Hétvégén családi program gyanánt Nagymarosra esett a választásunk a közeli kirándulóhelyek közül. A terv valami olyasmi lehetett, hogy megebédelünk valahol, aztán kirándulunk is egy kicsit. Ebéd után azonban a kilátóhoz vezető útnak a feléig sem jutottunk el, mert félő volt, hogy ránk sötétedik az erdőben visszafelé. Olyan éttermet találtunk ugyanis, ahol megérte egy kicsit hosszabban elidőzni.
Az utcafrontról először egy cukrászdát, illetve "cukrászműhelyt" pillanthatunk meg Édeske név alatt, de ez ne tévesszen meg senkit, aki arra jár. A kerthelységben beljebb haladva, egészen a kert végében bújik meg a "szabad konyhának" elnevezett éttermi rész. Már ezen a pár méteres úton is érzékelhető volt, hogy valószínűleg nem egy hagyományos étterem kiülős része fog várni minket, hanem valami családiasabb; pici játszótéri sarokkal, mindenhonnan összeválogatott asztalokkal, székekkel és apróságokkal.
Két óra körül, amikor megérkeztünk, az árnyékos helyek szinte mindegyike foglalt volt, de rövid várakozás után sikerült egy társaságot leváltanunk egy asztalnál. Jó döntés volt azonban, hogy már az asztalfoglalás előtt beálltunk a sorba, ugyanis eltartott egy darabig, mire sorra kerültünk. Arra viszont jó volt a várakozással eltöltött idő, hogy kényelmesen kiválasszuk, mit fogunk rendelni, és még körbe is nézzünk. Annyi jópofa megoldást, apró részletet láttam, hogy elkezdtem fényképezni, és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ha nem lesz nagyon kiábrándító az étel, akkor írok is egy élménybeszámolót/étteremkritikát.
  |
| A kültéri asztalok mellett fedett helyre is lehet ülni. |
Félig önkiszolgálós a rendszer: rendelni és fizetni a pultnál kell, majd egy sorszámmal kell tovább várakozni az asztalnál, amíg kihozzák az elkészült ételt. A végén - ahogy az asztalra kihelyezett etikett kedvesen felhívja rá a figyelmet, mégse tett mindenki így - a koszos tányérokat nekünk kell visszavinni az erre kijelölt helyre.
 |
| A vendégek ötleteiből van, amit már meg is valósítottak. |
A viszonylag hosszú sorbanállás után megint várakozni kellett tehát, de szerencsére a környezet abszolút gyerek- és türelmetlen felnőtt-barát. A kis játszósarkot már említettem, de emellett is vannak kirakva játékok, amivel a legkisebbek figyelmét is le lehet kötni. A felnőttek pedig bekukkanthatnak a jég-kamrába, ami tulajdonképpen egy régimódi hűtő-verem, illetve a borospincébe, ami szintén használatban van. Szerintem ennyi leírásból is látszik, hogy egyáltalán nem feszengős a hely, rengetegen voltak kisgyerekkel, kutyával, és sokan pihentek meg itt a biciklis kirándulás közben. A kiszolgálás is nagyon kedves, tényleg családias a hangulat a pult mögött is.
Az ételek ár-érték aránya szerintem teljesen rendben volt, az adagok nagyok, az ízek pedig finomak voltak. Előételnek közösen ettünk egy adag cukkinitócsnit fokhagymás tejföllel - szerintem igazából már ezzel is jól lehetne lakni. Főfogásnak paradicsomos-sajtos (margaréta) csirkemellet választottunk steakburgonyával, ketten szárnyashúsból készült, sült krumplival, salátával, tzatzikivel és pitakenyérrel tálalt gyrostálat, valamint egy jól megtöltött csirkés tortillát házi tortillalapból. Egyik ételre sem volt panasz, és mindegyiknek kellemesen füstös, szabadban sült íze volt. Az állandó kínálat mellett mindig vannak szezonális ételek, illetve kétfogásos napi menü, ami aznap betyárgombóc leves és spenótos spagetti volt. Italnak az ajánlott házi szörp helyett limonádét választottunk, ami sajnos édes szirupból készült, de ezt nem lehetett előre látni.
 |
| Cukkini tócsni fokhagymás tejföllel |
 |
| Margaréta csirkemell steakburgonyával |
 |
| Csirkés tortilla |
A bőséges ebéd után nehezen, de átvonszoltam magam a cukrászdához (bár oda is lehetett volna vinni a sütit a helyünkre), mert ha már itt voltunk, és a cukrászdával kezdődött ez az egész családi vállalkozás, akkor nyilván azt is ki kellett próbálni. Két vendég beszélgetése alapján 2008-ban az egész hely még feleakkora sem volt, mint most, és még csak a sütiző volt meg, abból nőtte ki magát idáig. Ehhez képest én többet vártam volna a cukrászsüteményektől, de persze lehet, hogy pont rosszul választottunk. Mindenesetre az ebédhez elfogyasztott narancsos-mézes gyömbérsör jobban ízlett, mint bármelyik süti, amibe belekóstoltam, ilyen pedig nem gyakran történik meg. Sokféle fagyiból is lehet amúgy választani, azt többen is dicsérték körülöttünk, és a fagyikehely is jól nézett ki, sok friss gyümölccsel volt tálalva.
 |
| A kipróbált sütik közül a krémes ízlett legjobban. |
Ha valaki Nagymaroson vagy a környékén jár, mindenképpen ajánlom, hogy térjen be, én nagyon jól éreztem magam itt. És ahogy a példa mutatja, egy félnapos programot is simán lehet e köré építeni. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése