Egy ideje tetszenek a különféle rúzsok, de nem igazán szoktam őket hordani. Szőlőzsírt, szájfényt (akár színeset is) bárhol, bármikor, de a rúzsozás már eggyel komolyabb dolog. Nem véletlenül mondják, hogy tudni kell viselni (természetesen itt az erőteljesebb színekre gondolok, nem az alig látszódó árnyalatokra). Pedig egy jól kiválasztott szín tényleg rengeteget dobhat az egész összhatáson, felélénkítheti az arcot, és akár teljesen más karaktert kölcsönözhet a viselőjének.
Most természetesen az őszhöz (télhez) kapcsolódó árnyalatokat fogok mutatni, illetve leírok néhány tippet, amivel én szoktam trükközni - legyen is rúzs, de ne is legyen túl komoly, túl feltűnő, túl mű.
A bogyószínek szerintem egész évben tökéletesen megállják a helyüket. Rengeteg árnyalatból lehet választani az élénkebb málnától a meggypiroson keresztül a lilásabb szilváig, bármelyik évszakhoz találhatunk megfelelőt.
Az idei ősz hivatalos slágerszíne pedig a bordó, burgundi, borvörös, illetve még sokféle névvel lehetne illetni. Azt hiszem tavaly vagy tavalyelőtt robbanhatott be a ruhaboltok kínálatába, idén pedig mindenhol ezt látom rúzsszínként is (pedig annyira azért nem vagyok képben). Nekem már régebb óta nagyon tetszik, tényleg igazi kellemes őszi szín.
Következzenek a képek, amiket megpróbáltam valamiféle színskála szerint rendezni. Jól látszik, hogy bármilyen bőrszínhez passzolnak ezek a színek (főleg a bordós árnyalat, ami tényleg meglepő), illetve hogy lehet akár teljesen természetes hatású, csempészhet egy kis színt az egyszerű, egyszínű összeállításokhoz, és persze lehet elegáns, lázadó vagy kifinomult is.
Következzenek a képek, amiket megpróbáltam valamiféle színskála szerint rendezni. Jól látszik, hogy bármilyen bőrszínhez passzolnak ezek a színek (főleg a bordós árnyalat, ami tényleg meglepő), illetve hogy lehet akár teljesen természetes hatású, csempészhet egy kis színt az egyszerű, egyszínű összeállításokhoz, és persze lehet elegáns, lázadó vagy kifinomult is.
![]() |
| Hétköznapra is tökéletes |
![]() |
| Egy csepp szín |
![]() |
| A klasszikus vörös egy bogyósabb változata |
![]() |
| Borvörös (kicsit lilásabb árnyalat), világos bőrön |
![]() |
| Borvörös, sötét bőrön |
![]() |
| Kifinomult, barnás rumos árnyalat További képek még például itt. |
Az inspirációk után pedig következzen, hogy én hogyan szoktam (néhanapján) hordani ezeket az árnyalatokat:
- Először is, rengeteg hasonló árnyalatú ajakápoló és szájfény létezik: több, mint a semmi, de biztos, hogy mindenki talál olyat, amit nem érez túlzásnak.
- Az eggyel tartósabb eredmény érdekében egy megfelelő színű ajakceruzával be lehet satírozni az egész szájat, majd hasonló árnyalatú vagy átlátszó ajakápolót vagy szájfényt tenni rá.
- Bármilyen erős vagy sötét is a rúzs, ujjal felütögetve egyáltalán nem lesz drámai az eredmény.
- Ugyanezt az elvet követve, lehet ám a csomagolásból is ütögető, finom mozdulatokkal felvinni a színt, nem kell egy hatalmas húzással az egész rudat elmázolni a szánkon.
- Ha "rendeltetésszerűen" használjuk a rúzst, lehet tompítani a színén azzal, hogy egy papírzsepire "ráhammogunk" (nem harapunk, hiszen a fogainkon jó esetben nincs rúzs, ezzel csak leitatjuk a felesleget). Ezzel ráadásul tartósabbá is tesszük a színt, hiszen a krémes, elmázolódni hajlamos réteg eltűnik, és csak maga a szín marad alul.
- A "tartósítás" után fel lehet vinni ujjal még egy réteget az élénkítés kedvéért, vagy rendesen, sőt, akár rúzsecsettel is.
- Ha már ennyire profin csináljuk a dolgokat, akkor a legeslegelején nem maradhat ki a hidratálás! A sötétebb színek ugyanis hajlamosak szárítani az ajkakat, de még ha hidratálnak is, nagyon csúnyán látszik alattuk a cserepes száj. Szóval egy fogkefével, vagy cukor és méz keverékével dörzsöljük át az ajkakat, aztán pedig kenjük be valami hidratáló balzsammal (ez a rúzs alá már nem kell csúszkáló rétegnek, csak az eredménye).
- Utána jöhet a szájjal vagy a rúzzsal megegyező színű szájceruza, amivel az egész szájat színezzük be! Ez egyrészt szintén tartósít, másrészt nem a 90-es években élünk... a látható szájkontúr nem menő.
- Utána pedig az előbbi lépések: rúzsozás, hammogás, rúzsozás, illetve van még egy olyan trükk is, hogy le kell kicsit púderezni az egészet - na, ez már tényleg nagyon komoly.
- + 1 tipp: sötétebb száj mellé azért nem árt egy kis pirosító sem, különben kicsit gótos-vámpíros lehet az eredmény. A rúzshoz megfelelő színt úgy a legkönnyebb megszerezni, hogy ujjal leitatjuk a felesleget a szánkról, vagy közvetlenül a rúzsról veszünk fel egy picike színt, és pár pöttyöt az arc megfelelő részére teszünk, majd jó alaposan belepaskoljuk-eldolgozzuk. (Mert a bohóc-kinézet sem jó megoldás.)
Kicsit már így is hosszú ez a bejegyzés, de két videó linkjét még muszáj beszúrnom.
Lisa Eldridge-re még úgyis fogok hivatkozni, ha a sminkelés alapjairól lesz szó a blogon (és tervezem, hogy lesz ilyen:)), nekem nagyon tetszik, hogy szinte pár ecsetvonással milyen változást tud elérni úgy, hogy egyáltalán nem erőltetett a végeredmény. (És nem mellesleg a hangja is nagyon nyugtató.)
Remélem, hogy a különböző ajakszínezők iránti lelkesedésemből egy kicsi rátok is átragadt, és érthetőek voltak a leírások is.:)






Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése