Szerettem volna megint olyan átfogó kedvences bejegyzést írni, mint nyár végén, de valahogy mindig túl sokat vártam, és valahogy már semmi nem volt elég aktuális. Ezért most egy kis részletet kiragadok, és külön írok róla.
Azt hiszem, már volt szó a főzéssel való kapcsolatomról: nem halok éhen, ha egyedül maradok, de nem is vagyok rászorulva, hogy folyamatosan főzzek, ezért eddig ez kimaradt az életemből. Mostanában viszont kedvem támadt kicsit kísérletezni és gyakorolni. Kísérletezés alatt most nem kreatív kotyvasztást értek, hanem jónak tűnő, igazi receptek kipróbálását. Gyakran keresgélek a neten mindenféle receptet, de imádom az igazi, lapozható szakácskönyveket is; sokszor csak úgy olvasgatom őket.:)
De nem most! Ha valakiben van bármi hajlandóság a főzés és új dolgok kipróbálása iránt, vagy nincs más választása, de a szokásos ételeken túllépne, mindenképpen hasznos lehet átlapozgatni egy-egy szimpatikus szakácskönyvet, és kiválasztani, majd megjelölni pár receptet. Ez alapján már meg is lehet írni a bevásárlólistát, hogy minden legyen otthon hozzá és el is lehessen készíteni.
Stahl Judit Gyors szárnyas ételek című könyve régóta megvan itthon, nagyon sok mindent kipróbáltunk már belőle, van, amit többször is - ez pedig ugye a bevált recept fokmérője. Ilyen például a kínai mogyorós csirke, keressetek rá, több helyen is fent van valamilyen formában.
A másik, újabb könyv szintén Stahl Judittól van, szintén "gyors", de most konyha. Ebben kicsit több a különlegesebb étel, de azért bőven van benne olyan, amit pár plusz dolog beszerzése után könnyen el lehet készíteni.
Gyors fejszámolás után két receptet készítettem el ez utóbbiból kétszer is. Az egyik a
thai csirkeleves, amelynek a receptjét a linken meg tudjátok nézni. Elsőre még úgy is eléggé égetett, hogy kevesebb csilipaprikát tettem bele, mint amennyit a recept ír, de azért teljesen kihagyni semmiképpen nem lehet belőle, mert amúgy teljesen semleges ízű levesről van szó. Amit másodjára már nem tettem bele, az a koriander; nekem valahogy nem jött be annyira. És még egy tanulság: csiliaprítás
előtt rakd be a kontaktlencsét, mert nincs annyi szappan és dörzsölés, ami teljesen csípősségmentessé teszi a kezet...
A másik pedig a kókuszos lencsecurry bébispenóttal, ami tulajdonképpen egy különleges főzeléknek is felfogható. Tényleg gyorsan kész van, sokkal laktatóbb, mint amilyennek elsőre tűnhet, és semmi egészségtelen nincs benne. Remélem, nem sértek szerzői jogokat azzal, ha megosztom a receptet, de interneten még nem találtam meg, viszont nagyon-nagyon jó, érdemes kipróbálni.
Hozzávalók:
2 csokor újhagyma
35 dkg vörös lencse
1 csokor koriander na én ezt már alapból kihagytam, szerintem nem is igazán illene az ízéhez
5 dkg vaj
1 ek currypor
1/2 tk szárított őrölt csili (vagy másmilyen)
4 dl kókusztej (mi a Lidl-ben vettük)
só
20 dkg konyhakész bébispenót (vagy kicsit kevesebb, én egy maximum 15 dekás csomagból csináltam, ha jól emlékszem)
Elkészítés:
Az újhagyma fehér részét felkarikázzuk, a lencsét pedig átöblítjük.
Az újhagymát mérsékelt tűzön, lefedve, néha megkevergetve megfonnyasztjuk a vajon. 1-2 evőkanál vizet lehet hozzá adni, hogy ne égjen oda. Ezután lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a curryt, a csilit és a lencsét.
Az egészet felöntjük a kókusztejjel és 2 dl vízzel, majd megsózzuk. Lefedve, néha megkeverve, még mindig mérékelt tűzön 15-20 perc alatt puhára főzzük. Közben összesen kb. 3 és fél deciliter vizet kell még hozzáadagolni. (Nekem eddig nem sikerült eltalálni azt a mennyiséget, ami mellett még nem fő szét teljesen a lencse, de egyszer csak összejön.)
Ha már főzeléksűrűségű a lencse, akkor részletekben hozzáadjuk a bébispenótot. Pár perc alatt belefonnyad az összes, és ekkor már készen is vagyunk!
Szóljatok, ha valamelyik receptet kipróbáljátok, esetleg van kedvenc szakácskönyvetek vagy jól bevált receptetek!
Jó szakácskönyv-olvasgatást! :)
