldíszítve - ehhez azokat a prospektusokat, belépőket, apróságokat használom elsősorban, amik amúgy rögtön a szemétbe kerülnének, vagy feleslegesen gyűlnének egy ideig - hogy aztán a végén a szemétbe kerüljenek. 

AZ ALBUM

Olyan albumot szerettem volna, amiben egy oldalra több kép is elfér, mellé esetleg lehet is írni-ragasztani, és lehetőleg fóliatasakos. A hivatalosan scrapbookozáshoz készített albumok árát kicsit sokalltam, de egy kis keresgélés után (nem fóliatasakos albumot könnyebb lett volna találni) a Müllerben találtam olyan alternatívát, ami nekem teljesen megfelel. A külseje nem a legszebb, de ezen könnyen lehet segíteni egy újraborítással, ha esetleg letisztultabb vagy egységes külsőt szeretnék. Belül egy lapon két darab 10x15-ös képhez való tasak van, mellettük pedig egy kis szabad papírsáv, ahova lehet írni, mindez pedig abszolút megfizethető áron - idén is 1500 forintért vettem.

A KÉPEK

A legfontosabb talán, hogy legyenek olyan képek, amiket érdemes belepakolni az albumba - ez a legtöbb családban nem szokott probléma lenni, inkább olyan panaszokat hallok, hogy jajj, amióta digitális fényképezőnk van, egyszer sem nyomtattuk ki a képeket (vagy évi egyszer, karácsonyi ajándékként a nagyszülőknek), a telefonos képekről nem is beszélve. Tehát az első lépés a fotózás, a második pedig a válogatás, ami legalább olyan fontos. Én rendszeresen külön mappába válogatom azokat  a képeket, amiket a scrapbookhoz szeretnék felhasználni. Havonta-kéthavonta biztos átnézem a fotókat, és az egyértelműen jól sikerült képeken kívül a kisebb, de emlékezetesebb eseményekhez is igyekszem egy-egy fotót társítani. Ennyi idő alatt nem siklom el az apróbb történések felett, de nem is válogatok össze túl sok képet, mint ha mondjuk hetente akarnék válogatni.

Nyomtatni nagyobb tételben szoktam, megvárom, amíg összegyűlik egy nagyobb adag kép, és csak utána kezdem el rendezgetni az albumot.

EGYÉB EMLÉKEK

Az egyik oka, hogy idén sem tértem át a hagyományos fényképalbumra, hogy ezzel a kicsit kreatívabb módszerrel az amúgy felesleges cetlik - kacatok egy részét is fel tudom használni, mint például mozi- vagy színházjegyek, belépők, utazások során összegyűjtött térképek, meghívók, különleges ajándékcsomagolás, fesztiválkarszalagok, akármi.

EGYÉB FELSZERELÉS, KIEGÉSZÍTŐK

Az előbbieken kívül ezekkel veszem magam körbe, mielőtt nekiállok vagdosni, ragasztani és rendezgetni:

• színes papírok: a Lidlben néha lehet kapni 50 lapos tömböt, ami rengeteg ideig elég, és nagyon sok mindenhez jól jön
• olló
• ragasztó: egy régebbi rosszul sikerült fényképragasztás óta nem használok stiftes vagy folyékony ragasztót fotópapírra, helyette direkt erre való kétoldalas ragasztót vettem (szintén a Müllerben)
• tűfilcek

• matricák: abszolút opcionális, de a témájában és stílusában illeszkedő matrica jó kiegészítő lehet - ebayen a scrapbook+sticker keresőszavakra rengeteg találatot kidob - én ajándékba kaptam egyszer egy csomagot, azóta is azt használom

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS

Mivel egyszerre nagy adag képpel dolgozom, először időrendbe rendezem őket, majd így sorrendben beleteszem az albumba, hogy egyben átlássam az egészet, és megtervezzem az oldalakat. Ezután pedig jöhet a kreatívabb rész. A nagyobb eseményeket szeretem egymástól elkülöníteni, és az új rész elején például rövid címet adni neki. Utána pedig akár oldalakon keresztül nem is díszítek semmit, csak a képeket rakosgatom be - de itt nem ezeket fogom megmutatni.

Az egyik legegyszerűbb trükk talán, ha színes papírból keretet készítünk a képnek - elég egy pár centivel nagyobb téglalapot becsúsztatni a kép alá, és kész is van. A színes papír jól jöhet montázsok alapjának is - akár kisebb méretű képeket, akár prospektusokból, belépőjegyekből kivágott részleteket elrendezve rá:

A balatoni biciklitúra kezdőmontázsa

A finnországi út képeinek nyitólapja apró emlékekből (a Tampere- és Helsinki beszámolók megmagyarázzák a motívumokat)

A koppenhágai vidámpark hajmeresztő hullámvasútja (nagy élmény volt), és egy gyönyörű dán korona

Szintén nem igényel semmi kézügyességet vagy nagyobb odafigyelést néhány kiegészítő megjegyzés a fotókhoz, egy-egy cetli formájában becsúsztatva a kép tasakjába. Van, hogy sima papírra írtam, használtam sima barna csomagolópapírt, vagy kivágott feliratokat.

A barna csomagolópapírt remekül lehet tépni - apróság, de szerintem sokkal jobban néz ki, mint vágva

A mozijegyekből idén a legemlékezetesebbeket válogattam csak ki, ezekből vágtam ki a címet, és ragasztottam a szabad felületekre a megfelelő évszakhoz vagy emberhez - így esztétikusan, nem túl feltűnően használtam fel őket. Általában hasonló elvet követtem a belépőjegyeknél és hasonlóknál is.

Néhány egyéb random alapanyag felhasználása képekben:

fent: anyák napi csokor selyempapírja a felirat alapjaként

lent: koncert-meghívóból kivágott részlet a koncerten készült képhez illesztve

a diplomaosztó meghívójából kivágott cirádás rész a következő oldalakat is végigkíséri képkeretként

maradék ajándékkísérő, és csomagolópapír keretként

fánkos doboz

blokkrészlet egy kávézás (forrócsokizás) emlékére

Végül pedig néhány matricás példa:

Sziget-matrica

családi váltófutás

Snapchat-kép felturbózva

Pesthajnal és az ő hashtagjei

Valamilyen formában szerintem idén is folytatom majd ezt a hagyományt - kicsit időigényes, akármennyi időt el lehet vele tölteni, de engem kifejezetten pihentet az az évi pár óra, amit rászánok. És külön jó, hogy nem bújik meg minden képem a számítógép rejtett mappáiban, hanem lehet őket lapozgatni.