A nyár képekben - majdnem minden napról egy kép :)

Ha minden jól megy, én éppen Finnországban leszek, amikor ez a poszt kikerül, miután pedig hazaérek, rögtön kezdődik az egyetem. Ezért még most szimbolikusan egy képválogatással szerettem volna zárni a nyarat. Elég sok élményben volt részem, és sok jó kép készült. A képek válogatásakor nem akartam semmilyen "minden nap egy kép" típusú rendszert követni - voltak napok, amikor nem készült egy (jó) kép sem, de az eseménydús napokon rengeteg olyan fényképet készítettünk, amelyek a kedvenceim közé kerültek. Ezek egy részét megosztottam itt a blogon is, másokat szűkebb körben mutogattam meg, sok fog belőlük a scrapbookomba kerülni, és néhányat biztosan be is kereteztetek. Az alábbi képek között tehát nem szerepel az összes olyan kép, amire jó szívvel fogok visszanézni, inkább arra törekedtem, hogy a nyár minél nagyobb részét, minél több napját lefedje a válogatás.

JÚNIUS

sok tanulás / új kerti székben ücsörgés / Belvárosi Fesztivál / sminkelés esküvői vendégnek:) / virágkoszorú és anya-lányai fotózás / jól sikerült államvizsga / spontán repjegyvásárlás :) / búcsúkoktél / esküvős fotózás / Mr. Robot-maraton

JÚLIUS

balatoni biciklizés / lazulás / megcsináltuk! / olasz városkák / olasz beszéd, tévé és rádió / internetmentesség / saláta és tészta minden mennyiségben / bőséges reggelik / városnézés / szerpentin / csodás hegyi kilátás / diplomás lettem / szusitekerős találka / színezés / boldogító buborékok / strandolás / új emberek megismerése / ironman / csapatszervezés a semmiből

AUGUSZTUS

újra úszni / évi egy szörfözés / szigetfutás újra / tetőmozi / Velencei-tó / strandröpi / úszógumik és matracok / hajnalban felkelni olimpiát nézni és szurkolni / kirándulás / kiállítás /  faültetés / balatoni hétvégék / Strand fesztivál / fotózás, most a másik oldalról :)

Aktuális szépségápolási kedvencek - 2016. nyár

Az éppen aktuális kedvenceimet bemutató bejegyzéseket általában úgy állítom össze, hogy vegyesen legyen bennük mindenféle kategória, smink, könyv, sorozat, program, és még ami belefér, most azonban kivételesen leszűkítettem a kört a szépségápolásra. Az alábbi termékek között lesz olyan, amit szinte egész nyáron folyamatosan használtam, és viszonylag újabb szerzemények is, amikkel nagyon elégedett vagyok, és úgy érzem, hogy megérte őket megvenni.

ARCÁPOLÁS

Garnier micellás víz

Éveken keresztül tartottam magam, és nem dőltem be az erősen dúló micellás víz-őrületnek. Homályosan derengő kémia-tudásom alapján úgy gondoltam, hogy nekem ugyan nem fognak eladni egy szappanos vizet! Egyszer kipróbáltam az egyik barátnőmnél sminkeltávolításra még a megjelenése környékén, és az a tapasztalat is megerősített benne, hogy teljesen jól elvagyok nélküle.

Idén tavasszal a Glamour-napokon, kedvezményes áron viszont úgy gondoltam, hogy teszek vele még egy próbát. Nyáron nagyon kényelmes volt használni; egy kis üvegbe áttöltve mindenhova vittem magammal: biciklitúrára, egy hosszabb olaszországi útra, és kempingezni is. Ha csinálnék "mi van az utazós neszeszeremben" típusú bejegyzést, ez idén biztosan benne lenne. 

Nem mélytisztításra való, és mindennapos (szem)sminkeltávolításra még mindig nem ezt használom, de ha nincs más, kettő az egyben termékké válva ez is megteszi. Éppen a praktikussága és multifunkcionalitása miatt szerettem meg. Ha van kéznél más tisztító termék is, akkor ezt az után használom, hogy eltávolítsa a maradék szennyeződést, de egy lazább nap után gyakran csak ezzel törlöm át az arcom. Illetve reggel is szoktam használni, ha úgy érzem, hogy a hideg vizes arcmosás nem elég, de többre nincs időm.

Avon Nutra Effects Miracle Glow ultrakönnyű arcolaj

Egy ideje érdekel, hogy mi van a hidratálókrémeken túl, az arcolajok, szérumok és egyéb csodaszerek világában. Ezzel az érdeklődéssel párhuzamosan jelent meg az Avon saját arcolaja, ami tökéletes ismerkedős darab. Öt különböző olaj és E-vitamin van benne, és az összetevőlistát bogarászók sem találhatnak benne különösen rossz, irritáló anyagot az illatanyagon kívül.

Este, a megtisztított bőrömbe szoktam bemasszírozni három cseppet (az én fejemre a négy sok, a kettő kevés). Viszonylag hamar beissza a bőröm, bár egy pici olajos réteg azért marad - de egyáltalán nem zavaró, nem csúszós, nem zsíros. Éppen csak annyi, hogy napközben azért nem használnám. És nem csak ezért hagyom meg estére: nem tudom, hogy én fogtam-e ki egy hibás darabot, vagy a bőrömmel reagál rosszul, de fél perccel felkenés után iszonyú büdössé válik. Direkt rákerestem a véleményekre, és mindenki azt írja, hogy milyen kellemes, enyhe illata van, senki nem panaszkodik rajtam kívül a szagára. Eleinte valóban kellemes, édeskés, az argánolajos hajolajamra emlékeztet, de ez hamar megváltozik, és még reggel is érzem, hogy büdös az arcom. Ennek ellenére használom, mert reggelre tényleg ragyogóbbnak és élettel telibbnek látom a bőröm, emellett pedig nem okoz pattanásokat, de azért reggel alaposan le kell mosnom, hogy újra tudjak levegőt venni.

SMINK

Rimmel Match Perfection hidratáló alapozó

Ahogy az olaj sem volt kifejezetten az, az alapozó sem igazán nyárias termék. Mégis most kezdtem el használni, még nyár elején, és eléggé megszerettem. Amikor az alapozási rutinomról írtam, az ott bemutatott alapozó már nagyon az utolsókat rúgta, és nem sokkal utána ki is fogyott. A Match Perfection alapozókról már itt-ott hallottam jókat, ezért egy jó akció keretében viszonylag rövid gondolkozási idő után ezt választottam. (Zárójel, de nekem kicsit zavaró, hogy a két márka két különböző alapozója szinte ugyanolyan csomagolást kapott - nem lenne érdekük a megkülönböztethetőség?)

A színe (300 sand) úgy érzem, hogy jobban illeszkedik a bőrömhöz, mint az előző (nem olyan narancssárgás), és az állaga is tetszik. Ezt nem keverném BB-krémmel, mint az előzőt, mert már alapból jóval hidratálóbb - ahogy a neve is mutatja. Sima krémbe viszont ezt is bele szoktam keverni, ha csak minimális, egységes színt szeretnék, kevés fedéssel. Önmagában is szépen eldolgozható, kézzel is, és nem emeli ki a száraz részeket. Közepes fedésűnek mondanám: nincsen vakolat- vagy maszkhatás, átlátszik alatta a bőr, de a problémás részek nagyját szépen elfedi, halványítja. Zsíros bőrre nem ajánlanám, de azon kívül a legtöbb bőrtípusra ideális természetes hatású, könnyű, nem matt alapozó lehet.

Catrice Sound of Silence folyékony, arany highlighter

Egy nyári limitált kollekció része volt ez a folyékony highlighter, amiről véletlenül olvastam egy dicsérő véleményt. Ez felkeltette az érdeklődésemet, de mire meg tudtam volna nézni élőben is, csak az üres pultot találtam meg. Pár napra rá tettem még egy próbát, és éppen újra volt töltve a polc, ráadásul féláron, 695 forintért lehetett kapni a kollekció minden darabját.

A tömény arany színű folyadék pipettás üvegcsében van. Egy-másfél cseppet szoktam az ujjammal eldolgozni az arccsontom teteje és a halántékom, illetve a szemöldökcsontom között C-alakban, de lehet tenni a felső ajak ívéhez, szemöldökcsont alá, sőt, az orrnyergen sem természetellenes (mint ahogy szerintem a legtöbb highlighter az). Bár első felvitelre olyan, mintha éppen pantomimezni indulnék, de könnyen bele lehet dolgozni a bőrbe, és a metálfényű arany réteg helyett csak szép, áttetszően ragyogó bőrfelület marad belőle. A legtöbb porállagú highlighternél az eldolgozhatósága és a csillámmentes formula miatt jóval természetesebb hatást érhetünk el vele. Sajnos nem vagyok róla meggyőződve, hogy pár óránál tovább bírja, de ameddig tart, addig nagyon szép.

Elvileg alapozóba keverve is lehet használni - így még nem próbáltam, de mivel tényleg nem csillámos, egy különösen szürke arcú reggelen beválhat.

Kiko hosszantartó szemfestékstift

Mielőtt elindultunk Olaszországba, tudtam, hogy ha lesz rá lehetőségem, mindenképpen szeretnék körülnézni egy Kikoban. Pár éve voltam először a barátnőimmel, és emlékszem, hogy azt sem tudtuk, hova nézzünk a rengeteg csilivili dolog között. Azóta is az az egyik kedvenc rúzsom, amit akkor vettem, így reméltem, hogy most is találok valamit, amire akár egy kicsit is szükségem van.

 A családi legenda szerint háromszor három órát töltöttem az üzletben, de ez így, ebben a formában természetesen nem igaz. Valóban három különböző városban mentem be a Kikoba, de a megfontolt döntések biztosabban megtérülnek, nem?

Ezekről a szemhéjfesték-stiftekről is hallottam már korábban jókat, ezért is válogattam közülük. A hírükhöz méltóan valóban nagyon tartósak, és rengeteg gyönyörű színben kaphatók. Én egy kicsit ezüstösbe hajlóan csillámos bronzot (06-os árnyalat) és egy egészen érdekes, lilás-rózsaszínes és arany színjátszó (36-os) árnyalatot  választottam végül. Ahogy az eladólány is elmesélte, és lelkesen be is mutatta, szemceruzaként, illetve krémes szemhéjfestékként is használhatók ezek a ceruzák. Amíg nem szárad meg, gyorsan lehet vele dolgozni, és ecsettel, vagy egész egyszerűen ujjal elsatírozni. Miután azonban megszárad, jó sokáig a helyén is marad. Mint bármelyik krémes festék, alapként is remekül működik, lehet rá további por állagú festéket kenni.

Kiko termékeket amúgy lehet online rendelni Magyarországra is, ha valaki nem ragaszkodik a személyes tesztelgetéshez. Engem egyébként általában nem hoznak lázba az itthon nem kapható termékek, de egy Kikot elfogadnék azért.

KÖRÖMLAKK

Rimmel Super Gel, 042-es Rock n Roll árnyalat

Önálló bejegyzést is kapott, annyiszor hordtam. Azt azért sajnálom, hogy ilyen magas lett az ára, de az összes jó tulajdonságát elolvashatjátok a belinkelt posztban.

Avon Gel Shine körömlakk, Rain Washed

A piros Rimmel lakkot szinte felváltva hordtam az Avon egyik újabb lakkjával. A tartósságával sincs baj, teljesen átlagos, de a színébe szerettem bele igazán. Amikor először láttam róla képet, tudtam, hogy ha ez élőben is így néz ki, akkor kell nekem. Nagyon halvány kékes-lilás, tompa árnyalat, mintha fehér festékbe lenne keverve a szín. Szerintem gyönyörű, nem túl hivalkodó, mégis különleges.

Ezek voltak a legtöbbet használt, leginkább megszeretett szépségápolási termékeim, amelyeket biztosan tovább fogok használni a következőkben is. :)

Balatoni biciklikör kezdőként

Az államvizsga után az első pár valóban pihenéssel töltött napon két barátnőmmel körbebicikliztük a Balatont, erről szeretnék egy kicsit írni.:) Már egy ideje a fejemben volt, hogy "majd egyszer jó lenne megcsinálni", és ennek most végre el is jött az ideje. Az intenzíven tanulós időszak és az indulás között eltelt rövid idő (mindössze pár napot tudtunk erre szánni) miatt nem volt sok időnk felkészülni, ami okozott néhány stresszes pillanatot, de végül minden jól sikerült, és bebizonyosodott, hogy érdemes volt nekivágnunk.

Úgy gondoltam, hogy az élménybeszámolóval keverve összegyűjtök pár általam fontosnak vélt praktikus tippet, ami segíthet a tervezésben és felkészülésben, hátha valaki hozzám hasonló tapasztalatlanként bepötyögi egyszer a keresőbe, hogy "balatoni biciklikör", segítségre vagy megerősítésre várva, és ide téved.

Kezdetnek annyit elmondanék, hogy elég érdekes a viszonyom a biciklizéssel: nem kifejezetten szeretem, a városban soha nem jártam vele, még az sem volt az életem természetes része, hogy mondjuk nyaraláskor elugrom vele a boltba, így amikor nagyon ritkán biciklizni "kell", mindig van bennem egy kis izgalom. Viszont, és ez egy nagy viszont: az elmúlt évek baráti társasággal töltött utazásainak legjobb élményei voltak a biciklizéssel eltöltött napok! A kedv és az elhatározás tehát megvolt, az állóképességemben is bíztam, jöhettek a részletek.

ÚTVONAL

Mivel egyikünk sem volt különösen edzett és tapasztalt bringás, biztosra mentünk, és négy napra osztottuk fel a kb. 210 km-es távot. A kört tavaly teljesítő barátaim is ennyi idő alatt mentek végig, és ez megerősített benne, hogy nekünk is menni fog.

Az biztos volt, hogy a dimbes-dombosabb északi parttal kezdünk, és a végére hagyjuk a déli, sík terepet. Kiindulásnak EZT a felosztást néztük meg, végül a saját igényeinkhez igazítva így alakult az utunk:

1. nap: Siófok-Balatonalmádi (kb. 33 km)

2. nap: Balatonalmádi-Ábrahámhegy (kb. 59 km)

3. nap: Ábrahámhegy-Balatonkeresztúr (kb. 56 km)

4. nap: Balatonkeresztúr-Siófok (kb. 63 km)

A fenti távolságokat csak útmutatónak tüntettem fel, de azért nagyjából látszik a táv eloszlása. Első napra utólag (már aznap este) visszanézve elég kevés jutott, de mivel aznap az utazás miatt nem reggel kezdtünk, és még nem is vettük fel annyira a tempót, pont jó volt így.

Siófokig, és onnan haza vonattal mentünk. A jegyeket odafelé előre megvettük online, visszafelé pedig kicsit rugalmasabbak voltunk, és az állomáson vásároltunk. Kerékpáros jegyet külön kell venni, és a tapasztalat alapján a vonatok bicikli-befogadó képessége eléggé eltérő. Odafelé egy háromfős családdal mentünk egy kis fülkében, és így egy biciklinek már nem maradt akasztó, visszafelé viszont egyedül voltunk egy háromszor akkora kocsiban. Az állomáson dolgozók és a kalauzok szerencsére segítőkészek, így a le- és felszállással nem volt probléma.

A bicikliút szinte végig ki van táblázva, de néhányszor így is sikerült rossz irányba mennünk. Volt, hogy azért, mert egy másik biciklisre hallgattunk, és volt, hogy a táblák mégsem voltak egyértelműek, vagy csak a másik irányból látszódtak. Alapszabálynak jó, hogy a Balaton mindig ugyanazon az oldalunkon legyen, de városon belül ez nem mindig segít. Vittünk egy papíralapú térképet, ha a technika csődöt mondana, ami jó ötlet volt, mert így nem kellett mindig mobilnetet használni, miután kiderült, hogy a külön letöltött térkép offline üzemmódban mégsem működik úgy, ahogy gondoltuk.

SZÁLLÁS

A szállást illetően nekem eléggé alapvető igényeim voltak, hiszen tudtam, hogy úgyis csak aludni fogunk ott. A sátrazást nem vállaltuk be, többek között azért sem fordult meg igazán a fejünkben, hogy ne kelljen még egy csomagot cipelni. Nem úgy mentünk, hogy ott alszunk, ahol ér minket az éjszaka, és ha nincsen szabad hely, legfeljebb továbbmegyünk egy faluval, hanem előre tudtuk, hogy hol fogunk megszállni.

Mivel tényleg nem volt időnk már egy-két héttel előtte ezzel foglalkozni, csak az indulás hetében kezdtünk el keresgélni. Egyszerű, olcsó, de nem tömegszállás-szerű hostelt, panziót vagy kiadó szobát kerestünk, ahol fogadnak vendégeket egy éjszakára. (Van, ahol ez kizáró ok.) Vannak kifejezetten biciklisekre szakosodott helyek, például a Patent Hostel Badacsonytomajon, de ez már elég népszerű lett, így mire mi akartunk foglalni, nem volt szabad hely.

Először a nagyobb szálláskereső oldalakon keresgéltünk, de a zimmerinfo.hu-n például sokkal nagyobb a választék, és több eséllyel van kiadó hely még az utazás előtti pár napban is - és akár egy egész házat is ki lehet bérelni egy közös zuhanyzós hostel áráért! Elsőre amúgy több helyen visszautasítottak minket, volt, hogy csak egy-két településsel arrébb találtunk szállást, tehát érdemes azért nem az utolsó utáni pillanatra hagyni a szálláskeresést.

MŰSZAKI DOLGOK

Mint ahogy a bicikli rendbetételét is jó lett volna hamarabb elintézni, sok idegeskedéstől kímélt volna meg, ha tudom, hogy lesz mivel elmennem. Mint említettem, évek óta használaton kívül volt a járgány, de szerencsére semmi baja nem volt, egy kerékfújás elég volt neki. Nekem volt, akit meg tudtam kérni az utolsó pillanatban, hogy nézze át egy kicsit (amiért nagyon hálás is vagyok:)) de ha tényleg senki nincs, aki ért hozzá, a szerviz is jó választás. Megnyugtató volt úgy elindulni, hogy a bicikli műszaki állapota miatt nem fog baleset érni.

FELSZERELÉS

Ami még a biztonságot hivatott szolgálni:

• Bukósisak. A KRESZ szerint csak 40 km/h felett kötelező, de szerintem senkinek ne forduljon meg a fejében, hogy enélkül vág neki. Egyáltalán nem ciki, sőt.
• Lámpa, fényvisszaverő elöl-hátul, csengő, egyéb kötelező tartozékok. Szintén a KRESZ-nek eleget téve felvásároltuk a Decathlon biciklis sorának felét. ITT van a kötelező tartozékok listája, de a Decathlonban is ki van függesztve a kevésbé felkészülteknek.
• Kis szerelőkészlet, mini pumpa, stb. Jó, ha van, amivel szükség esetén meg lehet szerelni a biciklit, de én a második nap végéig abban a hitben voltam, hogy mi nem hoztunk magunkkal semmit. Teljesen nyugodt voltam, hogy úgyse tudnánk használni, felírtam még itthon jó néhány szerviz nevét és címét,  és úgy gondoltam, hogy valakit amúgy is meg tudunk kérni, hogy segítsen, ha nagyon muszáj. Aztán kiderült, hogy egyikünknél vannak ilyen dolgok is, de szerencsére semelyikünk nem kapott még egy kis defektet sem a négy nap alatt, amit alig akartam elhinni.
• Lakat. Ez mindig jó, ha van. Teljesen biztonságos helyeken szálltunk meg, de így is mindig kikötöttük a bicikliket a biztonság kedvéért, strandon vagy a bolt előtt pedig nyilván nem hagytuk őket felügyelet nélkül, hiszen rajta volt minden cuccunk.

CSOMAG

Volt olyan gondolatom, hogy én majd hátizsákkal megyek, és csak a legszükségesebbeket pakolva ki is bírom valahogy, de végül vettünk egy hátsó kerékre szerelhető biciklistáskát (ilyet, csak 2x10 litereset), ami jó döntésnek bizonyult. Így sem vittem felesleges cuccokat, de sokkal-sokkal kényelmesebb volt. A hátsó táskán kívül volt nálam egy kicsi hátizsák az iratoknak, pénztárcának, térképnek, és azért, hogy a reggelihez vagy vacsorához való bevásárlás tartalmát legyen hova tenni.

Nagyjából így nézett ki a táskám tartalma:

• 4 póló (ujjatlan és rövidujjú is)
• 1 pulcsi
• esőkabát
• fehérnemű
• fürdőruha (és nejlonzacskó, hogy vizesen is el lehessen tenni)
• papucs
• 2 kicsire összehajtható törülköző (1 a strandra, 1 fürdéshez)
• pizsama
• 1 leggings (a szállásra és rossz idő esetére)
• neszeszer csak a legszükségesebbekkel, kis flakonokkal
• naptej (!)
• napszemüveg
• biciklilánc, térkép
• mazsola, zabszelet, nagy üveg víz
• ami rajtam volt még: strapabíró sportcipő, biciklisnadrág (rendes "utcai" ruhát nem is vittem)

EVÉS

Rátérve bármilyen tevékenység igen lényeges elemére: az evés. Megfogadtuk a tanácsot, hogy minél kevesebb dolgot cipeljünk magunkkal - teljesen felesleges kaját vinni, a Balaton körül úgyis bárhol meg lehet állni enni. Amit vittem magammal, az mazsola és pár zabszelet volt. Ezek jól is jöttek gyors energiapótlásnak a rövidebb pihenőknél. Amit még mindenképpen kell vinni, az a víz, ugyanis nem sok helyen láttunk kutat, ahol akár egy kulacsot újra lehetett volna tölteni. A reggelit és a vacsorát boltból oldottuk meg (érdemes mindig csak annyit venni, amennyi elfogy, mert a táskában nem terem plusz hely a maradéknak), ebédre pedig megálltunk valahol, strandon, biciklis pihenőnél, főtéren...

Egyre több olyan biciklis pihenő van, ahol egy helyen mindent meg lehet találni: van szerviz, lehet enni, inni, ejtőzni... Sokan dicsérik Balatonfüred és Csopak között a Guruljon az élet pihenőhelyet, de amit személyesen is tudok ajánlani, az a Balatonakalin lévő Bringakali. Eredetileg csak a mosdóért álltunk meg, de végül ottragadtunk ebédelni, és szerintem ez volt a legjobb döntésünk. Nagyon családias volt a hangulat (úgy tűnt, hogy tényleg egy család több generációja, nagyszülőtől unokáig dolgozott ott), nagyon-nagyon kedvesek voltak, és az ételt is az első helyre tenném a négy nap felhozatalából. Amit még meg kellett tapasztalnom az evéssel kapcsolatban, hogy nem kell teljesen jóllakni, ha utána még tovább kell tekerni.

PROGRAM

Négy napba sok minden belefér, nem nagyon kellett rohannunk. Ahol szép volt a kilátás, ott megálltunk és rácsodálkoztunk, aztán mentünk tovább. Ettünk barackot fáról, Füreden fagyiztunk, és kétszer is fürödtünk hosszabban a tóban. (Másodikra már tökélyre fejlesztettem az emberek előtt feltűnés nélkül átöltözést is.) A hagyományos, zsúfolt szabadstrandoknál kényelmesebb a kisebb partszakaszokat vagy öblöket választani. Mi Balatongyörökön álltunk meg a Soós-öbölnél, ahol rajtunk kívül volt még pár biciklis, de gyakorlatilag egyedül lehettünk a vízben - mint később kiderült, csupán 20 méterre az igazi strandtól.

Bár az egész egyben volt tökéletes, a kedvenc szakaszom egyértelműen a középső két nap, tehát az északi part volt. A badacsonyi rész különösen szép volt, és bár volt néhány emelkedő, mindegyikhez tartozott lejtő is, ahol lehetett egy kicsit szusszanni megállás nélkül is. Persze egy jó váltó nagyban megkönnyíti a helyzetet. :)

Azt hiszem, a többiek nevében is beszélhetek, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és igazán megérte elmenni. Kikapcsolódásnak is tökéletes volt, nem kellett a tekerésen kívül semmivel törődni, miközben azért mégiscsak egy kihívást teljesítettünk.

Zárásként álljon itt még néhány hangulatkép:

Édeske mesés Szabad Konyhája Nagymaroson

Hétvégén családi program gyanánt Nagymarosra esett a választásunk a közeli kirándulóhelyek közül. A terv valami olyasmi lehetett, hogy megebédelünk valahol, aztán kirándulunk is egy kicsit. Ebéd után azonban a kilátóhoz vezető útnak a feléig sem jutottunk el, mert félő volt, hogy ránk sötétedik az erdőben visszafelé. Olyan éttermet találtunk ugyanis, ahol megérte egy kicsit hosszabban elidőzni.

Az utcafrontról először egy cukrászdát, illetve "cukrászműhelyt" pillanthatunk meg Édeske név alatt, de ez ne tévesszen meg senkit, aki arra jár. A kerthelységben beljebb haladva, egészen a kert végében bújik meg a "szabad konyhának" elnevezett éttermi rész. Már ezen a pár méteres úton is érzékelhető volt, hogy valószínűleg nem egy hagyományos étterem kiülős része fog várni minket, hanem valami családiasabb; pici játszótéri sarokkal, mindenhonnan összeválogatott asztalokkal, székekkel és apróságokkal.

Két óra körül, amikor megérkeztünk, az árnyékos helyek szinte mindegyike foglalt volt, de rövid várakozás után sikerült egy társaságot leváltanunk egy asztalnál. Jó döntés volt azonban, hogy már az asztalfoglalás előtt beálltunk a sorba, ugyanis eltartott egy darabig, mire sorra kerültünk. Arra viszont jó volt a várakozással eltöltött idő, hogy kényelmesen kiválasszuk, mit fogunk rendelni, és még körbe is nézzünk. Annyi jópofa megoldást, apró részletet láttam, hogy elkezdtem fényképezni, és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ha nem lesz nagyon kiábrándító az étel, akkor írok is egy élménybeszámolót/étteremkritikát.

A kültéri asztalok mellett fedett helyre is lehet ülni.

Félig önkiszolgálós a rendszer: rendelni és fizetni a pultnál kell, majd egy sorszámmal kell tovább várakozni az asztalnál, amíg kihozzák az elkészült ételt. A végén - ahogy az asztalra kihelyezett etikett kedvesen felhívja rá a figyelmet, mégse tett mindenki így - a koszos tányérokat nekünk kell visszavinni az erre kijelölt helyre.

A vendégek ötleteiből van, amit már meg is valósítottak.

A viszonylag hosszú sorbanállás után megint várakozni kellett tehát, de szerencsére a környezet abszolút gyerek- és türelmetlen felnőtt-barát. A kis játszósarkot már említettem, de emellett is vannak kirakva játékok, amivel a legkisebbek figyelmét is le lehet kötni. A felnőttek pedig bekukkanthatnak a jég-kamrába, ami tulajdonképpen egy régimódi hűtő-verem, illetve a borospincébe, ami szintén használatban van. Szerintem ennyi leírásból is látszik, hogy egyáltalán nem feszengős a hely, rengetegen voltak kisgyerekkel, kutyával, és sokan pihentek meg itt a biciklis kirándulás közben. A kiszolgálás is nagyon kedves, tényleg családias a hangulat a pult mögött is.

Az ételek ár-érték aránya szerintem teljesen rendben volt, az adagok nagyok, az ízek pedig finomak voltak. Előételnek közösen ettünk egy adag cukkinitócsnit fokhagymás tejföllel - szerintem igazából már ezzel is jól lehetne lakni. Főfogásnak paradicsomos-sajtos (margaréta) csirkemellet választottunk steakburgonyával, ketten szárnyashúsból készült, sült krumplival, salátával, tzatzikivel és pitakenyérrel tálalt gyrostálat, valamint egy jól megtöltött csirkés tortillát házi tortillalapból. Egyik ételre sem volt panasz, és mindegyiknek kellemesen füstös, szabadban sült íze volt. Az állandó kínálat mellett mindig vannak szezonális ételek, illetve kétfogásos napi menü, ami aznap betyárgombóc leves és spenótos spagetti volt. Italnak az ajánlott házi szörp helyett limonádét választottunk, ami sajnos édes szirupból készült, de ezt nem lehetett előre látni.

Cukkini tócsni fokhagymás tejföllel

Margaréta csirkemell steakburgonyával

Csirkés tortilla

Gyros tál

A bőséges ebéd után nehezen, de átvonszoltam magam a cukrászdához (bár oda is lehetett volna vinni a sütit a helyünkre), mert ha már itt voltunk, és a cukrászdával kezdődött ez az egész családi vállalkozás, akkor nyilván azt is ki kellett próbálni. Két vendég beszélgetése alapján 2008-ban az egész hely még feleakkora sem volt, mint most, és még csak a sütiző volt meg, abból nőtte ki magát idáig. Ehhez képest én többet vártam volna a cukrászsüteményektől, de persze lehet, hogy pont rosszul választottunk. Mindenesetre az ebédhez elfogyasztott narancsos-mézes gyömbérsör jobban ízlett, mint bármelyik süti, amibe belekóstoltam, ilyen pedig nem gyakran történik meg. Sokféle fagyiból is lehet amúgy választani, azt többen is dicsérték körülöttünk, és a fagyikehely is jól nézett ki, sok friss gyümölccsel volt tálalva.

A kipróbált sütik közül a krémes ízlett legjobban.

Ha valaki Nagymaroson vagy a környékén jár, mindenképpen ajánlom, hogy térjen be, én nagyon jól éreztem magam itt. És ahogy a példa mutatja, egy félnapos programot is simán lehet e köré építeni. :)

Facebook / még több információ

Még nincs vége a nyárnak! 6 programötlet augusztusra

Az augusztus olyan, mint a vasárnap délután iskolaidőben - még lehetne pihenni, de már a következő nap feladatain és (képzelt) nehézségein rágódunk. Felkészülni erre az időszakra (írószervásárlás, nagytakarítás és selejtezés) is jó dolog, és meg is van az ideje, de most pár olyan helyben nyaralós, fél- egynapos ötletet gyűjtöttem össze, amiből én is szeretnék válogatni az elkövetkező pár hétben.

Szabadtéri mozi

kép forrása

Tökéletes nyáresti program, ami kombinálja a kiülős hangulatot és a társasági moziélményt. Én nagyon örülök, hogy újra népszerű lett, és Budapesten is egyre több ilyen programot szerveznek, mert már régóta ki szerettem volna próbálni. ITT van egy lista a legismertebb budapesti helyszínekről, de leginkább Facebookon érdemes nézelődni az aktuális programért, például a Budapest Rooftop Cinema oldalán. Érdemes időben érkezni a helyszínre (jó) ülőhelyért, és már egy pulcsi sem árt estére.

