Almás-mogyorós, cukormentes zabkása

Nem tudom, hogy volt-e valaha annyire népszerű étel a zabkása, mint amilyen mostanában. A nagyon egyszerű, önmagában unalmas ételből egyszer csak instagram-kompatibilis mindenki kedvence lett... Kicsit több idő elkészíteni, mint a kész müzlire ráönteni a tejet, de sokkal laktatóbb, és valószínűleg tényleg egészségesebb is.

 

Ezerféleképpen lehet ízesíteni az alapot, hiszen a zabpehelynek önmagában nem sok íze van. Én soha nem teszek bele külön cukrot,  inkább gyümölcsöket, fahéjat és esetleg mézet használok. A gyümölcsök az édes ízen kívül frissességet is adnak neki, ami valljuk be, ráfér erre az ételre. Persze táplálkozástudományi szempontból nem tökéletes az általam kreált "recept", a tudatosan étkezőknek valami fehérjével érdemes még kiegészíteni.

Hozzávalók:

• 30 g zabpehely
• víz
• 1 teáskanál mogyoróvaj
• mazsola
• 1 kisebb alma
• mogyoró(/mandula/dió)
• méz
• fahéj

Elkészítés:

 

A zabpelyhet körülbelül kétszeres mennyiségű vízben megfőzöm (mikróban is elkészíthető, 1-1,5 perc kell hozzá a mikró teljesítményétől és a pontos vízmennyiségtől függően). Általában a mazsolát a főzés előtt teszem bele, hogy jól megpuhuljon. Akkor van kész, ha az összes vizet magába szívta már a zabpehely, de még nem száradt ki/égett oda. A tűzről le/mikróból kivéve hozzákeverem a mogyoróvajat, ami ebben a formában veszít az intenzitásából, csak egy kis kellemes ízt ad az ételnek. A tetejére rápakolom a felvágott almát, és hogy legyen benne még valami ropogós, szoktam rá szórni rá pár szem aprított csonthéjast is. A végén ízlés szerint lehet rá egy kis mézet csurgatni, esetleg fahéjjal is meghinteni.

 

Jó étvágyat, szép napot! :)

Téli kedvencek 2015/2016

Most még belefér egy téli válogatás, mert bár pár hete kijelentettem - és akkor komolyan is gondoltam - hogy én idén nem várom a tavaszt, lassacskán elérkezünk arra a pontra, amikor már nem illik a csúnya hideg időhöz kötődő dolgokról beszélni. Addig viszont... olvassátok szeretettel! :)

 

TESTÁPOLÁS

Avon Care Smoothing Olive Oil olívás kézkrém

 

Ennek a termékcsaládnak a kézkrémei nemcsak az illatukban különböznek, hanem a formulájuk is eltér. Én legalább három félét használtam az utóbbi időben; ez az olívás hidratálás és állag szempontjából a középmezőnyben helyezkedik el (a legjobb a mézes!), viszont az illata nagyon-nagyon tetszik. Tiszta, friss, nem untam meg hónapok alatt sem. Nekem ez olyan illat (volt, mert már az utolsó cseppeket préselem a tubusból) amit szívesen éreztem magamon akár pár órával később is.

 

Inecto Naturals testápoló (kókuszos)

 

Őszintén szólva a csomagolása alapján azt hittem, hogy jobban fogom majd szeretni ezt a testápolót, de ha ezen túlteszem magam, azért megkedveltem. Kókuszos és argánolajas változat létezik belőle, én a kókuszosat használom, anyu az argánolajasat. Itt sem csak a két illat különbözik: a kókuszos kicsit sűrűbb, balzsamos, így nehezebb eloszlatni és bemasszírozni, míg az aránolajas hígabb, könnyebben kenhető. Előbbit éppen ezért nem ajánlom azoknak, akik nem szeretnek testápolózással időt tölteni. Én szeretek, úgyhogy nekem megfelel.:) Két dolgot emelnék viszont ki, ami nekem kicsit furcsa: az egyik, hogy ha már ilyen sűrű egy testápoló, akkor miért nem hidratál jobban? Nincsen rinocéroszbőröm, úgyhogy most megfelel, de ha valaki intenzívebb krémre vágyik, ne ezt válassza. A másik megjegyzés az illatra vonatkozik. A kókuszos esetében nem az édes, nyáridéző műkókuszt kell elképzelni, inkább olyan természetes kókuszillata van, ami nem biztos, hogy mindenkinek bejön. Aki az édesebb illatokat szereti, válassza a másikat, az kicsit édesebb, kicsit fűszeres, töményebb illat.
 

