DIY / Így scrapbookozom én: emlékekkel teli fényképalbum

Immár második éve készítettem éves fotóalbumot/emlékkönyvet, amihez az elmúlt év legjobb fényképei mellett apróbb-nagyobb emlékeket válogattam össze, és rendeztem el egy album formájában. Én nagyon élvezem az alkotási folyamatot, ebből szeretnék most néhány részletet megmutatni.

Eredetileg a scrapbookozás technikája adta az ötletet, de a saját igényeimnek megfelelően alakítottam ki azt a rendszert, aminek mentén összeállítom az albumot. Nálam a fényképek vannak túlsúlyban, apró megjegyzésekkel kiegészítve, nem túldíszítve - ehhez azokat a prospektusokat, belépőket, apróságokat használom elsősorban, amik amúgy rögtön a szemétbe kerülnének, vagy feleslegesen gyűlnének egy ideig - hogy aztán a végén a szemétbe kerüljenek. 

AZ ALBUM

Olyan albumot szerettem volna, amiben egy oldalra több kép is elfér, mellé esetleg lehet is írni-ragasztani, és lehetőleg fóliatasakos. A hivatalosan scrapbookozáshoz készített albumok árát kicsit sokalltam, de egy kis keresgélés után (nem fóliatasakos albumot könnyebb lett volna találni) a Müllerben találtam olyan alternatívát, ami nekem teljesen megfelel. A külseje nem a legszebb, de ezen könnyen lehet segíteni egy újraborítással, ha esetleg letisztultabb vagy egységes külsőt szeretnék. Belül egy lapon két darab 10x15-ös képhez való tasak van, mellettük pedig egy kis szabad papírsáv, ahova lehet írni, mindez pedig abszolút megfizethető áron - idén is 1500 forintért vettem.

A KÉPEK

A legfontosabb talán, hogy legyenek olyan képek, amiket érdemes belepakolni az albumba - ez a legtöbb családban nem szokott probléma lenni, inkább olyan panaszokat hallok, hogy jajj, amióta digitális fényképezőnk van, egyszer sem nyomtattuk ki a képeket (vagy évi egyszer, karácsonyi ajándékként a nagyszülőknek), a telefonos képekről nem is beszélve. Tehát az első lépés a fotózás, a második pedig a válogatás, ami legalább olyan fontos. Én rendszeresen külön mappába válogatom azokat  a képeket, amiket a scrapbookhoz szeretnék felhasználni. Havonta-kéthavonta biztos átnézem a fotókat, és az egyértelműen jól sikerült képeken kívül a kisebb, de emlékezetesebb eseményekhez is igyekszem egy-egy fotót társítani. Ennyi idő alatt nem siklom el az apróbb történések felett, de nem is válogatok össze túl sok képet, mint ha mondjuk hetente akarnék válogatni.

Nyomtatni nagyobb tételben szoktam, megvárom, amíg összegyűlik egy nagyobb adag kép, és csak utána kezdem el rendezgetni az albumot.

EGYÉB EMLÉKEK

Az egyik oka, hogy idén sem tértem át a hagyományos fényképalbumra, hogy ezzel a kicsit kreatívabb módszerrel az amúgy felesleges cetlik - kacatok egy részét is fel tudom használni, mint például mozi- vagy színházjegyek, belépők, utazások során összegyűjtött térképek, meghívók, különleges ajándékcsomagolás, fesztiválkarszalagok, akármi.

EGYÉB FELSZERELÉS, KIEGÉSZÍTŐK

Az előbbieken kívül ezekkel veszem magam körbe, mielőtt nekiállok vagdosni, ragasztani és rendezgetni:

• színes papírok: a Lidlben néha lehet kapni 50 lapos tömböt, ami rengeteg ideig elég, és nagyon sok mindenhez jól jön
• olló
• ragasztó: egy régebbi rosszul sikerült fényképragasztás óta nem használok stiftes vagy folyékony ragasztót fotópapírra, helyette direkt erre való kétoldalas ragasztót vettem (szintén a Müllerben)
• tűfilcek

• matricák: abszolút opcionális, de a témájában és stílusában illeszkedő matrica jó kiegészítő lehet - ebayen a scrapbook+sticker keresőszavakra rengeteg találatot kidob - én ajándékba kaptam egyszer egy csomagot, azóta is azt használom

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS

Mivel egyszerre nagy adag képpel dolgozom, először időrendbe rendezem őket, majd így sorrendben beleteszem az albumba, hogy egyben átlássam az egészet, és megtervezzem az oldalakat. Ezután pedig jöhet a kreatívabb rész. A nagyobb eseményeket szeretem egymástól elkülöníteni, és az új rész elején például rövid címet adni neki. Utána pedig akár oldalakon keresztül nem is díszítek semmit, csak a képeket rakosgatom be - de itt nem ezeket fogom megmutatni.

Az egyik legegyszerűbb trükk talán, ha színes papírból keretet készítünk a képnek - elég egy pár centivel nagyobb téglalapot becsúsztatni a kép alá, és kész is van. A színes papír jól jöhet montázsok alapjának is - akár kisebb méretű képeket, akár prospektusokból, belépőjegyekből kivágott részleteket elrendezve rá:

A balatoni biciklitúra kezdőmontázsa

A finnországi út képeinek nyitólapja apró emlékekből (a Tampere- és Helsinki beszámolók megmagyarázzák a motívumokat)

A koppenhágai vidámpark hajmeresztő hullámvasútja (nagy élmény volt), és egy gyönyörű dán korona

Szintén nem igényel semmi kézügyességet vagy nagyobb odafigyelést néhány kiegészítő megjegyzés a fotókhoz, egy-egy cetli formájában becsúsztatva a kép tasakjába. Van, hogy sima papírra írtam, használtam sima barna csomagolópapírt, vagy kivágott feliratokat.

A barna csomagolópapírt remekül lehet tépni - apróság, de szerintem sokkal jobban néz ki, mint vágva

A mozijegyekből idén a legemlékezetesebbeket válogattam csak ki, ezekből vágtam ki a címet, és ragasztottam a szabad felületekre a megfelelő évszakhoz vagy emberhez - így esztétikusan, nem túl feltűnően használtam fel őket. Általában hasonló elvet követtem a belépőjegyeknél és hasonlóknál is.

Néhány egyéb random alapanyag felhasználása képekben:

fent: anyák napi csokor selyempapírja a felirat alapjaként

lent: koncert-meghívóból kivágott részlet a koncerten készült képhez illesztve

a diplomaosztó meghívójából kivágott cirádás rész a következő oldalakat is végigkíséri képkeretként

maradék ajándékkísérő, és csomagolópapír keretként

fánkos doboz

blokkrészlet egy kávézás (forrócsokizás) emlékére

Végül pedig néhány matricás példa:

Sziget-matrica

családi váltófutás

Snapchat-kép felturbózva

Pesthajnal és az ő hashtagjei

Valamilyen formában szerintem idén is folytatom majd ezt a hagyományt - kicsit időigényes, akármennyi időt el lehet vele tölteni, de engem kifejezetten pihentet az az évi pár óra, amit rászánok. És külön jó, hogy nem bújik meg minden képem a számítógép rejtett mappáiban, hanem lehet őket lapozgatni.

A legjobb forrócsoki és a legtöbb medve egy helyen: Rengeteg RomKafé

Egészen biztosan kijelenthetem, hogy a Rengeteg RomKafé lett a kedvenc forrócsokizó helyem Budapesten. Sajnos elég sok olyan felkapott hely van, ahol ezer forint körül vagy akár felett maximum közepes minőségű forrócsokit kapunk, de ez szerencsére nem ilyen. A barátnőimmel évek óta itt karácsonyozunk, és bár amúgy szeretünk új dolgokat kipróbálni, azt sem bánnám, ha ezen a hagyományon már nem változtatnánk. Óriási a választék, a határ gyakorlatilag a csillagos ég rendeléskor, a környezet nem mindennapi, a kiszolgálás barátságos, és a csokoládé tényleg csokoládéból van.

A berendezés lehet, hogy valakiből azt váltja ki, hogy itt mindenből egy kicsit pont túl sok van, és valóban: a hely "medvemenhelyként" is működik, tele van zsúfolva plüssmacikkal, és a legkülönfélébb retró játékokkal, apróságokkal, ereklyékkel, kacatokkal. De éppen ez adja a különlegességét.

Na és persze a választék, ahol szó szerint a képzeletünk szabhat csak határt annak, hogy milyen ízpárosítást kóstolnánk meg. Elsőre kicsit furcsa is volt, hogy nincsen étlap, de a tulajdonos, illetve forrócsoki-készítő -és felszolgáló készségesen a rendelkezésünkre állt, és minden egyes alkalommal ugyanazzal a türelemmel magyarázza el az "újaknak", hogy hogyan is működnek itt a dolgok. A vele való konzultáció során pedig vagy megihletődünk, vagy ráhagyatkozunk az ő javaslatára - rosszul választani nem nagyon lehet. Fehércsokitól a 80%-os étcsokiig választhatunk alapot, ezt bolondíthatjuk meg különféle fűszerekkel, alkohollal, csonthéjasokkal, illetve gyümölcsökkel. Érdemes ellátogatni a Facebook-oldalukra is, ahol a feltöltött képek alapján kaphatunk egy kis ízelítőt a különleges variációkból.

Miután kigyönyörködtük magunkat az elkészült csoki díszítésén, sűrű, kanalazható desszerttel találjuk szembe magunkat. Természetesen - bár ez a hely fő profilja - nem csak forrócsokit lehet itt fogyasztani, kávét is kérhetünk, de a teaválaszték is kifejezetten nagy, valamint télen jól tud esni a forró gyömbéres limonádé is.

Tökéletes hely barátnős beszélgetős délutánokhoz-estékhez, a külföldiek is ismerik, valamint népszerű az első (vagy akár sokadik) randisok körében. Éppen ezért csúcsidőben mindenképpen érdemes előző nap asztalt foglalni, az utcáról betérve nem biztos, hogy találunk szabad helyet. A kiszolgálás, mint már említettem, csúcsforgalom esetén is barátságos, legfeljebb egy kicsit többet kell várni az italokra - de ez amúgy sem az a hely, ahova csak berohan az ember egy elviteles kávéért - nem véletlen a "slow food" jelző használata. Ha pedig egy lazább időszakot fogunk ki, még közvetlenebb kiszolgálással találkozhatunk, néhány kedves szó, vagy a tapasztalat alapján akár icipici csészényi, meglepetésszerű kóstoló kíséretében.

Hol van? 1094 Budapest, Tűzoltó utca 22.

Árkategória: alkoholmentes ízesített forrócsoki 800 forint, alkohollal +100 forint

Facebook

Sorozatajánló (a vizsgaidőszak utáni időkre)

A vizsgaidőszak végeztével egyrészt alig várom, hogy a társasági életemet legalább minimálisan újraélesszem, és a szobámból a könyvtáron kívül eső helyre is elmerészkedjek, emellett azonban ilyenkor bele szokott férni egy-két nap valódi semmittevés is, amikor végre lelkiismeret-furdalás nélkül lehet például sorozatozni egy kicsit. Ezért időzítettem mostanra egy kis ajánlót hosszabb-rövidebb ismertetőkkel és saját véleménnyel olyan sorozatokból, amiket mostanában néztem és szerettem - természetesen nem csak egyetemistáknak címezve.

Aranyélet

Valószínűleg sokan hallottak erről a sorozatról, nagyon jó kritikákat kapott annak idején, a megjelenésekor. Mindenki odáig volt érte, hogy végre itt egy nagy költségvetésű, igényes magyar sorozat. Csak a második évad első része győzött meg, hogy elkezdjem nézni rendesen az elejétől, de  egyet kell értenem: klasszisokkal jobb, mint bármelyik jelenleg futó magyar sorozat.

A történet középpontjában a Miklósi család áll, akik kisebb-nagyobb bűncselekményekkel, csalásokkal teremtik elő mindazt, ami a felszínen tökéletes és fényűző életükhöz szükséges. Amikor azonban Attila, a családfő úgy dönt, hogy kiszáll, és tisztességes, hétköznapi módon folytatja tovább az életét, hamar kiderül, hogy ehhez már túl késő. A családi barát, Hollós Endre, azaz Endre bá' jóvoltából több szálon kapcsolódnak alvilági kétes ügyletekhez, és a feleség, Janka követelőzése sem segíti a változást. A szülők életmódja a gyerekekre is befolyással van, különbözőképpen reagálnak az életüket egyre drámaibb módon megváltoztató fordulatokra, ami még több bonyodalmat szül.

Az első évad promóvideóiban- és interjúiban többször is hangsúlyozták, hogy olyan problémákat állítottak a középpontba, amelyekkel minden magyar ember könnyedén tud azonosulni még akkor is, ha egyébként nem luxusvillában él. Ezzel kapcsolatban felemás érzéseim vannak: kicsit steril az ábrázolt környezet, nem érzem úgy, hogy valóban Budapesten játszódik a történet, így viszonylag könnyű távolságot tartani, miközben a rendszerváltás körüli ügyeskedésekkel és a nem csak akkor létező korrupció különböző fajtáiról mindenkinek van valamilyen tapasztalata és véleménye, ami valóban teremt egyfajta kötődést.

Összességében elmondható, hogy a cselekmény fordulatos, izgalmas, a karakterekben van potenciál (remélem, hogy következő évadban még jobban kidolgozzák őket), a párbeszédeket nem kínszenvedés végighallgatni (más magyar sorozatokban vagy filmekben szerintem ez előfordul), profi a képi világ, és néhány tényleg tehetséges fiatal színész is lehetőséget kapott benne, hogy megmutassa magát. Remélem, hogy a továbbiakban nem mennek el abba az irányba, hogy csak szexszel és látványos akciójelenetekkel akarják eladni a sorozatot, mert eddig tényleg nagyon jó, érdemes megnézni.

The Affair

Tavaly már bekerült a téli kedvenceim közé, az első évadot nézve ezt írtam róla akkor (a teljes szöveghez katt a régi bejegyzés linkjére):

...egy kisvárosi (hamptoni) felszolgálónő (Alison) és egy New York-i író/tanár családos férfi (Noah) viszonya áll a középpontban, aki vidéken tölti a nyarat a felesége szüleinek birtokán.

Ami első körben az egész érdekességét adja, az a történetmesélés. Az epizód első felében a férfi szemszögéből látjuk a történetet - ahogyan ő visszaemlékezik rá. A második felében pedig a nő emlékei alapján rekonstruálhatjuk a történteket. ... ugyanazt a szituációt kétféleképpen élhetjük át, ugyanazokat az embereket kétféle szemüvegen keresztül láthatjuk. ... A két történetet látva az is gyakran felmerülhet az emberben, hogy vajon hol van a ferdítés nélküli igazság...

Szépen lassan kiderül, hogy a visszaemlékezés apropója egy rendőrségi kihallgatás, de ennek a körülményeiről minden részben csak egy-két információmorzsát tudunk meg...

Elsősorban a kezdeti különböző interpretációk fogtak meg, de ... jól van felépítve a nyomozós rész is - csak a háttérben fut, mindig annyival kerülünk közelebb a megoldáshoz, hogy fenntartsa az érdeklődést. Remélhetőleg az évad végére (az első évad 10x1 órás) mindenre választ kapunk, és nem laposodik el később sem a történet.

Azóta azt elmondhatom, hogy nem derül ki minden az első évadban, a másodikban végig a nyomozás áll a középpontban. Az az érdekes, hogy abban az évadban konkrétan minden karaktert megutáltam, senkinek nem tudtam szurkolni, és mégis néztem tovább. Az ajánlás aktualitását az adja, hogy most fut a harmadik évad, amiben a bűnügyi rejtély következményei adják a kiindulópontot, miközben a sorozat kiemelt erősségei továbbra is megmaradtak.

Poldark

A kosztümös és/vagy brit filmek szerelmeseinek is hoztam egy sorozatot, aminek az első évadát tavaly néztem meg viszonylag rövid idő alatt. Bár én nem gyakran nézek ilyen stílusú filmeket, ennek hamar magával ragadott a hangulata, a története és a karakterek.

A BBC-s sorozat főhőse Ross Poldark, akinek, miután visszatér az amerikai függetlenségi háborúból, újra fel kell építenie az életét. Távolléte alatt az apja meghalt, menyasszonya már az unokatestvéréhez készül hozzámenni, a családi ház lepusztult, pénze pedig nincs. Ő azonban úgy dönt, hogy rendbetesz mindent, és támogatókat  keres, hogy újra megnyissa a család régi bányáját. Útját személyes ellentétek, osztálykülönbségből fakadó problémák és a korban zajló társadalmi változások szegélyezik és nehezítik.

A hangulathoz persze nagyban hozzájárul a környezet és a képi megvalósítás is: gyönyörű helyen játszódik a sorozat, amit az operatőr ki is használ. Fordulatokban, konfliktusokban, és természetesen szerelemben sincs hiány a sorozatban; klasszikus angol romantikus kalandtörténet ez drámai, romantikus, és komikus karakterjegyekkel. Aki szereti az ilyesmit, az mindenképpen vegye fel a listájára.

Suits

Őszintén szólva néhány napja, az első pár rész megnézése után még nem gondoltam, hogy a Suits befér majd ebbe az ajánlóba. Eredetileg a Westworldöt akartam elkezdeni nézni, mert pár hónapja a legkülönbözőbb emberektől hallottam róla, hogy milyen jó, aztán mégis valami könnyed sorozatra vágytam. Semmit nem tudtam a Suits-ról, de amikor elém került, a rövid leírás és a borítókép alapján tettem vele egy próbát.

Az alapszituáció szerint Harvey Specter, menő new yorki ügyvéd egy véletlen folytán találkozik Mike Ross-szal, akit fotografikus memóriája, intelligenciája és merész személyisége miatt felvesz maga mellé - bár a fiúnak sehonnan nincsen jogász diplomája, főleg nem az előírt Harvardról. Bár a csalás állandó feszültségforrás lesz, Mike végre tudja kamatoztatni addig nem megfelelő módon kihasznált tehetségét.

A sorozat az első évad alapján teljesen megfelelt a várakozásaimnak - könnyed, aranyos ügyvédes sorozat jó beszólásokkal, kedvelhető, bár kiszámítható és kissé sablonos alapkarakterekkel (arrogáns, kívül kemény, belül mégis érző ügyvéd mellett egy srác, aki hagyja, hogy az érzelmei befolyásolják, erős női vezető, kisebbségi komplexusa miatt áskálódó, komikusan szerencsétlen munkatárs, stb.). A második évadban viszont úgy érzem, hogy végre valódi konfliktushelyzet került elő, túlléptek az olyan szintű problémákon, hogy ki kivel járhat és miért nem, az egyedi ügyeken kívül van egy izgalmas, több részen átívelő megoldandó probléma, és a karakterek is kezdenek hozzám nőni. Kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban merre tart a sorozat, de az eddigiek alapján jó választás lehet annak, aki valami néznivalót keres.

Ti mivel egészítenétek ki a listát?

Szemhéjpúder-paletta ajánló: Lovely Dark Nude

Tavaly nyár végén vettem meg ezt a palettát, és nagyon reméltem, hogy nem fogom megbánni a döntésem. Hallottam már róla előtte itt-ott, hogy a Lovely nude palettája micsoda fogás, iszonyú olcsó, ehhez képest viszont jó a minősége, ráadásul a közkedvelt Naked paletták koppintása (ez utóbbi engem nem különösen hoz lázba önmagában). Viszont úgy voltam vele, hogy 1000 forint hiába szinte semmi egy tizenkét színből álló palettáért, ha nincs rá szükségem, akkor azt a pénzt el tudom költeni másra is. Aztán mégiscsak elcsábultam (akciós volt, és az utolsó darab kacsintgatott rám...). A sötétebb, Dark Nude összeállítást választottam, mert talán ez illik hozzám leginkább, és így ez tűnt a legjobban kihasználhatónak. Ezenkívül egyébként kapható még a barnás-szürkés Nude, illetve a rózsaszínes Classic Nude árnyalatban is.

Járt hozzá egy szivacsos applikátor is, amit szokás rögtön leszólni, de ez tulajdonképpen nem a legrosszabb fajta. Közvetlenül a megvásárlása után a Margit-szigeten rögtönöztem vele egy próbasminket, és bár azóta csak ecsettel (esetleg ujjal) használom a festéket, végszükségben jól jöhet az applikátor is.

Három matt szín van benne, a többi mind fényes, csillogó, de nem kell tőlük megijedni, nem iszonyatosan glitteresek. A legvilágosabb, matt vaníliaszín szerintem egyértelműen a leggyengébb láncszem, kicsit darabos, nem túl pigmentált, nem nagyon szoktam használni. A tejeskávé színű matt középbarna szintén nem erősen pigmentált darab, mégis ezt használom leggyakrabban, akármilyen másik szemhéjfesték mellé is, mivel satírozáshoz ez pont tökéletes. A matt fekete is egész jól teljesít, eddig tusvonal füstösítésére használtam.

