Már valamelyik előző hetijódolgos bejegyzésemben említettem, hogy mennyire elszomorítanak a karácsonnyal kapcsolatban kialakult ellenérzések, amelyek szerint a materialista szemlélet elnyomja az ünnep lényegét, ezért már nincs is értelme az egésznek, csak egy nagy rohanás, púp mindenkinek a hátán stb. Azért remélem, hogy valójában nem ilyen rossz a helyzet, és többen gondolják úgy, hogy lehet ezt máshogy is csinálni!:)
A karácsonynak szerintem igenis elválaszthatatlan része az ajándékozás, ez viszont persze egyrészt nem azt jelenti, hogy méregdrága ajándékokat kéne mindenkinek adni, másrészt a nagyon tömegcuccokat is jobb elkerülni - ha ugyanis muszájból ajándékozunk, az nagyon látszik, és egyik félnek sem okoz örömet.
Pedig pont ez lenne a lényeg. Hogy ezen a napon megálljunk egy pillanatra, kicsit jobban odafigyeljünk egymásra, örömöt adjunk és kapjunk, és megadjuk a módját az ünneplésnek. Jobban belegondolva, nem is annyira az ajándék, mint inkább a (természetesen kellemes) meglepetés okozza a legnagyobb örömet. Számomra legalábbis biztosan. Nagyon örülök annak is, ha előre kinézek valamit, és tudom, hogy meg is fogom kapni, viszont mindig annak a kibontását várom a legjobban, amiről fogalmam sincs, hogy mit rejt a csomagolás. Nem véletlen, hogy a gyerekek kedvenc ünnepe ez: tele van varázslattal és meglepetéssel.
És akkor itt a másik (két) kulcsfogalom: a várakozás és a készülődés, amire az adventet kitalálták.:)
Ebben benne van minden: természetesen a legjobb a "teljes lelki felkészülés és nyugalom biztosítása stb." lenne, de szerintem a legtöbben megelégszünk azzal, hogy karácsonyi hangulatba ringatjuk magunkat, lehetőleg időben kitaláljuk és megcsináljuk vagy beszerezzük az ajándékokat, várjuk, hogy odaadhassuk őket (ezt lehet, hogy mindenki látta már, de aww - erről beszélek...), esetleg megtervezzük az ünnepi menetrendet, aztán élvezzük az egészet, a meglepetéseket, a másik örömét, amikor meglátja a mi ajándékunkat, a fenyődíszítést, a fenyőillatot, a sütiket, fényeket és azt a hosszabb-rövidebb pihenést, amit ez az időszak nyújt. És ami talán a legfontosabb ehhez: nem szabad foggal-körömmel ragaszkodni a tökéletes, csilivili forgatókönyvhöz! Minden úgysem lehet tökéletes, de ez így van jól.
Nekem az ünnephez bizonyos külsőségek is hozzátartoznak (a fán kívül is), el nem tudom képzelni, hogy a szokásos otthoni melegítőmben várjam a Jézuskát.:) Egy kis csillogás ilyenkor jelzésértékűen nem árt, amivel megkülönböztetjük ezt a pár napot az összes többitől. Természetesen nem azt mondom, hogy talpig flitterben vagy kisestélyiben ülök ilyenkor itthon, de azért mégis... valami extra kell.
Szóval nekem ilyenek jutnak eszembe a karácsonyi készülődés lényegéről; én ezekben a közhelyekben hiszek (mert a nagyja valljuk be, az), ezeket tartom fontosnak, de a részletek nyilván mindenkinél mások.
Ha minden jól megy, akkor lesznek az említett témákkal kapcsolatban ötletek! (Egy már biztos, eredetileg azt kezdtem el írni, de valahol elkanyarodtam a témától, és valami kaotikus filozofálgatásig jutottam, ami nem biztos, hogy bárkinek is hasznos.:D)
kép
A karácsonynak szerintem igenis elválaszthatatlan része az ajándékozás, ez viszont persze egyrészt nem azt jelenti, hogy méregdrága ajándékokat kéne mindenkinek adni, másrészt a nagyon tömegcuccokat is jobb elkerülni - ha ugyanis muszájból ajándékozunk, az nagyon látszik, és egyik félnek sem okoz örömet.
Pedig pont ez lenne a lényeg. Hogy ezen a napon megálljunk egy pillanatra, kicsit jobban odafigyeljünk egymásra, örömöt adjunk és kapjunk, és megadjuk a módját az ünneplésnek. Jobban belegondolva, nem is annyira az ajándék, mint inkább a (természetesen kellemes) meglepetés okozza a legnagyobb örömet. Számomra legalábbis biztosan. Nagyon örülök annak is, ha előre kinézek valamit, és tudom, hogy meg is fogom kapni, viszont mindig annak a kibontását várom a legjobban, amiről fogalmam sincs, hogy mit rejt a csomagolás. Nem véletlen, hogy a gyerekek kedvenc ünnepe ez: tele van varázslattal és meglepetéssel.
És akkor itt a másik (két) kulcsfogalom: a várakozás és a készülődés, amire az adventet kitalálták.:)
Ebben benne van minden: természetesen a legjobb a "teljes lelki felkészülés és nyugalom biztosítása stb." lenne, de szerintem a legtöbben megelégszünk azzal, hogy karácsonyi hangulatba ringatjuk magunkat, lehetőleg időben kitaláljuk és megcsináljuk vagy beszerezzük az ajándékokat, várjuk, hogy odaadhassuk őket (ezt lehet, hogy mindenki látta már, de aww - erről beszélek...), esetleg megtervezzük az ünnepi menetrendet, aztán élvezzük az egészet, a meglepetéseket, a másik örömét, amikor meglátja a mi ajándékunkat, a fenyődíszítést, a fenyőillatot, a sütiket, fényeket és azt a hosszabb-rövidebb pihenést, amit ez az időszak nyújt. És ami talán a legfontosabb ehhez: nem szabad foggal-körömmel ragaszkodni a tökéletes, csilivili forgatókönyvhöz! Minden úgysem lehet tökéletes, de ez így van jól.
Nekem az ünnephez bizonyos külsőségek is hozzátartoznak (a fán kívül is), el nem tudom képzelni, hogy a szokásos otthoni melegítőmben várjam a Jézuskát.:) Egy kis csillogás ilyenkor jelzésértékűen nem árt, amivel megkülönböztetjük ezt a pár napot az összes többitől. Természetesen nem azt mondom, hogy talpig flitterben vagy kisestélyiben ülök ilyenkor itthon, de azért mégis... valami extra kell.
Szóval nekem ilyenek jutnak eszembe a karácsonyi készülődés lényegéről; én ezekben a közhelyekben hiszek (mert a nagyja valljuk be, az), ezeket tartom fontosnak, de a részletek nyilván mindenkinél mások.
Ha minden jól megy, akkor lesznek az említett témákkal kapcsolatban ötletek! (Egy már biztos, eredetileg azt kezdtem el írni, de valahol elkanyarodtam a témától, és valami kaotikus filozofálgatásig jutottam, ami nem biztos, hogy bárkinek is hasznos.:D)
kép
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése