Ébredj vidáman! Pesthajnal

Élőben szerintem akinek csak tudtam, ajánlottam már a következő programot, de megérdemel egy rövid írásos ajánlót/élménybeszámolót is.:)

 

Egy közönségszavazós versenyen találkoztam először a Pesthajnallal, ahol több innovatív ötlettel rendelkező, az embereknek értékes közösségi szolgáltatást nyújtó kezdeményezés versengett egymással. A bemutatkozó videó alapján rögtön megtetszett az egész koncepció, és elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalmomra kerítek magamnak társaságot és elmegyünk megnézni.

 

 

Fél 7-től fél 10-ig tart a "közös ébredés", ez idő alatt különböző közös sportórákon lehet részt venni, akár csak kipróbálni, akár az egészet végigcsinálni. Mi az akrojógába csöppentünk bele, ahogy megérkeztünk. Mivel már javában tartott, nem próbálkoztunk túl sok pózzal és mutatvánnyal, de a kezdőhangulatot megadta.:) Résztvettünk még egy gólyatáboros-csapatépítős hangulatú játékon, majd átnéztünk a zumbára. Ezt még soha nem próbáltam ki, mert úgy éreztem, hogy nem nekem való (koreográfia, mozgáskoordináció, nyilvános riszálás...). Valószínűleg tényleg nem pont nekem találták ki ezt a sportot, de olyan jó hangulat volt, hogy ez szinte nem is számított. Miután kiugráltuk magunkat, végigcsináltuk a 45 perces jógát, ami szintén nagyon jól esett. Szerintem teljesen kezdőként is követhető lett volna, de azért örültem, hogy nem kell nagyon kukucskálnom, hogy mit kell éppen csinálni. Az utolsó sportos program a body art volt, ami kívülről nézve jógás-pilateses elemeket tartalmazó mozgásforma lehet.

 

Az aktívkodáson kívül mással is el lehetett tölteni az időt: népes tábor gyűlt össze például társasjátékozni, párhuzamosan a jógázókkal. Volt fodrász, pár perces masszázs nagyon kedves masszőrrel, és persze a napszaknak megfelelően reggeli is. Ezt mi időhiány miatt már kihagytuk, de amúgy 1000 forint ellenében lehetett válogatni az étlap alapján finomnak tűnő ételekből. Ezen kívül minden program ingyenes, csupán előzetes regisztráció szükséges hozzá. Aki sportosan akarja kezdeni a napot, az vigyen váltóruhát, ahogy láttam, jól megfért a jóganadrágos-leggingses tömeg az öltönyben munkába igyekvő társasjátékozókkal.:)

 

Mozgalmas, vidám reggel volt, megérte hajnalban kelni érte. Minimális nyitottság kell csak hozzá, érdemes mindent kipróbálni, mindenhova beállni egy kicsit, de a reggeli fesztiválhangulat, a zenés-táncos, pörgős környezet, a vidám, mosolygós emberek között ez igazán könnyen megy.:) Üdítő változatosság ez például a metrón morcosan közlekedőkkel szemben.

 

A következő alkalom július 29-én lesz, ha valaki nem utazik el nyaralni, de szeretne egy kis nyári vidámságot , valami különlegesebb programot, akkor írja fel a vakációs bakancslistájára!

A természetes, laza, rugalmas és tartós hullámok titka

Annyira jó hullámos haj-fixáló technikát találtam ki pár hónapja, hogy gondoltam, megmutatom itt is. Aztán nem csináltam hozzá képet, elhalasztottam a bejegyzést, és egyszer csak youtube-on is belefutottam egy egészen hasonló ötletbe... Kicsit sajnáltam, hogy nem védettem le az ötletet rögtön, ahogyan kipattant a fejemől, de már nincs mit tenni - csak megosztani veletek, mielőtt másnak köszönitek meg, ha kipróbáljátok és beválik.



Van, akinek nagyon szépen megmarad a hullám a hajában napokig, van, akinek rögtön kirúgja, lehet hajsütővassal vagy természetes módokon göndöríteni, mindegy is, mert szerintem ez a tipp minden esetben alkalmazható. Különösen ajánlom azonban rövid vagy félhosszú, kócosan hullámos haj elkészítéséhez, én ugyanis ezen kísérleteztem ki.

 

Nem szükséges semmilyen különös előkészület,  mint például hajhab használata, mindössze egy pici wax a végén, amellyel sokkal tartósabb és természetesebb eredményt lehet elérni, mint egy tonna hajlakkal.

 

A hullámokat meg lehet csinálni hajsütővel, hajvasalóval, de akár egy fonatból vagy kontyból maradt laza, kusza göndörséget is lehet alapként használni, majd ezzel felturbózni. Tehát tökéletes a nyaralós "egész nap strandon voltam, de estére öt perc alatt összeszedem magam" frizurához is. 

 

Körülbelül a képen látható mennyiséget szétterítem a két tenyerem között, ezzel kicsit felmelegítem, majd áttúrom-gyúrom vele a tincseimet. Nem tudom jobban megfogalmazni, masszírozó-gyúró-gyűrögető mozdulatokkal kell a hajra juttatni a waxot. Hosszú haj esetén sem érdemes sokkal többet használni egyszerre, az ugyanis csak elnehezítené a hajat, amivel pont az ellenkező eredményt lehet elérni. Ha több kell, azt utólag korrigáld. Akkor jó, ha a ragacsosság nem érződik, csak egy kis tömeget és tartást ad észrevétlenül.

 

A formázás legvégén az extra tartásért hajlakkot is lehet fújni a kész frizurára, viszont ezzel az előzetes fixálási lépéssel nem lesz szükséges a kelleténél többet használni, és így nem is ragad össze, keményedik be vagy nehezedik el a haj. A lelapulás ellen még egy trükk: ne (csak) oldalról fújd a hajlakkot, hanem alulról is! Ez alulról "megtámasztja" a hullámokat, és nem engedi, hogy kirúgják magukat.

 

Mint a képen is látszik, akármilyen wax megfelel a célra, nem kell a legfelkapottabb hajformázó újdonságokat megvenni. Nekünk hosszú-hosszú évek óta megvan ez a baleás, párszáz forintos darab, és valószínűleg egy életre elég a benne található mennyiség.

Az elmúlt hónapok olvasmánya: Régimódi történet

Habár az átlagos egy hónapra jutó elolvasott oldalszám simán megvolt az elmúlt időben, csupán egy regényt sikerült befejeznem apróbb-nagyobb részletekben haladva.

A Régimódi történet (ön)életrajzi családregény. Mindig óvatosan bánok ezekkel az önéletrajzi elemeket tartalmazó könyvekkel, mert gimnáziumban jól megszoktam, hogy a mű szempontjából mindegy, hogy mit gondolt a költő, vagy jelen esetben hogy hol van a valóság és a fikció határa, de ez a könyv a fülszövegen lévő Szabó Magda idézet és a köszönetnyilvánítás szerint az édesanyja életét hivatott megörökíteni; apró, összegyűjtött darabkákból felidézni és megérteni egy rejtélyes nőt.

A történet nem nála, Jablonczay Lenkénél kezdődik, hanem még az ő dédszülei idejében, a XIX. század eleje felé. A nagyszülők fiatalkoráról már több kiderül, legalábbis annyi, hogy egyértelmű legyen a párhuzam a következő generáció bizonyos lépéseivel. Jablonczay Kálmán, Lenke apja, azaz Iunior csélcsap, Gacsáry Emmáról, az anyjáról pedig még unokájának is megvan a nem túl hízelgő véleménye. Lenkét nem a szülei nevelték fel, hanem az apai nagyanyja, az erőskezű Rickl Mária, a "kalmárlány". Egész életét végigkíséri az a momentum, hogy szülei lemondtak róla, odaadták, és többé nem is keresték. A múltban való kutakodás után azonban kiderülnek olyan körülmények, amelyek egy életen keresztül rejtve maradtak az érintettek számára. Szülei életének megismerése után végigkövethetjük Lenke magányos gyerekkorát, majd ifjúkori kivirulását, kapcsolatát a számára fontos emberekkel, vallással,  művészettel, férfiakkal.

Az eseményeket különböző nézőpontokból ismerhetjük meg, régi naplórészletek, levelek, versek színesítik és még inkább, árnyalják a történetet. A család sorsának lineáris elmesélését pedig megszakítja egy-egy jövőbeli esemény beszúrása is, így tulajdonképpen nem ér véget a megismert történet az utolsó sornál, hanem kerekebb képet kapunk. Az első történeti, nagyon leíró részeken túl kell lenni, de feladni nem érdemes, mert amint beindul a cselekmény, egyre gördülékenyebb lesz, és ahogy egyre többet tudunk meg a karakterekről, úgy lesz egyre izgalmasabb vagy éppen szívszorítóbb az olvasmány.

Összességében nem vidám, de szép és érdekes történet, amiben különböző emberi életek és sorsok fonódnak össze, a múltbéli döntések akaratlanul még generációkkal később is meghatározó hatással bírnak. A mondásról, ráeszmélésről, amely akár a regény mottója is lehetne - "nem küzdhetek a végzetem ellen" - pedig mindenki döntse el, hogy mit gondol, akinek véletlenül ilyeneken van kedve gondolkozni.

Drága krémek, vagy valami más kell...? / Arcmasszázs Lisa Eldridge-dzsel

Nos, ahogy említettem a tavaszi kedvences bejegyzésben, volt nem termék-kedvencem is az elmúlt időben. Lisa Eldridge-ről volt már szó a blogon, az egyik kedvencem, nagyon szimpatikus, amit és ahogy csinál. A sminkes videóit szinte mindig megnézem, de volt egy másfajta, amit a feltöltéskor teljesen figyelmen kívül hagytam. Az arcmasszázs-rutinját mutatja be benne, és bár rögtön több helyen is láttam rá reakciókat, hogy hú de jó, engem annyira nem érdekelt, hogy 20 percen keresztül nézzem. Egészen pár héttel ezelőttig, amikor megint belefutottam, és most már rá is kattintottam.

A legjobb szerintem úgy nézni, hogy rögtön be is vonódsz, és követed a lépéseket. Mossatok kezet, készítsetek elő valamilyen krémet, olajat vagy krémes arctisztítót, amit sokáig lehet masszírozni úgy, hogy nem szívódik be, üljetek le egy tükör elé (ez nem is feltétel, de elsőre jól jöhet), és indítsátok el a videót! A legmegfelelőbb szerintem este találni rá egy kis időt, tökéletes lezárása lehet a napnak. Ha csak hallgatod és nézed, ahogy ő csinálja, akkor is garantált a zen módba kerülés.

Rögtön az első percben kiderül az is, hogy nem kell minden egyes nap fél órát kiszakítani az életünkből (annyi a kifogásoknak), de egy kis tudatos törődés nem ártana. Életemben egyszer voltam rendes hátmasszázson, akkor a masszőr azt mondta, hogy ha minden nap csak pár percig valaki megnyomkodná a vállunkat, hátunkat, akkor meg lehetne szabadulni a stressz és az állandó ülés-görnyedés keverék okozta befeszült izmoktól (amiből nekem jócskán kijutott). Az arcban is lehetnek ilyen gócok, csak kevésbé vesszük észre őket, amíg el nem lazulnak. Ha egyszer végigcsinálod azt, amit ő mutat a videóban, rögzülnek a mozdulatok, és legközelebb magadtól is tudod majd alkalmazni őket.

Vannak olyan nemzetek - vagy hogy ne általánosítsunk nagyon, inkább olyan emberek, nők - akikre ha rágondolunk, a klasszikus elegancia, egyfajta természetes örökifjúság jut eszünkbe. Szerintem mindenki látott már ilyet, és remélem, hogy ugyanarra gondolunk. Aki nincs telenyomva botoxszal, nem próbál kétségbeesetten évtizedekkel fiatalabbnak látszani, de látszik, hogy törődik magával, ápolt, csinos. Nem végeztem kutatásokat, de van egy olyan érzésem, hogy nem mindenért a gének a felelősek, inkább a hozzáállás, ami szintén továbbörökíthető.  Ugyanígy természetesen lehet, hogy vannak csodaszerek, amelyek tényleg jobban működnek, mint mások, de önmagában akármennyire drága, akármennyi hangzatos ígérettel kecsegtető krémet magunkra kenhetünk, nem biztos, hogy működni fog. Tényleg nem nagy áldozat akár csak az egyszerű krémezésnél pár extra mozdulatot végezni, de nagyon jól tud esni, és ezernyi más dolog mellett a "nagy egész" egy darabkája lehet. Nyilván nem tudok hosszú távú tapasztalatokról beszámolni, de nekem tetszik a gondolat és a konkrét "program" is.

Remélem, kipróbáljátok, és együtt leszünk kívül-belül jól karbantartott akárhány éves nők.