Viszonylag biztosan ki merem jelenteni, hogy a legtöbben egész héten alig várják, hogy végre hétvége legyen, és ki lehessen pihenni a hét fáradalmait, legyen idő mindarra, amit a hét folyamán félre kell tenni. Egyénenként változó, hogy kinek mit jelent a pihenés, mi az a kikapcsolódási forma, ami elég energiát és lendületet ad a következő hétre, amiből lehet táplálkozni, ha már nagyon nehéz kitartani a munka- vagy iskolai feladatok mellett. Ismerek olyat, aki nem érti, hogy az egész hetes hajtás után miért nem lehet legalább hétvégén nyugton maradni, de olyat is, aki egyik programot szervezi a másik után.
Nagyon könnyen előfordulhat azonban, hogy a vasárnap délután a kipihentség és feltöltődés érzete nélkül jön el. Ha megpróbálunk visszaemlékezni, hogy mégis mivel töltöttük az elmúlt napokat, semmi érdemit nem tudunk felidézni - és nem az olaszok által mesterszintre fejlesztett dolce far niente típusú édes semmittevés miatt, amiből valóban profitálhatnánk, hanem mert például a család tagjai a nap nagy részében a ház különböző sarkaiban bámultak különböző monitorokat.
A mai bejegyzést azonban nem a digitális detoxnak szentelem (bár egyszer lehet, hogy írok ilyesmi tapasztalatokról), egészen máshonnan indult a történet. Az eredet ötletem az volt, hogy végigkövetem egy napomat fényképeken keresztül - átlagos események megörökítése mások számára is érdekes formában - nagyjából a vlogolás hozzám közelebb álló változatát szerettem volna megvalósítani. Egyszer már belevágtam, éppen az akkori próbálkozásom előtt és után is láttam másoknál, de végül nem fejeztem be, nem osztottam meg. Mondhatnánk, hogy a mostani kísérlet is kudarcba fulladt, hiszen pénteken a reggelinél nem jutottam sokkal tovább, de aztán úgy gondoltam, hogy hétvégén folytatom, véletlenszerűen kattintgatok párat, aztán meglátjuk.
Bár jelenleg hétköznapokon is kelhetnék hetente többször is később, vagy éppen amikor jólesik, szeretem, ha van valamilyen rendszer a napjaimban, és nem úszik el a fél napom, még mielőtt bemennék az egyetemre. Ezt a pár órát tudom kihasználni kényelmes, nem rohanós ébredezés után még egy kis extra tanulásra, néha ilyenkor megyek el futni, jógázom, ügyes-bajos dolgaimat intézem, és általában élvezem, hogy egyedül vagyok. (Ide beszúrnám, hogy az introvertáltság is olyan téma, amiről szívesen írnék, mert szerintem nagyon sokan félreértik a lényegét...)
Hétvégén persze lazítok kicsit a szigorú ébresztőn, mostanában ritkábban fordul elő, hogy mondjuk 10 után kelek. Ha ki vagyok merülve, és arra van szükségem, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül alszom, amíg jólesik, de ha nem, az sem baj.
Ezen a konkrét napon szemeztem egy kicsit a maradék istenien ragacsos fahéjas tekerccsel, aztán inkább csináltam magamnak egy zabkását zöldteával. Jutalmul az egészséges reggeliért persze később, ebéd után benyomtam a sütit is.
Reggelizés közben végig szoktam pörgetni az instagramot (rögtön az ágyban soha), esetleg megnézek egy-két videót, ha nagyon ráérek, aztán folytatom a napot.
Sajnos a legritkább esetben szólhat 100%-osan a mókáról és kacagásról a hétvége, de ez nem is feltétlenül baj. Jó érzés az is, ha valami hasznosat is sikerül elintézni, hogy a hétköznapok is kiegyensúlyozottabbak lehessenek.
Másnap zuhogó esőre ébredtem, ezért bár tényleg gondolkodtam rajta, kihagytam a futást (ezzel amúgy nem lett volna semmi baj, ha nem versenyre készülnék, és az előző napokban többet futottam volna).
Így maradt a jóga (jelenleg a 31 napos Yoga Revolution videói közül válogatok legtöbbször), mert valamit muszáj volt csinálnom, mielőtt elindultam volna a délutáni programomra.
Mert szerencsére végre volt programom betervezve: a Ludwig Múzeum Mentés másként című kiállítását néztük meg, amit végre egybeköthettünk egy kis beszélgetéssel, felzárkózással az elmúlt hetek történéseiből. A kiállítás központi kérdése az volt, hogy vajon az újmédiás művészetek fennmaradnak-e, vagy a technika gyors változásával halálra vannak ítélve. Nekem tetszett, esőprogramnak tökéltes volt. Néhány kiállított tárgy, mű vagy a mögöttes szándék önmagában is érdekes volt, és az egészet átfogó kérdésen is el lehet gondolkodni. Nem volt egyébként vadul modern, így talán annak is ajánlanám, aki azt általában nem értékeli annyira.
Az eső egyébként szépen lassan elállt, a nap pedig szinte rögtön kisütött, ahogy bementünk a kiállítóterembe, egy kis reménnyel kecsegtetve vasárnapra.
Szerencsére igazam lett, és vasárnap végre be tudtam pótolni egy kicsit a kimaradó futásadagot egy hosszabb futás keretében. Nagyon kellett ez a felkészülésemnek testileg és lelkileg is - pár héten belül egyébként elképzelhető, hogy futós helyzetjelentés is lesz.
Mozgás után édes volt a tanulás, este pedig még moziba is mentünk. A Kincsemet néztük meg, és egyelőre csak annyit mondanék róla, hogy kellemes meglepetés volt, nekem tetszett. De ki tudja, lehet, hogy erről is lesz még szó a blogon valamilyen formában...
Nagyjából így telt tehát ez a hétvégém, illetve ezt a pár részletet emelném ki. Szerintem ezek jelképezik legjobban azt az egyensúlyt a lustálkodás és aktív pihenés, kimozdulás és begubózás, egyedül és társasággal töltött idő között, ami engem személy szerint a lehetőségekhez mérten a legjobban feltölt.
Ti mivel szeretitek tölteni a hétvégét?
Az elcsepegtetett témaötletek közül érdekel esetleg valamelyik? :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése