Ropogós házi müzli(szelet)

Az egész napos rohanással, munkahelyen vagy iskolában töltött időre jól jön valami rágcsálnivaló, amit könnyű bedobni a táskába, és vészhelyzet esetén, két étkezés közben elővenni. Nemrég kitaláltam, hogy szeretnék házi alternatívát találni a bolti müzliszeletre. Előzetesen be kell vallanom, hogy még nem sikerült kikísérleteznem a tökéletes állagú, szépen formára vágható utánzatot, de darabokra tördelve a lenti elkészítési mód alapján jól működik, a széteső apró darabok pedig például görög joghurtba szórva ropogós müzliként használhatók. Kettő az egyben, avagy mentsük, ami menthető. :)

A kiindulópontom a következő volt (az arányokkal lehet, hogy fogok még kísérletezni): zab alap + magvak + zsiradék + cukros szirup

Akármennyire is egészségesebb ez a változat a boltinál, természetesen magas energiatartalmú nasiról van szó, ami kis mennyiségben illeszthető be egy egészséges étrendbe. Az olajos magvakon kívül kókuszolaj van benne zsiradékként, amit szerintem lehet vajjal helyettesíteni, de még nem próbáltam. Én nemrég vettem egy doboz kókuszolajat, és most próbálgatom, hogy mihez lehet használni, ezért választottam éppen azt. Hozzáadott cukrot direkt nem akartam használni, hiszen az aszalt gyümölcsök cukortartalma is magas, és bár energiatartalom szempontjából a méz is hasonló értékekkel rendelkezik, de az egyéb összetevői miatt mégiscsak jobb, mint az agyonfinomított kristálycukor.

Hozzávalók: (egy kis! tepsihez - ha nem direkt darabos müzlit szeretnél, nem jó, ha túl lapos a szelet)

• 1 bögre zabpehely
• 1 bögre mag (pl. diákcsemege, mandula, földi- vagy törökmogyoró, tökmag, dió, kesudió stb.) és/vagy aszalt gyümölcs (pl. mazsola, szilva, vörösáfonya, meggy, barack)
• 1/3 bögre (kb. 2 evőkanál) kókuszolaj (vagy vaj)
• 1/3 bögre (kb. 2-3 evőkanál) méz

Elkészítés:

A magvakat és a nagyobb aszalt gyümölcsöket durvára vágjuk, majd beleöntjük  egy nagy tálba a zabpehellyel együtt.

Hozzáadjuk a kókuszolajat és a mézet, és jó alaposan elkeverjük, hogy mindenhol egyenletesen bevonja a száraz hozzávalókat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk a masszát, jó alaposan belenyomkodjuk, és kb. 15 percig sütjük 160 fokon. A belenyomkodásra azóta láttam egy jónak tűnő módszert: a keverék tetejére is kell tenni egy darab sütőpapírt, majd egy másik tepsivel/más lapos, méretben megfelelő tárggyal rá kell nehezedni, és "végigvasalni" - ennél jobban nem lehet összepréselni a pelyhet és az egyéb összetevőket.

Fontos, hogy hagyjuk a formában kihűlni, mielőtt darabokra vágjuk vagy törjük!

Bármilyen aszalt gyümölccsel és maggal elkészíthető, az alap ízesíthető kakaóval, fel lehet dobni csokidarabokkal (aszalt meggyel párosítva különösen jó lehet!), vagy kókuszreszelékkel is.

Megjegyzés: a lefényképezett adag pont sülhetett volna egy kicsit tovább, ennél nyugodtan lehet pirultabb. A leírt 15 perc már egy becsült átlag, ami szerintem jó kiindulópont lehet, ha valaki kedvet kap hozzá, hogy kipróbálja.

Budapest Cake Túra 4. állomás: Édesem

Negyedikként az általam talán legjobban várt cukrászdát céloztuk meg: a Millenárisnál található Édesemet. Többször olvastam és hallottam róla már a túra előtt is, de nekem az a környék kicsit kiesik, így eddig még nem néztem meg magamnak élőben. Na de most!

A hely mottójának - "éjjel megálmodom, nappal  megsütöm" - jegyében  a helyiség ketté van osztva: a vendégeknek fenntartott rész mellett be lehet lesni a konyhába is, ahol a sütemények készülnek, nincsen hermetikusan elzárva.

A cukrászdát csak egy zebra választja el a Millenáris területétől, és - gondolom, amíg az időjárás engedi - oda is ki lehet ülni, ami nagyon kellemes megoldás a viszonylag kicsi hely befogadó-képességének növelésére.

Felhozatal szempontjából hasonlóra számítottam előzetesen is: profi sajttorták, háziasabb piték és sütemények, és többféle keksz is volt a kínálatban, és mindez ínycsiklandó, izgalmas ízpárosításokkal.

Mi első körben a lisztmentes, mogyoróvajas csokoládétortát, egy mangós-kókuszos, illetve egy áfonyás sajttortát kóstoltunk meg. Első körben, mivel a végén elvitelre beugrott még például egy fehércsokis-vörösáfonyás keksz és egy szelet nutellás-banános kuglóf is... A két utóbbiból a keksz nagyon ízlett, omlós volt és csokis, a banános kuglóf tésztája is tökéletes volt, szaftos és tényleg banános, de a kicsit habos, vajas-nutellás máz jobban ízlett volna egy kicsit több nutellával, és kevesebb lazító anyaggal.

A csokitorta isteni volt, igazi tömör gyönyör, csupa csoki, mégsem fojtós; az állaga a liszt hiánya miatt nagyon könnyű volt, csak úgy olvadt a szájban. A két sajttorta is hasonlóan minőségi volt, omlós kekszalappal, sok krémmel, a tetején gyümölccsel. Nekem a mangó frissessége az enyhe kókuszízzel különösen bejött, de volt, akinek az áfonyás változat lett az abszolút befutó.

Tetszett, hogy az apró részletek is ki voltak találva, és minden illett ahhoz az eredeti, házias, de mégis profi attitűdhöz, a hagyományos és a modern hangulat keveredéséhez, aminek az érzetét a sütik is keltették bennem. A falak például régi szakácskönyvek receptjeivel vannak kitapétázva, az elviteles csomagolópapír is igényesen meg van tervezve, de a kedvencem talán a teljesen hagyományos, kívül kék csíkos, fehér tányér, ami biztos mindenkinek ismerős. Itt azonban van egy kis csavar, mivel mindegyikre egyedi felirat vagy minta van nyomva, ami szerintem pont egy olyan apróság, ami igazán szerethetővé teszi a helyet.

Az árak kicsit talán magasabbak, mint az átlag, de úgy érzem, hogy az ízek, a minőség és a hangulat miatt ez esetben mindenképpen megéri.

Hol van? 1024 Budapest, Tizedes utca és Kis Rókus utca sarok

Árkategória: tortaszeletek kb. 650-850 Ft, egyéb sütemények kb. 400-500 Ft-tól, keksz 250 Ft, cappuccino 450 Ft

Facebook

A Cake Túra előző állomásai:

ÉdességLabor

Édes Sári

Chez Dodo

ÚTINAPLÓ / Finn utazás, 2. rész: Helsinki

Utazásunk második feléhez értünk itt az élménybeszámolóban is. Lássuk, milyen volt Helsinki - megint sok szöveggel, néhány infóval, és még több képpel!

UTAZÁS

Ahogy én néztem, Tamperéből Helsinkibe legolcsóbban busszal lehet eljutni. A különböző lehetőségek közül a többihez képest aránytalanul olcsóbb volt az Onnibus ajánlata, egy irányba már 3 euróért is lehetett jegyet kapni, míg például vonattal vagy más távolsági busszal ennek a tízszeresét is ki kellett volna fizetnünk a kirándulásért. A jegyet még itthon, interneten keresztül megvettük, mert bár elvileg lehetett volna helyszínen, sofőrtől is, úgy kevésbé biztos, hogy lett volna helyünk, ráadásul drágább is lett volna - erre érdemes figyelni. Körülbelül két és fél óra volt az út, a busz pedig teljesen kulturált, tiszta és kényelmes, úgyhogy akinek Finnországban lenne szüksége távolsági buszra, válassza ezt bátran; a laptopozó rénszarvas a honlapon nem a cég komolyságának mértékadója!

Helsinkiben Tamperével ellentétben vettünk egy kétnapos jegyet tömegközlekedésre (12 euró, egy darab jegy automatából 2,70, sofőrtől 3,20), mert a szállásunk gyalog már túl messze volt a központtól. Amúgy a központi, és még a kijjebb eső részek itt is egész jól bejárhatók gyalog, de az egész várost lefedi a villamoshálózat. Bárhova el lehet jutni villamossal úgy, hogy közben látjuk is a várost. Van olyan vonal, ami az összes nevezetesség előtt elmegy, így tulajdonképpen megéri jegyet váltani a belvárosban is, ha valaki nem szeret annyira gyalogolni. (Bár a jegyellenőrzési mechanizmus nem teljesen volt világos: le kellett csipogtatni a jegyet egy gépnél felszállásnál, ami tulajdonképpen semmit nem mutatott, a vezető sem nézte, és ellenőrrel sem találkoztunk soha, még a metrón sem, de hát jobb a biztonság.)

PROGRAMOK, LÁTNIVALÓK

Helsinkibe szeptember 2-án, pénteken érkeztünk, és ez a tény rögtön segített is abban, hogy mi lesz az első programunk. Ugyanis mint ahogy azt még itthon kiderítettem, minden hónap első péntekén ingyenes a belépés a kortárs művészeti múzeumba (Kiasma). Ez engem valószínűleg amúgy is érdekelt volna, így pedig abszolút megérte bemenni körülnézni. És megtalálni a kedvenc helyünket (azt hiszem, mondhatom többes számban) Helsinkiben. De erről még kicsit később... :)

A kiállítás szerintem elég érdekes volt, öt (kis alapterületű) emeleten különböző művészek alkotásait állították ki. Visszajöttek a 12.-es művtöris emlékeim a konceptualista művészetről meg a felnőtté válásról szóló nagysikerű saját készítésű installációnkról, és közben örültem, hogy én ilyenekről is tanultam egyszer. Egy másik látogató kicsit felháborodott, értetlen monológját hallgatva nem mindenki tudta értékelni a "véletlenszerűen egymás mellé rakott fura tárgyakat", és bár nekem sem jött át mindig, még a  magyarázó táblával sem, hogy mégis mit gondolhatott és érezhetett a művész, amikor létrehozta az adott alkotást, azért voltak érdekes ötletek és interaktív részek is. Láttunk például lélegző óriásvirágot, megszagoltunk és megpróbáltunk felismerni 24-féle illatot (illetve szagot), az 1,75 kilónyi csillámporkupacot mindketten imádtuk (annak is volt szimbolikus jelentése, nyilván), és belecsöppentünk egy furcsa hangulatú, sámándobos-táncolós közösségi performanszba.

Pár installáció a kiállítótérből, és néhány kedvencem a boltból

A kiállítóteret elhagyva pedig megtaláltuk a biztos pontot Helsinkiben, ahova utána minden egyes nap visszatértünk valamiért. Ez pedig a fantasztikus múzeumshop volt, ahol az összes költőpénzemet (és még többet is) el tudtam volna költeni magamra és mások ajándékozására. A szép és aranyos, többségében teljesen felesleges füzeteken, naptárakon kívül igazán eredeti csináld magad típusú, interaktív könyveket, albumokat találtunk utazás, művészet és hobbi témakörben, voltak színezők, és ezernyi különleges, jópofa apróság.

Sok helyen ajánlják még a Design Múzeumot, hiszen Finnország erről is híres, de mi azt most kihagytuk, mint ahogy az utolsó napi eső miatt az éppen akkor tartott Design Weekre sem jutottunk el.

Jelenleg elég sok épület fel van állványozva Helsinkiben, így például a Szenátus téren (Senaatintori) álló székesegyház (Tuomiokirkko) egyik fele (de a látható kupolái szépek), a parlament egésze, és az olimpiai stadion is. Ez utóbbit teljesen megkerültük, hogy hátha valahogy a hozzá tartozó torony közelébe tudunk jutni (elvileg lifttel fel lehetne menni, és szép a kilátás), de az egész egy építkezési területre hasonlít, a stadion omladozó falain át lehet látni, minden fel van túrva és le van zárva.

A székesegyház

Paavo Nurmi, sokszoros olimpiai bajnok közép- és hosszútávfutó szobra, a háttérben pedig az olimpiai stadion és a torony, ahova nem jutottunk fel.

A kikötőhöz mindenképpen érdemes elsétálni egyrészt a tenger, másrészt a házak miatt. Itt, Helsinki egyik szigetszerűen elkülönülő részén van az Uszpenszki katedrális is, ami pravoszláv stílusával látványosan elüt a finn építészettől.

Az Uszpenszki katedrális

A szintén itt található Kauppatori piacon éppen belefutottunk a szokásos oldtimer találkozóba (ez a hónap első péntekje nagyon eseménydús!), ahol rengeteg régi kocsi vonult fel estefelé, hogy a gazdáik büszkélkedhessenek velük és találkozzanak egymással, a kívülállók pedig bámulhassanak, és fényképezzék az autókat. A szállásadónk is éppen a saját kocsiját suvickolta fényesre, amikor megérkeztünk, tőle tudtunk az eseményről, ezért nem lepődtünk meg, amikor tényleg belecsöppentünk. :) A kikötőből több szigetre és Tallinnba is el lehet jutni komppal vagy hajóval, és bár valószínűleg Észtországhoz egy ideig nem leszünk ennél közelebb, az időnkbe nem igazán fért bele ilyen típusú kirándulás.

A városháza (vagy az elnöki palota?), szintén a piac mellett

Innen indul az Esplanadi, azaz a bevásárlóutca is.

Ezek a kiugró óriás ablakok, amik mögött általában télikert vagy valami előtér volt, nagy kedvenceim voltak.

Helsinki is tele van parkokkal - szeretem Budapestet, de eddig szinte akárhova mentem külföldön, mindenhol sokkal több zöld terület volt a városban, amit ténylegesen lehet pihenésre, sportolásra használni (itt mindenki fut, ezt imádtam), és nincs elhanyagolva, mint nálunk. A Kútparkhoz (Kaivopuisto) például a diplomatanegyeden keresztül vezet az út, ami természetesen gyönyörű épületeket jelent. A parkban pedig fel lehet mászni egy kis dombra, ahonnan jó kilátás nyílik a tengerre és a környékre.

És ha már (megint) az épületeknél tartunk: elég lelkesen fényképeztem őket, egy-egy utca nagyon jól nézett ki az egymáshoz illő, világos pasztellszínű, régi, mégis modernnek ható, szépen karbantartott épületekkel.

Ízelítő a finn építészetből:

Ami az útikönyv "muszáj megnézni" látványosságai között szerepelt, és nekem mégis csalódás volt, az a Sziklatemplom. A létrehozása tényleg különleges, ugyanis felülről bontották meg a sziklát egy robbantással, és erre emelték a kupolát. A modern belső térben elég meditatív zene szólt, mégsem jött át az a spirituális hangulat, amiről olvastam vele kapcsolatban. Talán részben a túl hangos turisták okolhatók ezért, akik a nem hagyományos templombelső miatt a szokásosnál is kevésbé viselkedtek úgy, mintha templomban lennének, nem tudom. Egyébként csak meghatározott időközökben engednek be látogatókat, és természetesen elég nagy tömeg gyűlt össze addigra. A környéken is látszott, hogy ez az egyik legkeresettebb turistalátványosság, ugyanis míg a centrumban elvétve sem láttunk klasszikus szuvenírboltot (a piacon azért árultak ilyesmit), ebben a kicsit félreeső utcában koncentráltan voltak jelen. Ha valaki nagyon ellenzi a gagyi szuvenírokat, akkor is érdemes némelyik boltba benézni, vicces dolgokat találtunk. Hiszen kinek ne lenne szüksége például egy eredeti finn, kézzel készült, Jodát formázó nemezsapkára?

Ilyesmiből lehet kapni jodásat is!

Megemlítendő még a Finlandia-palota, ahol az 1975-ös Helsinki Záróokmányt aláírták - ha már az elmúlt években többször is megtanultam az itt lefektetett alapelveket, jó volt megnézni élőben is a helyet. Bemenni sajnos nem tudtunk, úgy láttam, hogy előre kijelölt időben van lehetőség körbevezetésre.

GASZTRONÓMIA

Jó áron normális kaját találni itt sem könnyű, de végül mindig sikerült. (Szerencsére, mert az ideges, morcos éhség a barátságok igazi próbája lehet...) Itt is van egy finn, családi vállalkozásból indult gyorsétteremlánc, a Picnic, amit mi végül nem próbáltunk ki, de sok helyen meg lehet találni, és az étlapja szimpatikus volt.

Ahol kétszer is ettünk, az a korábban említett piac volt. Először kora este érkeztünk oda, amikor már csak egy-két nagyon kitartó árus volt nyitva, de így is nagyon finom lazac fish&chipset ettünk.

Második alkalommal már direkt kora délutánra időzítve jártunk arra, hogy meg tudjuk nézni a piacot is. A Tamperében is kóstolt és mindenhez kínált áfonyalekváron kívül itt a tenger közelsége miatt sok helyen árultak apró tengeri halat, lazacot, ez utóbbit krémleves formában is több helyen, illetve rénszarvasból készült ételeket. Ez elsőre kicsit furcsán hangzik, de ha elvonatkoztatunk a Mikulás szánhúzóitól, nem sokban különbözik bármilyen más hústól. Mi meggyőztük magunkat, hogy nem Rudolf van a tányérunkon, és megkóstoltuk húsgolyóként, de szárított formában még chipset is láttunk belőle.

Ami még nagyon népszerűnek tűnik itt, az  a medvecukor. Én még soha nem ettem, csak azt tudtam, hogy senki nem szereti (akiről tudok), és miután egy kóstolónál vettem egy darabot, rájöttem, hogy ez az a fekete Negro íz, amit ki nem állhatok. Viszont a finn csoki kifejezetten jó, még a málnás-medvecukros is. Ki érti ezt?

Valahogy így nézett ki tehát Helsinki az én szememmel. Remélem, hogy lesz még alkalmam ilyen élménybeszámolókat írni - ha ti is szívesen olvassátok, akkor a blogon is szívesen gyűjtögetem ezeket az emlékeket! :)

ÚTINAPLÓ / Finn utazás, 1. rész: mit lehet csinálni Tamperében?

Az államvizsga utáni eredményhirdetésre várva azt a megszívelendő tanácsot kaptam, hogy most vegyek magamnak valami olyasmit, amit amúgy nem vennék meg, mert megérdemlem. Nem kellett sokat várni, hogy elmondhassam: valóban vettem valami kicsit különlegesebbet, méghozzá egy repjegyet Tamperébe, Finnországba, hirtelen felindulásból.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy már jó pár hónapja folyamatosan az aktuális repülőjegy-ajánlatokat böngészem, még valamikor télen voltam egy hogyan utazzunk egyedül típusú előadáson, és bár úgy érzem, hogy az egyedül utazás (még) nem az én műfajom, mindenképpen szeretnék sok helyre eljutni, és minél több mindent látni. Az utazás vágya, a hirtelen jött szabadság és boldogság, és egy jó ajánlat megpillantása után gyorsan meggyőztem az utazópartneremet, hogy (ha már az eredetileg közösen tervezett Málta idén nem jött össze) neki ez most kell, és aztán már foglaltam is a jegyeket.