A paletta igazi erősségei azonban a fényes színek, amelyek egytől egyig (talán a gyöngyházas rózsaszín kivételével) nagyon jól pigmentáltak, krémesek, és gyönyörűek. Aranyos, rezes, meleg bronzos, illetve hidegebb tónusú lilás-szürkés árnyalatok is találhatóak a palettában, így szerintem bármilyen bőrtónushoz és szemszínhez lehet benne találni megfelelőt, valamint az azonos színcsaládba tartozó festékek egymással is nagyon szépen kombinálhatók.

Azt megjegyezném, hogy egy kicsit azért hajlamos porolni a festék, tehát érdemes alaposan leütögetni az ecsetről a felesleget, erősebb szemfestés esetén pedig esetleg a szemsmink elkészítése után alapozni, illetve korrektorozni, és úgy már nem lehet baj.

Visszatérve a bevezető kérdésre, hogy megbántam-e a vásárlást: nos, akkor nem írtam volna róla külön. :) Nagyon sokat használtam, mióta megvettem, önmagában, vagy a sokat emlegetett Kiko stiftet használva alá alapként. Egyébként én mindig, minden szemfesték alá használok szemhéjalapot (a krémes alá is), különben akármilyen tartós a festék, rajtam nagyon hamar elmászik. Így használva pedig azt kell hogy mondjam, hogy nem csak rövid ideig maradnak meg a szép, telt színek, hanem teljesen jó a tartóssága. Bátran ajánlom tehát, ha valaki ilyesmi szemhéjpúder-palettát keres - nem csak abszolút kezdőknek! - mert szerintem a 4-5000 forintos más drogériás márkák nagy része sem tud igazán többet ennél.

Színminták egy húzással (kivéve a legvilágosabb színt), alap nélkül

Megvalósítható újévi célok, 2017

Idén egyáltalán nem akartam újévi tervezgetésről írni, aztán a barátnőim közvetett vagy közvetlenebb hatására úgy döntöttem, hogy akármennyire sablonos bejegyzések tudnak születni ebben a témában, mégis megpróbálkozom vele.

Nem tervezek meg mindent, és aminek a megvalósulása rajtam kívül áll, az sem kerül fel az újévi listámra. Olyan reálisan elérhető dolgokat gyűjtök össze, amiket saját erőmből meg tudok valósítani, de azért jól jön egy kis extra emlékeztető, mert a mindennapokban könnyen elsikkadna felettük a figyelmem.

Bele lehet vágni az új évbe mindenféle terv nélkül, de ha valaki lelkes az "új kezdet" kilátásai miatt - én például elég izgatottan várom, hogy mit hoz 2017 - érdemes papírra vetni néhány konkrétumot, amíg még tart a lelkesedés. A tervezgetés előtt viszont szerintem mindenképpen megéri az előző évet lezárni, összegezni, akár előre megírt sablon alapján, például a YearCompass Éviránytűvel, akár ennek bizonyos részeit vagy kérdéseit felhasználva szabadabban, vagy teljesen kötetlenül, napló- vagy csak felsorolás-szerűen. Egyéni ízlés és beállítottság kérdése, hogy kinek melyik a kényelmesebb, de ezt tényleg mindenkinek kötelezővé tenném, főként ha különösen jó, vagy éppen különösen nehéz időszak áll mögötte.

A klasszikus fogadalmak nem egyenlők az okos célkitűzésekkel, szerencsére ezt már talán többen tudatosították magukban. Szerintem van pár pont, amit betartva növelhető az újévi "fogadalmak" megvalósulásának esélye - egyiket sem én találtam ki, de úgy érzem, hogy nem árt ismételni:

• Maradj reális! Mindezt úgy is teheted, hogy egy álom vagy nem kézzelfogható dolog megvalósítását tűzöd ki célul, de reális lépésekre lebontva, aszerint, hogy az adott körülmények között mit tudsz megtenni a siker érdekében. Így nem ér csalódás, ha nem sikerül rögtön mindent teljesíteni, hiszen az első meghatározható lépéseket attól még megtehetted.
• Ne legyen túl elvont! Szép dolog a komfortzóna, elhagyni meg főleg, de önmagában a "kilépek a komfortzónámból" nem tekinthető jó célkitűzésnek. Mindenkinek mást jelent, mindenkinek a saját határait kell tologatnia. Lehet, hogy valakinek teljesen normális, ha egyedül elutazik egy idegen helyre napokra, hetekre, és ott spontán összebarátkozik valakivel, míg más egyedül ebédelni vagy moziba sem menne el, vagy nem szívesen ismerkedik idegenekkel. Ráadásul egy embernek is lehet több terület, ami belefér ebbe a kategóriába - nem biztos, hogy év végén is tudni fogod, mit akartál ezzel a ponttal elérni, miben akartál fejlődni, ezért inkább válaszd ki előre, hogy mire szeretnél koncentrálni!
• Gondold át, hogy milyen lépések vezetnek el a célodig! Ha el akarsz kezdeni sportolni, találd ki, hogy milyen mozgásformát űznél szívesen, mikor van rá időd, és ez alapján fogalmazd meg a célt: minden szerdán és pénteken suli/munka után eljárok konditerembe (esetleg barátnőkkel összebeszélve a plusz motivációért), és veszek egy 10 alkalmas bérletet ugyanilyen megfontolásból. Vagy lefutom életem első x km-es versenyét (amit úgy választok ki, hogy legyen idő kényelmesen felkészülni rá), és be is nevezek stb. Arra is figyelj (nem csak a sportolás példájánál maradva), hogy a motivációd kitartson egész évre, ne akarj egyből mindent megváltoztatni.
• Sokat akar a szarka... Semmi értelme egy A/4-es oldalt teleírni fogadalmakkal. Inkább válassz ki párat, aminek a leginkább örülnél, ha sikerülne, mint hogy a rengeteg tétel között elvesszen a lényeg vagy a lelkesedés. Én olyanokat szoktam választani, amik megadják a lendületet, a többi pedig kialakul.
• Ne görcsösen! Ha valami nem sikerül, vagy nem pont úgy alakul, ahogy eltervezted, az még nem a világ vége, ezt érdemes tudatosítani. Mint ahogy természetesen sokkal-sokkal több dolgot elérhetsz a néhány kiemelt célodnál (lásd előző pont).

És jöjjön a személyes rész, idén ezek kerültek az én listámra:

DM Life Book 2017

• Megtanulni a fényképezőgép kezelését, alapbeállításait. Tavaly óta van egy elég jó gépünk, és imádom használni, szerintem sikerült is pár elég jó képet készíteni vele, de mindig csak érzésből használom. Eddig folyamatosan halogattam a beállítások megtanulását, de most már jó lenne ezzel is foglalkozni, és gyakorolni, hogy tudjam, mit csinálok.
• Elkezdeni a jogosítványszerzés folyamatát. Ezt igazából soha nem éreztem életbevágóan fontosnak vagy sürgetőnek, de most már lenne kedvem vezetni, úgyhogy ideje lenne elkezdeni a procedúrát (amit a beszámolók alapján egyébként egyáltalán nem várok).
• Minél több minőségi programot szervezni a barátaimmal. A "hétköznapi" találkozásokon  kívül (amit jó lenne rendszeresíteni) szeretném folytatni például az idén elkezdett kirándulás hagyományát, vagy esetleg szervezni egy újabb utazást együtt.
• Vivicittá félmaraton és Szigetfutás. Ez talán a legkonkrétabb célom. A félmaratonra már be vagyok nevezve, tehát kezdődhet a felkészülés. Tavaly nem készültem semmilyen versenyre, talán éppen ezért is szerettem volna most megint egy komolyabb távot teljesíteni, és esetleg javítani is az időmön. A Szigetfutáson pedig tavaly augusztus óta veszek részt rendszeresen, minden hónap első szombatján (bár egy fénykép bizonyítja, hogy kb. 8 évesen is álltam már ott a rajtnál, és egy-egy alkalom erejéig korábbi években is becsatlakoztam). Itt mindenki magához képest javíthat az eredményén, és gyűjthet pontokat. Decemberben életem eddigi legjobb eredményét futottam ezen az eseményen (28:21 5,3 km-en), amit jó lenne újra megközelíteni.

Tavaly a néhány emlékeztető jellegű "fogadalmam" mellett minden hónapra összeírtam egy kis listát, hogy az adott hónapban miket szeretnék csinálni. A koncepcióról és szemléltető jelleggel a januári listáról ITT olvashattok. Bár a blogon végül nem kapott helyet rendszeresen, de csináltam, és úgy érzem, hogy ez segített az átfogó célok teljesítésében, valamint abban is, hogy egyszerűen jobban odafigyeljek a (szabad)időmre.

Ti hogy álltok az újévi fogadalmakhoz, célkitűzésekhez?

Milyen publikus terveitek vannak erre az évre?