Futófelszerelés: futócipő / Fuss te is! #3

2. FUTÓCIPŐ

 

MIÉRT?

 



A cipő az a darab, amire tényleg megéri beruházni. Még ha csak heti egyszer-kétszer pár kilométerrel kezdesz, akkor is kell egy ennek a terhelésnek megfelelő, de futásra kialakított cipő. Nem kell tehát rögtön a legprofibb, legdrágább darab, de papír-vagy kemény talpú tornacipőben kezdve biztos, hogy nem lehet megszeretni a futást és kitartani mellette. Na meg persze nem is egészséges. Hányszor hallottam már a sápítozásokat, hogy "betonon futsz??"... Igen, azon. Mert az van a környéken, mert nem fogok kétszer annyit utazni mondjuk a szigetre,  mint amennyit futással töltenék, és mert egy megfelelő cipőnek eléggé csillapítania kell a becsapódást és így tehermentesítenie a térdet és az ízületeket.

 

MILYET, HONNAN?

 

Az első saját futócipőm azt hiszem, a Lidl-ből volt. Nem az első hely, ahol az ember körülnézne ilyen témában, de időről időre tartanak futós tematikájú heteket, ilyenkor érdemes benézni futós cuccokért. Addig teljesen jól megfelelt, ameddig csak ritkán futottam és keveset. Utána pedig feljebbléptem egy kategóriával, és "komolyabb" cipőt kerestem.

 

A bőség zavarában először szűkítsd le a választékot az igényeid szerint: rövid-közép vagy hosszútávra kell, terepre, betonra, stb. A Decathlonban pl. úgy vannak rendezve a polcok, hogy külön segítség nélkül, mindenki megtalálhassa a neki valót: heti egy alkalmas, rövid távú kezdőtől a rendszeres, hosszabb távra is alkalmas fajtákig mindegyikhez oda van írva, hogy mire alkalmas.

 

Hogy kinek milyen cipő válik be, milyen fazont, típust kell választania, arról valószínűleg rengeteget lehetne írni. Egy kis kutatással biztos találhattok is ilyen írásokat (p. ezt), én viszont nem értek a kifelé-befelé dőlő bokákhoz, és a többihez. Szakboltokban (az előbbi mellett pl. a Spuri) segítenek a lábdiagnosztikában, ha valaki nagyon tanácstalan, biztosra szeretne menni vagy speciális igényei illetve lába van.:)

 

Ha profi segítség nélkül szeretnéd kiválasztani a futócipőt, mindenképpen szánj rá időt, és próbálgass sokat, sokfélét. Ne ragadj le egy márkánál vagy fazonnál. (Apropó, márka: az utcai cipőként használt "futó"cipők nem igazán futásra valók, akkor sem, ha benne van a "running" szó a típus nevében...) A próbához fűződő leghasznosabb tipp pedig: futócipőből legalább fél számmal nagyobbat vegyél, mint a rendes cipőméreted - nem kell csónakázni benne, de a körmöd megköszöni majd a plusz helyet! Ha valamelyik jónak tűnik a próba során, ne csak sétálgass benne, hanem kocogj pár lépést, vagy legalább helybenfutással nézd meg, hogy elég hely van-e a lábujjadnak előrecsúszni, tartja-e a bokádat rendesen, stb.

Végső gondolatok összefoglalva: a futócipő nem egyenlő a teremcipővel vagy a sétáláshoz valóval; ne a kinézet vagy a márka legyen az elsődleges, nagyobb méretet válassz, és nézz körül több helyen, outletekben is!

 



Futófelszerelés: a sportmelltartó / Fuss te is! #2

Egy hónapos kényszerszünetet tartottam a futásban, ezért nem fájdítottam a szívemet azzal, hogy mást buzdítok rá. De még mindig nincs túl késő, sem annyira hideg, hogy azt valós kifogásként lehessen használni - nyugodtan el lehet kezdeni ősszel is barátkozni a futással, nem kell megvárni a téli álom utáni ébredést.:)

 

Tehát, tegyük fel, hogy az elhatározás megvan: futni szeretnék. Milyen felszerelést igényel ez?

 

Úgy terveztem, hogy ebből egy darab poszt lesz, az első pont megírása után viszont rájöttem, hogy ezt így nem posztnak, hanem kisregénynek kellene hívni... Ezért szétszedem, és sorozat a sorozatban, jönnek a következő elemek is szépen sorban.

 

1. SPORTMELLTARTÓ

 

MIÉRT?

 

Nos, lehet, hogy más a futócipőre asszociálna elsőként, szerintem viszont egy külön, direkt sportoláshoz használt - és erre tervezett - melltartó nélkül nem érdemes elindulni, még ha csak pár kilométerről is van szó. Egyrészt nyilván jobban tart, rövid távon nem kell a légzésen és egyéb dolgokon kívül arra is koncentrálni, hogy a melleid külön életet élve ugrálnak, hosszú távon pedig legalább ettől a plusz megterheléstől nem fognak jobban lógni. Viszont ha úgy is érzed, hogy ugyan már, nekem nincs is mit megtartani, akkor is érdemes egy topfazonú, kevésbé erős darabot fenntartani sportoláshoz. Egyszerűen azért, mert biztos, hogy kényelmesebb. Futáshoz semmi szükség merevítőkre, és főleg, szivacsbélésekre. Ugyanis - meglepetéés - izzadni fogsz. És valószínűleg nem csak hónaljban. Felesleges tehát még egy vastag réteg, ami ráadásul magába szívja az izzadságot, és pár alkalom után nem is biztos, hogy teljesen tisztára ki lehet mosni.

 

MILYET, HONNAN?

 

Sportmelltartók között is különböző fajták vannak, különböző célokra. A fitneszhez, laza tornához valók kevésbé alkalmasak az intenzívebb mozgáshoz, mint amilyen például a futás. Általánosságban elmondható, hogy érdemes erős, nem kinyúló anyagot választani, kényelmes, nem spagettipántos pánttal, és a fentiek miatt én nem ajánlanám a szivaccsal bélelteket. Senki nem ezt fogja nézni, de tényleg.  Ugrálj párat a próbafülkében, ebből könnyen kiderülhet, hogy megfelelő-e a kiválasztott darab.

 

Több árkategóriából lehet választani, és tényleg megéri jó minőséget választani (főleg, ha komolyan gondolod a dolgot), ez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy ismert márkáért mindenképpen megéri a többszörösét fizetni. Sportboltokon kívül sok ruhaüzletnek van már sportruházati részlege - itt viszont nagyon érdemes figyelni, hogy a dizájn ne menjen a praktikusság rovására. Az én kedvencem decathlonos: olcsó, de az én méreteimnek abszolút megfelelően tart és kényelmes, ezért több is van belőle, hogy mindig legyen tiszta, és felváltva lehessen hordani. (Na jó, az igazi kedvencem ennek az előző verziója volt, aminek kapcsos volt a hátulja, de ez sem rossz, jó szívvel ajánlom így is.)

 

 

Folyt. köv. :)

 

 

 

 



RECEPT / Fehércsokis-karamellás muffin

Az elmúlt két hétben a hétvégi sütisütést meghatározta két alapanyag: az egyik a felbontott habtejszín, amivel muszáj valamit kezdeni, a másik pedig a sós karamellás szósz, amit múlt héten készítettem, és jó nagy adag lett belőle, ez szintén nem mehet kárba.

De persze szabadon variálható minden: nem kötelező a tetejére tejszínhabot tenni (vagy lehet igazi cupcake-et csinálni vajkrémmel), és tulajdonképpen a karamell nélkül is finom az alapmuffin.

 

Hozzávalók:

• 125 g cukor
• 125 g liszt
• 2 tojás
• 125 g vaj
• 1 csomag sütőpor
• 2 ek tej
• vaníliaaroma
• 10 dkg fehércsoki
• (sós) karamell szósz / én EZT a receptet használtam
• habtejszín

Elkészítés:

 

A lisztet elvegyítjük a sütőporral.

 

Egy nagy tálban kikeverjük a tojást a cukorral, majd hozzáadjuk a szobahőmérsékletű vajat. Hozzáöntjük a tejet és a vaníliaaromát is.

 

A száraz hozzávalókat hozzáadjuk a nedvesekhez, és homogén masszává keverjük őket. Az apróra vágott fehércsokit is beleforgatjuk a keverékbe.

 

180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt sülnek meg a muffinok. (Kb. 12 darab lesz belőle.)

 

Miután kihűltek, a tetejükre kentem egy vékony réteg karamellt, végül pedig frissen felvert tejszínhabkupacokat pakoltam rájuk.

 

Ezek a receptek szolgáltak alapként:

A Zoe-féle funfetti cupcake tésztáját használtam (nagyjából), és Anna Saccone karamellás cupcake-je jutatta eszembe, hogy ilyen sütihez is fel lehet használni a hűtőben várkozó szószt.

 

Nagyon édes, de nagyon finom.:)