SMINK
 

Revlon Colorburst Lip Butter, 040 Red Velvet

 

Megláttam, beleszerettem ebbe a színbe, és szerencsére a karácsonyfa alatt rejtőzött.:) Csak jóval később esett le, hogy ez a híres-neves lip butter, amiről még nagyon régen olvastam jó dolgokat, amikor még csak külföldön lehetett megvenni. Hivatalosan ez ajakbalzsam, de annál sokkal jobban pigmentált. Ez a bordó szín már rúzsnak is beillik, de különböző hatást lehet vele elérni, ha csak felütögetjük, vagy ha rendesen végighúzzuk az ajkakon. Persze mivel nagyon hidratáló (ajakbalzsam-szerű), nyilván kevésbé tartós, mint egy igazi rúzs. Viszont legalább egyenletesen kopik, jó érzés viselni, és ez a szín telitalálat. Biztos a többi is.:)

 

Catrice Velvet Matt Eyeshadow, 070 Princess Mattleine

 

Szintén egy karácsonyi ajándék, és ha még tartanak a leárazások, akkor most 700 forintért lehet kapni az összes színt ebből a kollekcióból. Bársonyos állaga és selyemfénye van, amit én nagyon szeretek. Nem élettelenül matt, de nem is csillámos, tökéletes. A színe pont olyan, amit magában, gyorsan is fel lehet kenni az egész szemhéjra, látszik, hogy van ott valami, de egyáltalán nem tolakodó, vagy egy komolyabb smink kiegészítéseként is használható a szemhéj közepére, esetleg satírozáshoz.

 

Essence Soo Blush! krémpirosító, 10 Sweet as Peach

 

Ez már újabb szerzemény, elvileg szintén megtalálható a leárazásokon 350 forintért. Én csak egy helyen futottam bele, de akkor rögtön meg is vettem ennyiért a hülyének is megéri alapon. Mert már egy ideje szerettem volna egy krémes pirosítót vagy highlightert, de nem töltöttem túl sok időt keresgéléssel. Hivatalosan ez egy krémpirosító, ami porrá változik, de szerintem egyáltalán nem lesz porszerű a végeredmény. És bár ezt a barackos színt az enyémnél sokkal világosabb bőrön tudom igazán elképzelni pirosítóként, jól eldolgozva már alig marad valami a színből, inkább csak picit barackos, szép ragyogást ad. Kicsit csillog, de nincsenek benne óriási csillámok. Hasonló hatásra vágytam, ennyi pénzért pedig...:)
 

SZÓRAKOZÁS

 

Johanna Basford: Titkos kert színezőkönyv

 

Még nyáron vettem meg, rögtön ahogy megjelent, de karácsony környékén és januárban színezgettem belőle eddig a legtöbbet. Nem csinálom rendszeresen, de ha eszembe jut és előveszem, tényleg ki tud kapcsolni arra az időre, amit vele töltök. Eddig szerintem mindenkinek bejött, akit színezésre ösztönöztem, úgyhogy aki az óvodában csinált ilyet utoljára, gyorsan vegyen egy csomag színes ceruzát! Interneten is lehet találni letölthető mintákat, de nyár óta óriási lett a választék a könyvesboltokban is.

 

The Affair

 

Friss felfedezett, még csak az első évad közepénél járok, de az alapötlete nagyon érdekes szerintem. Spoilerezés nélkül "pár" szó: egy kisvárosi (hamptoni) felszolgálónő (Alison) és egy New York-i író/tanár családos férfi (Noah) viszonya áll a középpontban, aki vidéken tölti a nyarat a felesége szüleinek birtokán.

 

Ami első körben az egész érdekességét adja, az a történetmesélés. Az epizód első felében a férfi szemszögéből látjuk a történetet - ahogyan ő visszaemlékezik rá. A második felében pedig a nő emlékei alapján rekonstruálhatjuk a történteket. Bepillanthatunk az ő életükbe is külön-külön, de aztán összefutnak a szálak, és ugyanazt a szituációt kétféleképpen élhetjük át, ugyanazokat az embereket kétféle szemüvegen keresztül láthatjuk. A férfi egy határozott, csábító nőre emlékszik, míg a nő a férfit tartja vonzónak, saját magát pedig tulajdonképpen egy roncsnak. A két történetet látva az is gyakran felmerülhet az emberben, hogy vajon hol van a ferdítés nélküli igazság...

 

Szépen lassan kiderül, hogy a visszaemlékezés apropója egy rendőrségi kihallgatás, de ennek a körülményeiről minden részben csak egy-két információmorzsát tudunk meg. Közben egyre több titok kerül felszínre a múltból, ami árnyalja a karaktereket, és feszültséget teremt a jelen-beli kihallgatás tényének tudatával együtt. A nyomasztó hangulatot a szürkés-kékes, tompított színek is fokozzák, ebből (és a főcímből) már az elején lehet következtetni bizonyos dolgokra - például hogy ez nem egy tinglitangli sorozat egy nyári románcról. A karakterek szinte biztos, hogy kiváltanak valamilyen érzelmet a történet előrehaladtával, ami nem feltétlenül pozitív, de szerintem ez jó.

 

Elsősorban a kezdeti különböző interpretációk fogtak meg, de eddig úgy tűnik, hogy jól van felépítve a nyomozós rész is - csak a háttérben fut, mindig annyival kerülünk közelebb a megoldáshoz, hogy fenntartsa az érdeklődést. Remélhetőleg az évad végére (az első évad 10x1 órás) mindenre választ kapunk, és nem laposodik el később sem a történet.

 

Tesco Finest Chai tea

 

Ez az első chai tea, amit kóstoltam, de nagyon megszerettem. Fűszeres feketeteáról van szó, én egy kis mézzel és egy löttyintésnyi tejjel szoktam inni. Kicsit télies fűszerezésű - fahéj, gyömbér, kardamom, szegfűszeg és szegfűbors van benne - de nem annyira, hogy csak karácsonykor lehessen elővenni. Reggel néha jobb, mint a kávé, tényleg úgy érzem, hogy felébredek tőle. Éppen ezért szerintem akkor is fogom még inni, amikor vége lesz a pokrócos-begubózós időnek. (Vagy annak már vége is van?)



FILMAJÁNLÓ / A dán lány

Nem szeretnék most mindenre kitérő elemzést írni, de mindenképpen megemlékeznék itt a legfrissebb filmélményemről. Aki még nem hallott róla, először olvassa el valahol, hogy nagyjából miről szól, anélkül nem biztos, hogy érthető leszek.

 Annyi középszerűnél is rosszabb filmet láttam mostanában; olyanokat, amit megnézek, és még ha - jobb esetben - nem is érzem nagyon szörnyűnek közben, de ahogy vége, már el is felejtem. A dán lány most más volt, képes volt hatni rám, és ezt még a mozi elhagyása után is éreztem. Igaz, hogy a film szándékosan ilyen érzelmes, de a szándék nekem önmagában nem lett volna elég. Tavaly A mindenség elméletét például kifejezetten giccsesnek tartottam, hiába volt tőle mindenki elájulva, hiába volt igaz történet az alapja, hiába volt hasonló az alaptörténet- és mondanivaló... Egyszerűen miközben elismertem, hogy Stephen Hawking élete tényleg rendkívüli, a filmet nem tudtam igazán pozitívan értékelni.

Nem igazán tudom, hol kezdjem, de talán az Oscar-jelölések mentén sikerül megfogalmaznom a gondolataimat. Kezdjük a látvánnyal: legjobb jelmeztervezés és legjobb látványtervezés kategóriában is jelölték a filmet. Nagyon szép külső és belső képekkel dolgoznak végig, felesleges naplementék, lassítások és egyéb túlzott hatásvadászat nélkül. A koppenhágai jeleneteknél jó volt ráismerni a város ismert pontjaira, miközben mégis egészen más világot sikerült megteremteniük és filmre vinniük, mint amiben mi sétáltunk pár hónapja. A jelmezeknek különös jelentősége van nemcsak a látvány, hanem a történet szempontjából is, hiszen már az átalakulás katalizátora is egy női ruha. A férfiből nővé alakulás kezdeti, külsődleges fázisában pedig egyértelmű a női ruha és az egyéb kellékek ereje.

A külsőségeken kívül természetesen a színészi játék is eltér a főszereplő férfi és a női karakterének megformálásakor. Sokat gondokoztam rajta, hogy vitába szálljak-e azokkal a megállapításokkal, miszerint Eddie Redmayne szinte teljesen nővé alakulva játszotta Lilit. Egyértelműen megváltoztak a gesztusai, de ez el is várható egy ilyen szerepnél. Az első nyilvános beöltözéskor megjelenő zavart, de egyben kacér mosoly, szemérmes alulról pillogás teljesen rendben volt, megfelelő reakciónak tűnt, ahogy hirtelen a férfiak érdeklődésének középpontjába került egy az addig megszokottól eltérő külsővel, ami egyben más viselkedési minták követésével is járt. Viszont az idő előrehaladtával néha már soknak éreztem ugyanezt a mimikát minden egyes helyzetben. Erős pillanatnak éreztem azonban, amikor - tényleg csak pár pillanat erejéig - férfiként használta Lili arckifejezését. Hogy a jelölésére is utaljak, összességében nekem jobban tetszett, mint a már Oscarral jutalmazott Stephen Hawking-szerepben.

A kritikusok szerint a film készítői nem mertek kockázatot vállalni az alapvetően ellentmondásos transzgender téma feldolgozásakor, és valóban, nem nevezném polgárpukkasztónak az alkotást. Einar/Lili nem iagzán ébresztett ellenérzéseket, a környezetében is főként a támogatást látjuk; az elutasítást az orvosok, illetve egy  kültéri támadás jeleníti meg, de ezek csak annyira vannak jelen, hogy egy kicsit árnyalják a képet. Többször szorult el a torkom, és nem azért, mert sajnálkoztam a főszereplőn. De mindenkinek az életében eljöhet és talán el is jön egy olyan pont, esemény, vagy bármi, ami tényleg befolyásolja a további életét, megváltoztatja a gondolkodását vagy őt magát. Az addigi elképzeléseit, reményeit, hitét. Én egy ilyen problémának fogtam fel azt is, amivel Einar szembesül, és az, hogy neki a saját teste jelenti a börtönt, amiből szabadulni akar, az én interpretációmban csak egy - nyilván lényeges - szelet volt. Azt, hogy Einar utánzással alkotta meg Lili karakterét, nem gondolom óriási hibának. Van, aki nőként is tanulja a nőiességet, így ezt nem kérném számon a karakteren. Mint ahogy azt sem, hogy tulajdonképpen valóban eléggé sztereotip nővé alakult. De férfitestben nőnek érezve magát, én nem is igazán vártam el, hogy a vágyott külső megszerzése után rögtön feminista is legyen, főleg az 1930-as évek körül.

Akivel biztos sokan tudnak azonosulni, az a feleség, Gerda karaktere volt, amiért Alicia Vikandert jelölték Oscarra. Kicsit zavaros lehet, de az jutott róla eszembe, hogy ha férfi lennék, miközben a saját női agyammal gondolkodnék, ilyen feleséget szeretnék. Mondtam, hogy zavaros... Gerda erős, önálló, miközben megmarad igazi nőnek. A kapcsolatuk Einarral férjként és feleségként mondhatni tökéletes, támogatják egymás munkáját, sikereit, bizalmas, játékos, és egyáltalán nem lapos a viszonyuk. A férje első olyan változásaira adott teljesen higgadt reakciója, amelyek már nem képezték kettőjük közös játékának a részét, ugyan még ezzel a háttérrel sem tűnik hitelesnek nekem, de aztán a későbbiekben megnyilvánuló támogatása kiegészítve a benne is végbemenő változások, kétségek és szenvedés bemutatásával vezetett el a fenti megállapításomhoz. Emellett mégsem érzem őt mártírnak, egyszerűen elhittem, hogy - akármennyire közhelyes és ezért szörnyű leírni - a feltétel nélküli, igazi szeretet vezeti. Azt nem gondolom, hogy a történetben megjelenő régi barát végig csak plátói támogatást nyújt a számára, bár ki tudja, lehet, hogy teljesen félreértelmezem a rendező szándékát a saját elképzelésem alapján. És hiába alapul a valóságon a történet, inkább csak valóságon alapuló kitalációról lehet beszélni, amit még tovább alakítottak a  cél érdekében. Ezzel pedig nincs baj, csak nem kell összekeverni a kettőt, és számonkérni egyiken a másikat. A vége ugyan mégiscsak hatásvadászra sikerült, de addig a változtatások a karakterekben indokoltak voltak a művészeti alkotás létrehozásához.