Városnézés turistaszemmel

Elcsépeltnek tűnhet a városi séta, turistáskodás ötlete a saját városunkban, mégsem hiszem, hogy sokan eljutnak odáig, hogy felkerekedjenek, és valóban más szemmel nézzenek a lakóhelyükre. Fel lehet keresni a frekventált turistahelyeket, de ki lehet használni azt is, hogy jobban ismerjük a várost, mint egy idegen. Ha a nevezetességek megtekintését választjuk, fel lehet készülni egy kicsit abból, amit látni fogunk - én külföldi utak során nagyon szeretem előző nap átlapozgatni az útikönyvet érdekességekért - utánanézni az épületek eredetének, megnézni, hogy kiket ábrázolnak út közben a szobrok, esetleg kötődik-e a helyhez valamilyen legenda, érdekes történet. Ha pedig egy kicsit félreesőbb helyen nézelődnénk, annak is adjuk meg a módját: aki szeret fényképezni, vigyen magával gépet, egészen biztosan remek fotótémákat fog találni. Az egyik helyről a másikra rohanás helyett nézzünk körül, olvassuk el a házak oldalán az emléktáblákat, pillantsunk fel a homlokzatokra, és ha belefutunk egy szimpatikus kávézóba vagy sütizőbe, üljünk be akkor is, ha amúgy nem tennénk.

Program a hídon

kép forrása

A Szabadság híd lezárásával idén nyáron új közösségi tér teremtődött, amit érdemes kihasználni, amíg van rá lehetőség. Sok kulturált szervezett programot lehetett találni egész nyáron, és még biztos lesz is pár, például újabb közös jógázás augusztus 25-én. De egy gyors piknikre vagy ücsörgésre is érdemes megállni legalább egyszer - csak ne hagyd ott a szemetet, és ne mássz fel a híd tetejére.

Kiállítás, múzeum

Valljuk be, a legtöbb ember nem jár rendszeresen múzeumba, még akkor sem, ha amúgy nincs ellenére ez a fajta kikapcsolódás. Augusztus vége előtt még talán nehezebb időhiányra hivatkozni, ha valaki kulturálódna egy kicsit. A Magyar Nemzeti Galériában a Picasso-kiállítást meghosszabbították augusztus 28-ig, miközben már a Modigliani is megnyílt. A kortárs művészet kedvelőinek jó választás lehet a Ludwig Múzeum, a Nők Chanelben című kiállítás például érdekesnek hangzik. Én most a saját ízlésem alapján ezeket emelném ki, de persze rengeteg más lehetőség van még.

Egy nap a (Velencei-)tónál

kép forrása

Ha a nyári melegben valaki inkább menekülne a városi forróságból, vagy az idei nyárból eddig kimaradt volna a strandolás, de hosszabb időre nem jut el még a Balatonhoz sem, jó választás lehet a Velencei-tó. A fővárosból vonattal is könnyen megközelíthető, lehet nyugodtan pancsolni és napozni, homokos tengerparti feelinget tettetni, röplabdázni, de wakeboardozni és szörfözni is.

Kerti parti, közös főzőcskézés, piknik

A közös étkezés a legegyszerűbb társasági program, ami mindig összekovácsol. Ha a baráti társaságban van kerttel rendelkező, akkor adja magát egy grillparti, ahol mindenki hozzájárul valamivel a vacsorához. Húspácolás, salátaösszeállítás, tűzrakás, italok, sütemény, hangulatfelelős... valamiben mindenki jó. Rosszabb időben vagy kisebb társaság esetén lakásban is lehet közösen főzni, csak olyan ételt kell választani, aminek az elő- vagy elkészítésében, összeállításában mindenki részt tud venni - pl. pizza, tortillatekercs, gyros, saláta, szusi - és nem egy ember áll a tűzhely mellett egész este. Újabb alternatíva a piknikezés, amihez még főzni sem kell: elég pár mini szendvics, sok gyümölcs, ropogtatnivaló, egy kis süti,  és valami innivaló. Ebben az esetben több idő juthat például valamilyen labdajátékra, tollasozásra, kártyázásra is.

Remélem, hogy hasznos volt ez a rövid lista, és mindenki kiélvezi még a nyár hátralévő részét!

A külön nem megjelölt képek forrása a unsplash.com royalty free képgyűjtemény