KÖRÖM / Tavaszi virágos

Valakit fel kéne bérelnem, hogy írjon nekem frappáns címeket, mert ez így nem állapot. Még az is eszembe jutott, hogy "virágba borultak a pálmafák...", de semmi épkézláb.:D

De a lényeg: ki akartam próbálni ezt a két színt együtt, mindkettőnek van egy kis szürkés tónusa, mégsem komorak, inkább finom, színes, de nem rikító lakkok. Élőben nagyon-nagyon tetszik a végeredmény, komolyan, szinte büszke voltam a művészien kivitelezett virágocskákra, de képen persze nem teljesen úgy néz ki...

Mindenesetre ilyen apró minták készítéséhez nem kell más, csak egy nagyon vékony ecset. Nekem van egy direkt körömdíszítős, az egyik vége egy pici golyócska pöttyözéshez, a másik pedig egy hagyományosabb ecset vonalak és egyéb minták festéséhez. Ezzel készült az egész virág: fehérrel megrajzoltam a szirmokat, majd még egy pici rózsaszín festéket pacsmagoltam rá.

A rózsaszín amúgy nem ilyen élénk

A felhasznált eszközök

Kókuszkrémes-csokis muffin

A következő muffin viszonylag saját elképzelés alapján született: egy alapmuffin-tésztából csináltam csokisat, aztán még csokisabbat, a végén pedig kókuszos-mascarponés krém is került a tetejére. Ízvilágában olyasmi, mint az a bizonyos nagyon finom csokis-kókuszos brownie (csoki, kókusz, nahát), de azért mégis más!:)

Hozzávalók:

A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 2 dkg kakaópor (nem cukrozott!)
• 1 csomag sütőpor
• 250 ml joghurt
• 2 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg cukor
• 1 dl olaj
• 10 dkg (1 tábla) étcsoki

A krémhez:

• 10 dkg mascarpone +kb. 1 evőkanál tejföl vagy joghurt, ha kell lazításnak
• (változat: el tudom képzelni simán tejföllel is; lehet, hogy kevesebb kell belőle, vagy folyósabb lesz, és esetleg több cukor kellhet bele, de ha nincs otthon mascarpone...:))
• 5 dkg kókuszreszelék
• porcukor (mondjuk 2-3 evőkanál)
• vaníliaaroma

Elkészítés:

Elvegyítjük a lisztet, a kakaóport és a sütőport.

A tojást a cukorral és a vaníliás cukorral habosra verjük, majd hozzáadjuk a joghurtot és az olajat. Belekeverjük a csoki felét is apróra vágva.

Végül a tojásos keverékbe beledolgozzuk a liszteset.

Miután a formákat félig-háromnegyedig megtöltöttem, mindegyik közepébe nyomtam még fél-fél kocka csokit a tábla másik feléből, majd rákanalaztam még éppen annyi tésztát, hogy eltakarja.

180 fokon 15 perc alatt meg is sülnek.

A krémhez kikeverjük a mascarponét, hogy könnyebb legyen vele dolgozni, majd hozzáadjuk a kókuszt. Ha nehezen keveredik el, egy kis tejföllel vagy joghurttal lehet lazítani a krémen. Hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát is, érdemes picit(!) kóstolgatni, hogy megfelelően édes legyen.

A krémet (minimum langyosra) hűlés után nyomtam rá a muffinokra - műanyag zacskóra viszonylag nagyobb nyílást vágtam, ugyanis elég tömör ez a massza, ezen kívül igazából csak kenni lehet, így meg talán esztétikusabb. Érdemes egyszerre annyira rátenni a krémet, amennyi elfogy, tárolni jobban lehet őket külön-külön.

 Puha piskóta, olvadó csoki, krémes kókusz... Próbáljátok ki!:)

Túrós-csokis fonott minikalács

Ez a recept az egyik kedvenc bögrés sütis könyvemből van, és szerencsére eszembe jutott így húsvétkor, hogy ezt a kalácsot újra meg kéne sütni. Most mazsolát és csokidarabkákat tettem bele, amitől gyúrás -sodrás közben isteni túrórudi illata lett.:) Hagyományos kalácsként, pl. lekvárral is lehet enni, de önmagában, sütiként is megállja a helyét, főleg frissen.:)

Hozzávalók 6 darabhoz (1 bögre=250 ml)

• 25 dkg túró
• fél bögre cukor
• 1/4 bögre olaj
• 1/4 bögre tej
• 1 tojás
• 1 citrom héja
• 3 bögre liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 bögre mazsola, csoki, aszalt vagy kandírozott gyümölcs, bármi:)

Elkészítés:

A túrót kikeverjük a tojással és a cukorral, hozzáöntjük a tejet és az olajat, és belereszeljük a citromhéjat is.

A lisztet elvegyítjük a sütőporral, és hozzáadjuk a gyümölcs- és/vagy csokikeveréket. (A mazsolát előtte forró vízben áztattam pár percig.)

Összegyúrjuk a tésztát, és hat egyforma részre osztjuk. Minden részt elharmadolunk, rudakat sodrunk belőlük, majd összefonjuk őket.

200 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt sülnek meg.

Medvehagymás pogácsa

Nem nagyon szoktam pogácsát sütni (az is lehet, hogy ez volt az első), de annyi medvehagyma volt itthon, hogy muszáj volt belőle valamit csinálni, mert önmagában nem lehetett volna megenni. Így egy részéből medvehagymás pogácsa készült. Az interneten található receptek elég hasonlóak, én egy olyat választottam, aminél nem kell túl sokat vacakolni, órákig hajtogatni, stb. Persze ez sincs meg fél óra alatt, de még így is szimpatikusabb volt, mint a többi, és a végeredménnyel is elégedett voltam.

Hozzávalók: (kb. 3 tepsihez)

• 50 dkg liszt
• 1 kis csokornyi medvehagyma (talán 10-15 levél körül tettem bele)
• 2 tojássárgája
• 1 dl tejföl
• 25 dkg margarin
• 1 kocka (4 dkg) élesztő
• 1 dl langyos tej
• 1 ek cukor
• 3 tk só
• tojás a megkenéshez
• sajt a tetejére

Elkészítés:

Az élesztőt belemorzsoljuk a felmelegített cukros tejbe. 

Amíg felfut, a kockákra vágott margarint összemorzsoljuk a liszttel, beletesszük a sót is, és előkészítjük a többi hozzávalót, azaz kimérjük a tejfölt, elválasztjuk a tojást, a medvehagymát pedig megmossuk és egymásra fektetve a leveleket vékony csíkokra, majd kockákra vágjuk.

Ennyi idő alatt remélhetőleg már felfutott az élesztő. Ha igen, akkor hozzáadjuk a liszthez a tojássárgájával és a tejföllel együtt. A liszt közepébe kis lyukat szoktam ásni, és ebbe öntöm a nedves hozzávalókat, majd körkörösen, belülről kifelé, kézzel kevergetve a lisztet beledolgozom, amíg fel nem veszi az összes nedvességet. Végül rendesen összegyúrjuk, és fél órát konyharuhával lefedve pihentetjük.

A pihentetés után kinyújtjuk a tésztát (mehet vékonyra, még nem a szaggatás jön), és megszórjuk a medvehagyma felével. Ezután felcsavarjuk egy tekercsbe, és még 20 percet pihentetjük langyos helyen. 

A tekercset ezután félbehajtjuk, ellapítjuk, egyenletesen rászórjuk a medvehagyma másik felét, újra felcsavarjuk, összehajtjuk és végül kinyújtjuk.

Most már ki lehet szaggatni a pogácsákat, aztán megkenni őket tojással, megszórni reszelt sajttal, és mehetnek be a sütőbe. Érdemes nézni az első adagnál, hogy mikor lesz szép színe, és a következő tepsiknél ezt az időt beállítani, nekem kb. 12 perc alatt sültek meg 180-200 fokon.

Mindennek az alapja - sminkalapok #1

Ezt a sorozatot már régóta tervezem, és konkrétan ezen a bejegyzésen kb. 1,5 hónapja ülök. Szeretnék egy kis áttekintést adni a különböző sminktermékekről; mit érdemes használni, hogyan... Egyértelműen érezhető lesz a szubjektivitás, hiszen csak azt tudom bemutatni, ami nekem bevált (vagyis tudnék mást is, de nem tucattanácsokkal teli női magazint írok), viszont konkrét ajánlást nem tervezek. Remélem, hogy így is legalább bizonyos részek hasznosak lesznek valakinek.:)

Kezdjük akkor az arcápolással és az alapozással, hiszen mindig minden a jó alapoknál kezdődik, ezt tudjuk.

Először is: a "jó alap" nekem nem egyenlő az alapozással. Rossz állapotban lévő bőrön csak ront, ha tovább terheljük mindenféle kencével. A lehetőségekhez mérten meg kell próbálni fenntartani egy normális, egészséges bőrt, amit nem kell folyamatosan elfedni, így nem alakul ki az ördögi kör.
Persze, itt még továbbmehetnénk, hiszen nem csak kívülről kell ezzel törődni, hanem belülről is. De ezzel most nem szeretnék részletesen foglalkozni, annyit mondok csak, hogy egyetek sok zöldséget és gyümölcsöt, és igyatok sokat (vizet)! Ez a maximum, ami komolyan vehető attól a személytől, aki azon a hétvégén, amikor elkezdte ezt az egészet írni, háromféle tortát és még kétféle sütit evett... A folyadékfogyasztás viszont tényleg nagyon fontos. Lehet, hogy fel sem tűnik, de a dehidratált bőr sokkal fakóbb, amellett, hogy a csúnya hámlást is így lehet megelőzni a radírozás mellett.

Nem fogom részletezni a "szabályokat", tegye fel a kezét, aki reggel-este végigmegy a háromlépéses arctisztításon (tisztítás, tonizálás, hidratálás), majd minden egyes alkalommal külön szemránckrémet, primert és ki tudja, mi mindent ken még magára, aztán indulhat a sminkelés. Biztos lendülnek a kezek, de szerintem a lényeg, hogy mindenki alakítson ki egy saját magának és a bőrének megfelelő menetrendet.

Ami nekem úgy-ahogy bevált, másnak egyáltalán nem biztos, hogy be fog, de azért általánosságban elmondom, hogy szerintem miket érdemes rendszeresen használni.

• valamilyen arctisztító - gél/krém/tej/bármi egyéb
• arcradír - arclemosókból is van szemcsés, mindennapi használatra, de lehet külön is fenntartani egyet
• tonik - na ez pont olyan dolog, amit nem mindenki szeret, problémás bőrre mindenképpen ajánlom, de  lehet kímélőbb változatokat is találni az érzékenyebb bőrre
• arckrém - csak nemrég jöttem rá, hogy valamilyen hidratáló krémre tényleg minden típusú bőrnek szüksége van

Én jelenleg ezeket használom rendszeresen, de tényleg csak ízlés és bőrtípus kérdése, hogy pl. ki milyen állagú arclemosót vagy mennyire tápláló krémet választ.

És még valami: sminklemosó! A sminklemosás majdnem olyan, mint a fogmosás: nem lehet nélküle lefeküdni! Elmulasztása pandaszemeket és ráncokat okoz. Ha pedig reggel mindennek ellenére gyanúsan karikás a szemem, akkor áttörlöm egy kis lemosóval, és ez általában segít. Rajzórás példával: a ceruza a hétfokozatú színskála legvilágosabb árnyalatánál is eltünteti a papír fehérségét...:)

És akkor a sminkelés részéhez szükséges arcra való alapdolgok:

• alapozó - jó, ha van egy megfelelő (sőt, legyen), de én nem használom minden nap
• színezett hidratáló/BB (CC stb.)-krém - mindennapokra inkább ezeket ajánlom, de a sima folyékony alapozó+arckrém keveréke is ugyanígy működik
• korrektor - rögtön kettő is:
• egy folyékony, bőrszínnél kicsit világosabb vagy sárgás árnyalatú a szem alatti karikákra, ami lehetőleg nem ül bele a ráncokba
• és egy tömörebb, jó fedésű, bőrszínnel megegyező a bőrhibákra, pattanásokra 
• púder - nekem ez erősen zárójeles, de nem árt, ha van; elvileg az alapozónál egy árnyalattal világosabb kell belőle

De hogyan is kéne kiválasztani a megfelelő termékeket?

Talán az arcra való dolgok közül a legnehezebb kiválasztani azt, ami valóban működik. Ez nem olyan, mint egy körömlakk vagy szemceruza, aminél nincs semmi baj, ha mégse pont olyan felkenve, amilyennek tűnik. Ha esetleg valamelyik terméket nem bírja a bőrünk, az bizony meglátszik. Emellett pedig anyagilag is jobban járunk, ha nem teszünk felesleges köröket. Én a Krémmánián szoktam keresgélni, ha hosszú távra szóló terméket szeretnék venni és bizonytalan vagyok: az itt leírt tapasztalatokból kiszűröm a nekem fontosakat (látszik, hogy melyik kommentelőnek milyen a bőrtípusa stb.), így már pontosabb elképzelésem lesz arról, hogy mi való nekem. Ezután pedig jöhet a vásárlás.

Ilyen alapozócuccoknál a legfontosabb a megfelelő állag és a szín. Tegyük fel, hogy a különböző kommentekből, ajánlásokból meg a termékleírásokból ki tudtuk választani a bőrtípusunknak megfelelő formulát. A színt viszont muszáj élőben látni. A drogériás világítás ebben sokszor nem segít, de olyat még nem nagyon láttam, aki az ajánlásoknak megfelelően kirohant volna a természetes fényre megnézni magát. Alapozót a csukló belsején kell próbálni a nagykönyv szerint, de az is jó megoldás lehet, ha rögtön az arcunkra kenjük egy pici területre az esélyest (pl. az áll vonalához, ott látszik, hogy elüt-e), és viszünk magunkkal valakit, akiben megbízunk, hogy látja  a színeket rendesen. Jó, ha az ember nagyjából tisztában van a bőrszínével,  így nem kell az egész színskálát kipróbálni.

Érdemes elég időt szánni a vásárlásra, figyelni rá, hogy pl. zsírosodásra hajlamos bőrre ne az extra száraz bőrre valót válasszuk, akármennyire is azt hirdetik csodatevőnek, próbálgatni a tesztereket (és megjegyezni, hogy melyik szín melyikhez tartozott), aztán ha valami bevált, reménykedni benne, hogy nem vonják ki a forgalomból egy ideig...

Egy kis zárójeles aktualitás: a Glamour-napokon szerintem a legjobb kuponok a dm-be vannak, bizonyos márkákra akár 50% kedvezmény is jár, érdemes ilyenkor beruházni egy-egy olyan sminktermékre, ami teljes áron kicsit drágábbnak tűnik.

Én már egy ideje ezeket használom. Mint említettem, az alapozót viszonylag ritkábban, helyette legtöbbször csak egy kis krémet kenek fel, aztán jöhet a korrektor, az viszont mindig!

De hiába van meg a tökéletes szín, az alkalmazásnál is el lehet bukni. De még mennyire. Kezdjük ott, hogy dehidratált, hámló bőrön nagyon csúnya a lepergő alapozó, úgyhogy az elsőként említett pontok tényleg fontosak.

Bár az én alapozóm egyáltalán nem erős fedésű, még így is külön odafigyelek arra, hogy az áll-és hajvonalnál jól el legyen dolgozva. Kevés annál nevetségesebb dolog van, mint amikor valakin éles kontúrú maszk van... Mint ahogy az sem kelt természetes hatást, ha ujjnyi vastag rétegben kerül fel a fedőtermék, legyen az alapozó vagy korrektor. Mindig csak leheletnyi réteget szabad felkenni, azt eldolgozni, aztán ha valahova kell még egy kicsi, akkor arra a területre újabb vékony réteget kenni. A felvitel történhet simán kézzel, szivaccsal, vagy ecsettel. Bőrhibákra szintén nem az erős alapozó a megoldás, azzal csak egy viszonylag egyenletes alapot teremtünk. A helyi megoldást a korrektor nyújtja: pont akkora helyen, amekkorán szükség van rá. A megfelelő eldolgozás kulcsfontosságú. Nem csak az alapozó "éleit" kell eltüntetni, de a korrektort is rendesen bele kell ütögetni a bőrbe ujjbeggyel a felvitel után. A púderrel is el lehet csúszni, abból általában kevesebb kell, mint gondolnánk, hiszen annak már nem a fedés az elsődleges célja, hanem hogy láthatatlanul fixáljon.

Mindig érdemes jól megvilágított helyen ellenőrizni indulás előtt, hogy minden rendben van-e, főleg új termék használatakor, de ez az egész sminkre érvényes, mindig.

Ígérem, ennyire frissen kelt fej soha többet nem lesz itt, viszont elég jól látszik, hogy egy kis korrektor és szempillaspirál (a másik kedvencem) mire képes.

Ennyit gondoltam fontosnak elmondani, mielőtt továbblépünk. Újabb 1,5 hónapon belül biztosan jelentkezem.;)

Bókolj bátran! :)

Ha magamból indulok ki, akkor nyugodtan mondhatom, hogy az embereknek általában jól esnek a kedves szavak, apró dicséretek. Ha tetszik valakin valami, vagy csinosabb az átlagosnál, stb., nyugodtan "tedd szóvá", valószínűleg nem fog érte megsértődni. Kedvesnek lenni másokkal persze nem teljesen altruista dolog, hiszen te is jobban érzed magad tőle, de nincs ezzel semmi baj. Két legyet egy csapásra.:)

Kezdésnek szerintem bőven megteszi, ha az ismerősök, barátok körében gyakoroljuk ezt a szokást, de például mostanában futottam bele ebbe a képbe valahol, és nagyon tetszik:

Szóval ki is lehet terjeszteni, bár ehhez azért már nagyobb adag nyitottság kell a befogadó oldaláról is.:)

Bókolj nyugodtan tudatosan, na nem úgy, hogy cserébe elvárod, hogy körbeudvaroljanak, de a másolási reflex itt is működik.:) Nem kell mindenkit agyondicsérni, ne úgy váljon rutinná a dolog, hogy már nem jelent semmit (mint gyakran a mi újság, vagy hogy vagy), de ha úgy érzed, hogy valaki megérdemelne egy kedves szót, ne tartsd magadban! :)

Legyen szép napotok!:)

Vastag tésztás fordított almatorta

A fordított almatortában az a legjobb, hogy az alma a tészta alatt megpárolódik, a cukor pedig karamellizálódik, és elkeveredik a gyümölcs levével. Mmmm... A francia almatorta receptje viszonylag gyakran előkerül nálunk, az omlós tésztából készül, és különösen ragacsos-szirupos lesz a karamell az almán, most viszont egy másik verziót próbáltam ki, ennek a receptnek az alapján. Itt kevert tészta kerül az alma tetejére.

Íme, az én változatom:

Hozzávalók: (1 csésze=200 ml)

• 3 nagyobb alma
• 6 evőkanál + 3/4 csésze cukor
• 3 csésze liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• csipet só
• 3 tojás
• 6 evőkanál tej
• vaníliás cukor
• fahéj
• 10 dkg vaj megolvasztva

Elkészítés:

Az almát megmostam, meghámoztam és kis kockákra vágtam. Megszórtam a 6 evőkanál cukorral (de szerintem ezen lehet csökkenteni), majd fahéjjal és vaníliás cukorral ízesítettem, és összekevertem, hogy mindenhova jusson mindenből.

A tojásokat kikevertem a cukorral és a vaníliás cukorral (lehet 1 csomagot is kettéosztani a gyümölcs és a tészta között), majd hozzáadtam a sót, a tejet és az olvasztott vajat. 

A lisztet elkevertem a sütőporral, és hozzáadtam a tojásos keverékhez. Sűrű, ragacsos masszát kell kapni.

Az almadarabokat egy kerek tortaforma alján eloszlattam, majd erre rákanalaztam, aztán elegyengettem a tésztát.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsült, de a keletkező repedéseknél érdemes tűpróbát végezni.

Miután langyosra hűlt, kiborítottam a formából, és vaníliafagyival tálaltam. Ez mindenképpen jót tett neki, nem csak az ízharmónia miatt, hanem mert bár nem száraz, azért mégis elég masszív ez a tésztaréteg.

Jól variálható a recept, biztos ki fogom próbálni más gyümölcsökkel is, esetleg kis formákban sütve. :)