Amikor valakinek meséltem, hogy mit tervezek, a legtöbben örültek neki, érdeklődtek iránta, de azért itt-ott megbújt egy "de hát Tamperében nincs is semmi" típusú megjegyzés is. Öt napra mentünk, és én is tudtam, hogy Tampere hiába Finnország harmadik legnagyobb városa, nem akarjuk a teljes időt ott tölteni. Rövid keresgélés után találtam is olcsó buszjegyet Helsinkibe, hiszen ha már ott voltunk, és a lehetőség is adott volt, azt kár lett volna kihagyni. Így két napot Tamperében, két teljes és egy utazós napot pedig Helsinkiben töltöttünk.

Szívesen írnék majd általánosságban is az utazástervezésről, de ebben a bejegyzésben most megmutatom, hogy milyen volt Tampere, miket csináltunk, mit ettünk, hol jártunk. Egy következőben pedig jön Helsinki!

PROGRAM

VÁROSNÉZÉS

Az airbnb-s szállásunk körülbelül negyed óra sétára volt a központtól, így tömegközlekedést a városon belül nem is kellett használnunk. Hajnalban indult a gép Budapestről, ezért már délelőtt ott voltunk, és rövid pihenés után neki is vághattunk a városnézésnek.

Az útikönyv nem sokat írt a városról: a szokásosnak mondható székesegyház-főtér kombón kívül pár múzeumot ajánlott csak. Ezt a szegényes információhalmazt kiegészítettük még egy kis itthoni internetes kutatással, aminek köszönhetően egy szinte biztos programunk már lett: fánkozás egy kilátótorony tövében. A rögtön a reptéren beszerzett térkép szerencsére részletesebb volt, és igen hasznosnak bizonyult a programtervezés szempontjából.

A főtér

Megérkezés után tehát csak elindultunk, és belevetettük magunkat a városba. A szállás Tampere viszonylag keleti részén volt, így nyugatra, a központ felé indultunk, és egy ideig bőszen kerestük a "látnivalókat". Aztán rá kellett  jönnünk, hogy a térképen jelölt épületek önmagukban valójában nem annyira érdekesek, ezért ezután már csak a körülbelüli irányt tartva tettünk egy jó nagy kört a városban. Szinte az egészet körbejártuk, a séta során pedig kaptuk egy általános képet a helyről.

Szerda délután teljesen olyan hangulatom volt, mint nálunk vasárnap, amikor már mindenki az iskolára készül; minden furcsán nyugodt volt. Elég sok gyereket láttunk, rengeteg jól kiépített játszótér van, sok zöld terület, sokan futottak, az idősebbek nordic walkingoztak nemcsak a parkban, hanem az épületek között is. Még ezen a napon vettük az irányt a Pyynikki parkban található kilátóhoz is (lásd később), így egy kis természetjárást is csempésztünk a programba.

MÚZEUM

Múzeumok közül a legtöbb helyen a Kémmúzeumot és a Lenin-múzeumot emelik ki, de többek között van hokival foglalkozó és helytörténeti múzeum is. Mi a Lenin-múzeumba mentünk be (a diákjegy 6 euró). Tamperében találkozott egymással először Lenin és Sztálin, ennek emlékére hozták létre a múzeumot még annak idején, ma pedig Finnország történetét mutatja be a XX. század elejétől napjainkig, a szovjet időkön keresztül az európai uniós tagságig. Kíváncsi voltam, hogy a kiállítás hogyan interpretálja a hidegháborús korszakot, ezért is preferáltam ezt a múzeumot a többivel szemben. Végül nem volt kimagasló élmény, de ennyi belefért.

SZAUNA

Első nap szinte a teljes várost bejártuk, pedig nem is indultunk korán (bár a gyaloglást mindketten elég jól bírjuk, így a tempóval és a megtett távval nem volt baj). Második napra eredetileg egy kis kirándulást terveztünk, de az "igazi" tóvidék elég messze van, és nem olcsó oda eljutni. Finnországot az ezer tó országának is hívják, rengeteg kisebb-nagyobb tó található  a területén, Tampere is éppen kettő határán fekszik. Ezért úgy voltunk vele, hogy ha nem is utazunk még többet és még tovább (amúgy sem akartuk ennél jobban felszabdalni már az ott töltött időt) akkor is biztos tudunk valami természetközelebbi programot csinálni. A lakáshoz közel volt is egy másik park, azaz erdő, ami kivezetett egészen a tópartig. Itt pedig a térkép szerint volt egy szauna, amit a házigazdánk az "if you want some experience", elsőre nem túl meggyőző szófordulattal ajánlott. Ez is egy olyan pont volt, amit szerettünk volna kipróbálni, ha van rá lehetőségünk, hiszen hol máshol lehetne jobb szaunázni, mint a finneknél; de azért kicsit tartottunk is tőle, hogy milyen élmény lesz ez a közösségi izzadás. Mi a Rauhanemi szaunát választottuk, de nem ez az egyetlen lehetőség Tamperében. A szauna 3-tól 8-ig volt nyitva, így dél körül, egy kis piacozás után először felderítettük a terepet, megcsodáltuk a kilátást a tóra, rácsodálkoztunk a pár fürdőző helyire, majd elhatároztuk magunkat, otthon felnyaláboltuk a törölközőt és a fürdőruhát, és visszamentünk. (belépő: 6 euró)

Ez volt a nyilvános szauna épülete hátulról

Nem tudtuk, hogy mire számítsunk így hétköznap délután, lesznek-e egyáltalán, vagy a finnek tényleg minden körülmények között, életvitel-szerűen űzik ezt a kikapcsolódást. Ez utóbbi látszott bebizonyosodni, ugyanis elég sokan voltak, és folyamatosan jöttek és cserélődtek az emberek. Ami érdekes volt, hogy igazi közösségi életet élnek ott - két szaunázás között a kültéren lévő padon ücsörögtek, élénken beszélgettek, sőt, egy kis grillezőn kolbászt is sütöttek. Mindezt fürdőruhában, esetleg nemez- vagy más sapkában (amit sokan szaunázás közben is hordanak). Pár perccel a szaunából kijövés után pedig természetesen jöhetett a mártózás a hideg tóban. A kiírás szerint 15 fokos volt a víz (a levegő kb. 18), ami - mint egy helyitől megtudtuk - a téli 0,5-höz képest elég melegnek számít.

Körülbelül két órát voltunk ott összesen, és nagyon élveztem az ott töltött délutánt.

GASZTRONÓMIA

A város szélén található a Pyynikki park, itt áll a híres-neves kilátó és itt kapható a még híresebb fánk (több forrás szerint a város legjobbja). Alig pár percre a lakóövezettől igazi fenyveserdő jelenti a parkot, nem egy kiépített füves területet kell elképzelni. A kilátó nem túl magas, de jól be lehet látni Tamperét a tetejéről, ahova gyalog vagy lifttel is fel lehet menni 2 euróért. Természetesen először felsétáltunk, és csak aztán pótoltuk az elvesztett kalóriákat.

A kilátó

A fánk tényleg finom volt, megérte követni az ajánlást. Volt benne egy számomra addig ismeretlen fűszer is, amit később más péksüteményben is felfedeztünk: fekete pöttyök voltak a tésztában, de nem vanília volt, hanem valami citromos-citromfüves íz. A háziaknál lévő fűszerek alapján arra tippelek, hogy citrombors lehetett, amiből a boltban találtam sós változatot húspácokhoz, salátaöntetekhez (minden finntudásomat bevetettem, hogy erre mind rájöjjek a csomagolás alapján:)), illetve sómenteset, amit hoztam is haza, hátha tényleg ez adta azt a különleges ízt. Lehet, hogy itthon is kapható, de nekem ez az íz most oda kötődik, így jó szuvenírnek tűnt.

A másik kicsit érdekesebb gasztroélményünk egy piachoz kötődik. Mi a Tammelantori piacot ejtettük útba, a várostérkép ezenkívül még a Laukontorit ajánlotta. Először csak át akartunk sétálni rajta, de megláttunk egy bódét, ahol helyi, hagyományos finn fekete hurkát árultak. Erről is olvastam az ajánlásban, és végül úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, kipróbáljuk. Ez az étel elvileg Tamperéből származik, és valószínűleg eléggé hasonlít a mi hurkánkhoz (bár én azt nem nagyon szoktam enni), viszont - és itt jön az érdekesség - vörösáfonya-lekvárral és tejjel fogyasztják. Mi a tejet kihagytuk, de miközben ettük, rájöttünk, hogy tulajdonképpen talán illene is hozzá. Az egyik helyi megjegyezte, hogy túl fiatalnak tűnünk ehhez az ételhez, és valóban, körülöttünk csak nyugdíjasok, illetve középkorú öltönyös férfiak ettek (jó lehetett a meeting), de nekem meglepően ízlett. Mindenesetre aki az instagramra feltehető ebédeket részesíti előnyben, annak ezt kevésbé tudom ajánlani sajnos.

Mindenhol kapható volt vörösáfonya (lingonberry, nem cranberry), amiből a lekvár is készül

Kicsit sztenderdebb, de mégis finn evős hely, ahova még betértünk, egy hamburgerező, a Friends&Brgrs. (Ahogy nézem, a honlapot a vegetáriánusok inkább kerüljék el a kezdő videó miatt, bár az étteremben magában van vegán burger is.) Kifejezetten finom, és meglepően laktató volt, ár-érték arányban a többi hasonló lehetőséghez képest nem rossz. (11,50 volt a menü sült krumplival és üdítővel, amivel tényleg jól lehetett lakni.)

EGYÉB ÁLTALÁNOS BENYOMÁSOK

Arról már volt szó, hogy mennyire nyugodt a hely, és bár ha valaki központi, nagy látványosságokat keres, csalódni fog, de lehet találni nagyon szép házakat a városban, és a zöldövezetben is. Turisták rajtunk kívül szerintem nem nagyon voltak, egy olasz csapattal futottunk össze többször is. Egyébként külföldi szót nem nagyon hallottunk, az elcsípett angol beszélgetésekből is úgy tűnt, hogy ebben az esetben legalább az egyik helyi, a másik meg mondjuk ott tanul. Arra is van lehetőség a fenti programpontok alapján, hogy egy kicsit a helyiekkel is keveredjünk, amit érdemes kihasználni.

Néhány ember, akivel találkoztunk, teljesen megcáfolta a finnek zárkózottságával kapcsolatos sztereotípiákat.

A vicces képeslapok szerint a finnek legnagyobb rémálma bármilyen nyilvános helyzetben, főleg idegenek előtti megnyilvánulás, de mi azért találtunk erre ellenpéldát

Nagyon kedvesek, közvetlenek voltak, a szaunában "összebarátkoztunk" egy férfival, beszélgettünk egy idősebb nővel, és később Helsinkiben egy néni a villamosmegállóban csak úgy megdicsérte a hajamat. De ha tájékozódni akartunk (például egy italboltban arról, hogy hol lehet buszjegyet venni), akkor is segítőkészek és készségesek voltak, nem tűnt úgy, hogy szívességet tesznek azzal, hogy szóba állnak velünk. Nyilván nem lehet általánosítani, de nekem nem volt negatív élményem. Ja, és mindenki (na jó, egy buszsofőrön kívül) tud angolul, az idősebb korosztály is (villamosos néni...).

Nagyjából így töltöttük a napjainkat Tamperében - a szaunázást és a piacon evést mindenképpen ajánlom - , nemsokára jön a helsinki változat is!