Balatoni biciklikör kezdőként

Az államvizsga után az első pár valóban pihenéssel töltött napon két barátnőmmel körbebicikliztük a Balatont, erről szeretnék egy kicsit írni.:) Már egy ideje a fejemben volt, hogy "majd egyszer jó lenne megcsinálni", és ennek most végre el is jött az ideje. Az intenzíven tanulós időszak és az indulás között eltelt rövid idő (mindössze pár napot tudtunk erre szánni) miatt nem volt sok időnk felkészülni, ami okozott néhány stresszes pillanatot, de végül minden jól sikerült, és bebizonyosodott, hogy érdemes volt nekivágnunk.

Úgy gondoltam, hogy az élménybeszámolóval keverve összegyűjtök pár általam fontosnak vélt praktikus tippet, ami segíthet a tervezésben és felkészülésben, hátha valaki hozzám hasonló tapasztalatlanként bepötyögi egyszer a keresőbe, hogy "balatoni biciklikör", segítségre vagy megerősítésre várva, és ide téved.

Kezdetnek annyit elmondanék, hogy elég érdekes a viszonyom a biciklizéssel: nem kifejezetten szeretem, a városban soha nem jártam vele, még az sem volt az életem természetes része, hogy mondjuk nyaraláskor elugrom vele a boltba, így amikor nagyon ritkán biciklizni "kell", mindig van bennem egy kis izgalom. Viszont, és ez egy nagy viszont: az elmúlt évek baráti társasággal töltött utazásainak legjobb élményei voltak a biciklizéssel eltöltött napok! A kedv és az elhatározás tehát megvolt, az állóképességemben is bíztam, jöhettek a részletek.

ÚTVONAL

Mivel egyikünk sem volt különösen edzett és tapasztalt bringás, biztosra mentünk, és négy napra osztottuk fel a kb. 210 km-es távot. A kört tavaly teljesítő barátaim is ennyi idő alatt mentek végig, és ez megerősített benne, hogy nekünk is menni fog.

Az biztos volt, hogy a dimbes-dombosabb északi parttal kezdünk, és a végére hagyjuk a déli, sík terepet. Kiindulásnak EZT a felosztást néztük meg, végül a saját igényeinkhez igazítva így alakult az utunk:

1. nap: Siófok-Balatonalmádi (kb. 33 km)

2. nap: Balatonalmádi-Ábrahámhegy (kb. 59 km)

3. nap: Ábrahámhegy-Balatonkeresztúr (kb. 56 km)

4. nap: Balatonkeresztúr-Siófok (kb. 63 km)

A fenti távolságokat csak útmutatónak tüntettem fel, de azért nagyjából látszik a táv eloszlása. Első napra utólag (már aznap este) visszanézve elég kevés jutott, de mivel aznap az utazás miatt nem reggel kezdtünk, és még nem is vettük fel annyira a tempót, pont jó volt így.

Siófokig, és onnan haza vonattal mentünk. A jegyeket odafelé előre megvettük online, visszafelé pedig kicsit rugalmasabbak voltunk, és az állomáson vásároltunk. Kerékpáros jegyet külön kell venni, és a tapasztalat alapján a vonatok bicikli-befogadó képessége eléggé eltérő. Odafelé egy háromfős családdal mentünk egy kis fülkében, és így egy biciklinek már nem maradt akasztó, visszafelé viszont egyedül voltunk egy háromszor akkora kocsiban. Az állomáson dolgozók és a kalauzok szerencsére segítőkészek, így a le- és felszállással nem volt probléma.

A bicikliút szinte végig ki van táblázva, de néhányszor így is sikerült rossz irányba mennünk. Volt, hogy azért, mert egy másik biciklisre hallgattunk, és volt, hogy a táblák mégsem voltak egyértelműek, vagy csak a másik irányból látszódtak. Alapszabálynak jó, hogy a Balaton mindig ugyanazon az oldalunkon legyen, de városon belül ez nem mindig segít. Vittünk egy papíralapú térképet, ha a technika csődöt mondana, ami jó ötlet volt, mert így nem kellett mindig mobilnetet használni, miután kiderült, hogy a külön letöltött térkép offline üzemmódban mégsem működik úgy, ahogy gondoltuk.

SZÁLLÁS

A szállást illetően nekem eléggé alapvető igényeim voltak, hiszen tudtam, hogy úgyis csak aludni fogunk ott. A sátrazást nem vállaltuk be, többek között azért sem fordult meg igazán a fejünkben, hogy ne kelljen még egy csomagot cipelni. Nem úgy mentünk, hogy ott alszunk, ahol ér minket az éjszaka, és ha nincsen szabad hely, legfeljebb továbbmegyünk egy faluval, hanem előre tudtuk, hogy hol fogunk megszállni.

Mivel tényleg nem volt időnk már egy-két héttel előtte ezzel foglalkozni, csak az indulás hetében kezdtünk el keresgélni. Egyszerű, olcsó, de nem tömegszállás-szerű hostelt, panziót vagy kiadó szobát kerestünk, ahol fogadnak vendégeket egy éjszakára. (Van, ahol ez kizáró ok.) Vannak kifejezetten biciklisekre szakosodott helyek, például a Patent Hostel Badacsonytomajon, de ez már elég népszerű lett, így mire mi akartunk foglalni, nem volt szabad hely.

Először a nagyobb szálláskereső oldalakon keresgéltünk, de a zimmerinfo.hu-n például sokkal nagyobb a választék, és több eséllyel van kiadó hely még az utazás előtti pár napban is - és akár egy egész házat is ki lehet bérelni egy közös zuhanyzós hostel áráért! Elsőre amúgy több helyen visszautasítottak minket, volt, hogy csak egy-két településsel arrébb találtunk szállást, tehát érdemes azért nem az utolsó utáni pillanatra hagyni a szálláskeresést.

MŰSZAKI DOLGOK

Mint ahogy a bicikli rendbetételét is jó lett volna hamarabb elintézni, sok idegeskedéstől kímélt volna meg, ha tudom, hogy lesz mivel elmennem. Mint említettem, évek óta használaton kívül volt a járgány, de szerencsére semmi baja nem volt, egy kerékfújás elég volt neki. Nekem volt, akit meg tudtam kérni az utolsó pillanatban, hogy nézze át egy kicsit (amiért nagyon hálás is vagyok:)) de ha tényleg senki nincs, aki ért hozzá, a szerviz is jó választás. Megnyugtató volt úgy elindulni, hogy a bicikli műszaki állapota miatt nem fog baleset érni.

FELSZERELÉS

Ami még a biztonságot hivatott szolgálni:

• Bukósisak. A KRESZ szerint csak 40 km/h felett kötelező, de szerintem senkinek ne forduljon meg a fejében, hogy enélkül vág neki. Egyáltalán nem ciki, sőt.
• Lámpa, fényvisszaverő elöl-hátul, csengő, egyéb kötelező tartozékok. Szintén a KRESZ-nek eleget téve felvásároltuk a Decathlon biciklis sorának felét. ITT van a kötelező tartozékok listája, de a Decathlonban is ki van függesztve a kevésbé felkészülteknek.
• Kis szerelőkészlet, mini pumpa, stb. Jó, ha van, amivel szükség esetén meg lehet szerelni a biciklit, de én a második nap végéig abban a hitben voltam, hogy mi nem hoztunk magunkkal semmit. Teljesen nyugodt voltam, hogy úgyse tudnánk használni, felírtam még itthon jó néhány szerviz nevét és címét,  és úgy gondoltam, hogy valakit amúgy is meg tudunk kérni, hogy segítsen, ha nagyon muszáj. Aztán kiderült, hogy egyikünknél vannak ilyen dolgok is, de szerencsére semelyikünk nem kapott még egy kis defektet sem a négy nap alatt, amit alig akartam elhinni.
• Lakat. Ez mindig jó, ha van. Teljesen biztonságos helyeken szálltunk meg, de így is mindig kikötöttük a bicikliket a biztonság kedvéért, strandon vagy a bolt előtt pedig nyilván nem hagytuk őket felügyelet nélkül, hiszen rajta volt minden cuccunk.

CSOMAG

Volt olyan gondolatom, hogy én majd hátizsákkal megyek, és csak a legszükségesebbeket pakolva ki is bírom valahogy, de végül vettünk egy hátsó kerékre szerelhető biciklistáskát (ilyet, csak 2x10 litereset), ami jó döntésnek bizonyult. Így sem vittem felesleges cuccokat, de sokkal-sokkal kényelmesebb volt. A hátsó táskán kívül volt nálam egy kicsi hátizsák az iratoknak, pénztárcának, térképnek, és azért, hogy a reggelihez vagy vacsorához való bevásárlás tartalmát legyen hova tenni.

Nagyjából így nézett ki a táskám tartalma:

• 4 póló (ujjatlan és rövidujjú is)
• 1 pulcsi
• esőkabát
• fehérnemű
• fürdőruha (és nejlonzacskó, hogy vizesen is el lehessen tenni)
• papucs
• 2 kicsire összehajtható törülköző (1 a strandra, 1 fürdéshez)
• pizsama
• 1 leggings (a szállásra és rossz idő esetére)
• neszeszer csak a legszükségesebbekkel, kis flakonokkal
• naptej (!)
• napszemüveg
• biciklilánc, térkép
• mazsola, zabszelet, nagy üveg víz
• ami rajtam volt még: strapabíró sportcipő, biciklisnadrág (rendes "utcai" ruhát nem is vittem)

EVÉS

Rátérve bármilyen tevékenység igen lényeges elemére: az evés. Megfogadtuk a tanácsot, hogy minél kevesebb dolgot cipeljünk magunkkal - teljesen felesleges kaját vinni, a Balaton körül úgyis bárhol meg lehet állni enni. Amit vittem magammal, az mazsola és pár zabszelet volt. Ezek jól is jöttek gyors energiapótlásnak a rövidebb pihenőknél. Amit még mindenképpen kell vinni, az a víz, ugyanis nem sok helyen láttunk kutat, ahol akár egy kulacsot újra lehetett volna tölteni. A reggelit és a vacsorát boltból oldottuk meg (érdemes mindig csak annyit venni, amennyi elfogy, mert a táskában nem terem plusz hely a maradéknak), ebédre pedig megálltunk valahol, strandon, biciklis pihenőnél, főtéren...

Egyre több olyan biciklis pihenő van, ahol egy helyen mindent meg lehet találni: van szerviz, lehet enni, inni, ejtőzni... Sokan dicsérik Balatonfüred és Csopak között a Guruljon az élet pihenőhelyet, de amit személyesen is tudok ajánlani, az a Balatonakalin lévő Bringakali. Eredetileg csak a mosdóért álltunk meg, de végül ottragadtunk ebédelni, és szerintem ez volt a legjobb döntésünk. Nagyon családias volt a hangulat (úgy tűnt, hogy tényleg egy család több generációja, nagyszülőtől unokáig dolgozott ott), nagyon-nagyon kedvesek voltak, és az ételt is az első helyre tenném a négy nap felhozatalából. Amit még meg kellett tapasztalnom az evéssel kapcsolatban, hogy nem kell teljesen jóllakni, ha utána még tovább kell tekerni.

PROGRAM

Négy napba sok minden belefér, nem nagyon kellett rohannunk. Ahol szép volt a kilátás, ott megálltunk és rácsodálkoztunk, aztán mentünk tovább. Ettünk barackot fáról, Füreden fagyiztunk, és kétszer is fürödtünk hosszabban a tóban. (Másodikra már tökélyre fejlesztettem az emberek előtt feltűnés nélkül átöltözést is.) A hagyományos, zsúfolt szabadstrandoknál kényelmesebb a kisebb partszakaszokat vagy öblöket választani. Mi Balatongyörökön álltunk meg a Soós-öbölnél, ahol rajtunk kívül volt még pár biciklis, de gyakorlatilag egyedül lehettünk a vízben - mint később kiderült, csupán 20 méterre az igazi strandtól.

Bár az egész egyben volt tökéletes, a kedvenc szakaszom egyértelműen a középső két nap, tehát az északi part volt. A badacsonyi rész különösen szép volt, és bár volt néhány emelkedő, mindegyikhez tartozott lejtő is, ahol lehetett egy kicsit szusszanni megállás nélkül is. Persze egy jó váltó nagyban megkönnyíti a helyzetet. :)

Azt hiszem, a többiek nevében is beszélhetek, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és igazán megérte elmenni. Kikapcsolódásnak is tökéletes volt, nem kellett a tekerésen kívül semmivel törődni, miközben azért mégiscsak egy kihívást teljesítettünk.

Zárásként álljon itt még néhány hangulatkép: