Eltelt pár hónap az előző sorozatajánló óta, ismét egy vizsgaidőszak végén járunk, én pedig azóta megint láttam egy-két sorozatot, ami megfogott, és másnak is ajánlanám.
This Is Us
A This Is Us/Rólunk szól elég nagy visszhangot kapott az év elején, miután az amerikai premierhez képest pár hónap csúszással már nálunk is adták a tévében. Az utóbbi idők legjobb drámasorozatának, sallangoktól mentes, bátor, különleges, szívhez szóló és szívet melengető történetként harangozták be, amely valóban rólunk szól. Nagy szavak ezek, de egy részük valóban megfelel az igazságnak.
A történetről nehéz úgy beszélni, hogy ne rontsam el az ügyesen felépített első rész poénját. Négy azonos napon született, különböző élethelyzetben lévő, különböző foglalkozású, különböző problémákkal küzdő ember életébe pillanthatunk bele. A csavar az epizód végén kiderül, addigra viszont már megismerhetjük a szereplők életének egyes darabkáit, és ez már önmagában megteremti a kíváncsiságot a folytatásra. A csavar kimondása egyrészt enyhíti az addig fennálló enyhe feszültséget, ami addig a levegőben lógott, az a helyére kerül, másrészt pedig szinte röpít tovább a következő epizódra, nem kell sokat várni, hogy magával ragadjon.
Műfaját tekintve dráma, de szerintem egyértelműen a feelgood fajtából. Nem sötét, nem okoz álmatlan éjszakákat, nem taszít depresszióba. Párszor könnyet csalt a szemembe, de a családi drámákat és az egészet áthatja a szeretet, és a remény érzete. Erre szokás a szívmelengető jelzőt használni. Nyálasan hangzik? Nos, igen, természetesen a sorozat az érzelmek mellett nem nélkülözi az érzelmességet és ezzel párhuzamosan egy-két hatásvadász monológot, illetve jelenetet sem. Éppen ezért inkább eredeti nyelven ajánlanám, ha lehet választani - valahogy magyarul néhány párbeszéd vagy monológ már "túl sok", természetellenesebb, mint angolul.
A valódi problémákon és a mindent átívelő szereteten kívül a humor is kiemelkedő szerepet kap - legalább annyiszor nevettetett meg, mint ahányszor elérzékenyültem - valamint meglepetésekből sincs hiány. Az évadot átívelő rejtélyt (mert az is kialakult) kicsit sokáig húzták, és az alapkoncepciónak és felépítésnek hála (amiről igyekeztem nem beszélni) nincsenek is rákényszerítve, hogy ne húzzák még tovább. Mindenesetre én várom a második évadot, remélem, hogy sikerül tartaniuk a színvonalat.
A mi kis falunk
Kicsit kakukktojás ez a sorozat, nem nagyon szoktam "direkt vicces", minden mélységet nélkülöző (főleg magyar) filmeket vagy sorozatokat nézni. A mi kis falunk viszont tökéletes szórakozást nyújtott, nagyon jókat nevettem rajta.
A történet egy kicsi magyar "zsákfaluban", Pajkaszegen játszódik - a falu és a falulakók felettébb eseménydús mindennapjait ismerhetjük meg általa. A szereplők abszolút kétdimenziósak, nincs kidolgozott lélekrajzuk, csak a karakter számít. Ilyen például az uniós pénzeket elcsaló polgármester, a buzgó asszisztense, a mindenkinél több üzleti érzékkel rendelkező kocsmárosnő, a jóképű pap, akiért odavannak a falu asszonyai, az ügyefogyott, de elhivatott és túlbuzgó rendőr, a folyamatosan részeg, munkában megszakadó közmunkások, és persze a pálinkával és ingyen gulyáslevessel megvesztegethető szavazópolgárok - elszórtan néhány, a helyi viszonyokhoz képest értelmes lakossal kiegészülve.
A történet nem vezet sehova, egy-két romantikus szálon kívül nincs íve a cselekménynek, tehát ezt nem azért jó nézni, hogy ki lehessen beszélni, mi történt az utolsó epizódban, és vajon hogyan fognak viselkedni a szereplők. A humor viszont működik, a célját eléri. Mindenki a világtól elzárt falu javát akarja - vagy néha talán inkább a sajátját. Az apróbb-nagyobb belviszályok során a való életből ismert, lesarkított helyzetek komikuma adja a fő humorforrást, a csetlés-botlás ennek csak egy része, nem öncélú. A karakterek, viszonyaik és cselekedeteik is az életből merítenek, gyakran groteszk módon átültetve a sorozatba a valóságot.
Ha valaki egy kis nevetésre vágyik egy laza, rövid sorozaton keresztül, nézzen bele!
A fenti két sorozaton kívül kettőt néztem/nézek még mostanában: a Casual-t (Alkalmi), és az Egynyári kalandot. Ezekről nem írok hosszabban, de egy-egy bejegyzést azért megérnek.
A Casual alaphelyzete szerint egy nő a válása után az öccséhez költözik a tinédzser lányával. Minden sorozatismertető az öcs alkalmi kalandjait emeli ki konfliktusforrásként, de elég hamar kiderül, hogy az a legkisebb gond, és igazából az egész család alapjaiban van elrontva, több generáción keresztül. A This Is Us-zal szemben ez a felszínen nem a drámára épít - pár részen keresztül még úgy is tűnik, hogy iszonyatosan felületesek a szereplők és a problémáik. Aztán kiderül, hogy olyan mélyen vannak, ahonnan már nehéz kimászni, és innentől kezdve nekem az egészet áthatja a reménytelenség, a szenvedésük és a szomorúság, hiába próbálják lazán, néhol humorosan eladni a dolgot. Most fut a harmadik évad, de még nem tudom, hogy folytatom-e.
Az Egynyári kalandba pedig két éve, amikor az első évadot adták, direkt bele sem néztem, mert a plakát alapján tipikus tinihülyeségnek tűnt. Tulajdonképpen az is, de vállalhatóbb, mint ahogy először gondoltam. Röviden, tömören összefoglalva hat érettségi után álló fiatal balatoni nyarát követhetjük végig hat részen keresztül. Természetesen tele van az egész "tetszünk egymásnak, de nem valljuk be" típusú nyilvánvaló eseményekkel, konfliktusokkal és félreértésekkel, de laza, nyári hangulatot ébresztő sorozatként szerintem élvezhető. A második évadban is bőven maradtak hibák, kellemetlen párbeszédek, jelenetek (sőt, egy egész cselekményszál úgy, ahogy van), viszont néhány színész természetesebben játszik azóta, és vannak kifejezetten jó karakterek, illetve vicces részek is. És hát a Balaton... Guilty pleasure-szint, de ha bármelyik nyáron újra adják, nem kell rögtön elkapcsolni.
Ha ismeritek valamelyiket, hozzászólásban várom róla a véleményeteket, illetve további ajánlások is jöhetnek! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése