Úgy gondoltam, írok egy összefoglalót az idei nyár többé-kevésbé materiális kedvenceiről. Lesznek sminkes, krémes (és főleg illatos) dolgok, bevallom, hogy milyen sorozatokat néztem végig a nyáron, és megmutatom, hogy melyik könyvek tetszettek legjobban.
KÖNYV
Idén nyáron elég sokat olvastam, főleg az elmúlt évekhez képest. Bár mondjuk a kötelezőket mindig elolvastam, az pedig jóval nagyobb adag volt, szóval... Olvastam, pedig nem kellett. És ez jó érzés. Ezek voltak a kedvenceim:
Mérő László könyve duplán kakukktojás, hiszen nem regény, és még csak be sem fejeztem. Az egyetem első félévében érintőlegesen tanultunk valamit a racionális választás elméletéről és ezen belül a játékelméletről, és már akkor is érdekesnek találtam. Karácsony előtt pedig pont megláttam a könyvesboltban ezt a könyvet, és tudtam, hogy a szerző a téma nagyja, szóval felkerült a listámra, és meg is kaptam. Most került elő újra, mert ez nem az a könyv, amit együltő helyünkben kell elolvasni. Részletekben, ténylegesen megértve a dolgok gondolatmenetét viszont nagyon érdekes és elgondolkodtató. Az pedig külön öröm, amikor ráismerek valamelyik tavaly említett modellre. A modellek az emberek által használt stratégiákat mutatják be, amelyeket döntéshelyzetekben alkalmaznak úgy, hogy számukra legoptimálisabb legyen az eredmény. A legismertebb talán a fogolydilemma, amikor a két fogolynak külön-külön ezt az ajánlatot teszik: ha beismerik bűnösségüket, akkor őt szabadon engedik, a társa pedig 10 évre börtönbe kerül. Azonban ha a másik fogoly is vall, akkor mindketten 5 évet kapnak. Ha egyikük sem vall, akkor mindketten 1-1 év börtönbüntetést kapnak... Kicsit elő kell vennem a matematikai gondolkodásomat, de közben nem szárazon tudományos, hanem gördülékeny olvasnivaló.
A Da Vinci-kód körüli nagy felhajtás már réges-régen elült, de én valahogy soha nem jutottam el odáig, hogy elolvassam. A filmet láttam egyszer véletlenül, de nem sokra emlékeztem belőle, így nem lőttem le magamnak a poént. Olvastatja magát, izgalmas nyomozós történet jól felépített (félig-meddig ál)tudományos háttérrel. Voltak fejezetek, ahol az utolsó oldalt a kezemmel letakarva olvastam, nehogy előre ugorjon a szemem. Tetszett az is, ahogy a fejezetek más-más szereplő nézőpontjából íródtak, aztán a végén egy fejezeten belül több nézőpont találkozott, ahogy a karakterek és a cselekményszálak közeledtek egymáshoz. Egyszóval kellemes olvasmány volt, főleg a Vörös és fekete után, amivel fele ilyen lassan és sajnos eléggé nyögvenyelősen haladtam.
A csillagainkban a hibát nagyon közhelyes dolog betenni egy 2014-es kedvences listába, de meg tudom magyarázni. Két tinédzser, mindketten gyógyíthatatlan betegek, ebből jó nem nagyon sülhet ki, happy end pedig biztos nem, ezt mindenki tudja. (Akkor tanultam meg ezt igazán, amikor pár éve szenteste gyanútlanul elkezdtem nézni a Séta a múltba című filmet, és amikor rájöttem, hogy én ezt már láttam, késő volt. Egy kis sírás ajándékbontogatás előtt...) Mondhatnám, amit mindenhol láttam róla, hogy mindezek mellett vicces, nevettető, szerethető, de nem ezért tetszett. És nem is a szerelemért, amit ábrázolt. Mert bár Augustus egyáltalán nem olyan tökéletes, amilyennek elsőre tűnik, Hazelnek az, és egymásnak azok. De igazából csak az utolsó előtti oldalon döntöttem el, hogy tetszik ez a könyv. "Az igazi hősök semmiképpen nem azok, akik mindenfélét csinálnak; az igazi hősök azok, akik ÉSZREVESZNEK dolgokat, odafigyelnek." Ez az alapjaiban meglehetősen introvertált, megfigyelő énemnek nagyon jól esett, és szeretném hinni, hogy van benne igazság.
SOROZAT
Ha menő lennék, akkor már évek óta
Trónok harca-rajongó lennék, de nem sodródom mindig az árral. Amikor év elején mindenki vastrónos fotókat posztolt facebookra, tulajdonképpen nem is tudtam pontosan, miről van szó. Most azonban eljött az ideje, hogy felzárkózzak. Nem ástam bele magam nagyon a különböző házak történelmi hátterébe külön, de meg tudom érteni, ha valaki nagyon beleveszik a történetbe és a kialakított világba. Cselszövések, kusza kapcsolati háló, erős, szerethető vagy utálható, de nem egysíkú karakterek, és mellesleg jó (bár meglehetősen hosszú) főcímzene. Tulajdonképpen jó a szinkronja is, viszont míg a színészeket én másban még nem is láttam játszani, így nem kell minden új szereplő feltűnésénél azon kattogni, hogy honnan is ismerős az arca, a magyar szinkronhoz az összes létező felkapott szinkronszínészt összehívták. A brit akcentus pedig amúgy is előkelőbbé teszi a trónért küzdőket.
A következő, és egyben legfrissebb sorozatkattanásom menőségi és minőségi indexe elmondani sem tudom, mennyivel a Trónok harca alatt van. A
Switched at Birth, azaz Elcserélt lányok most megy az m2-n, ott láttam belőle részleteket, és mivel éppen valami laza semmiségre vágytam, gondoltam, belenézek rendesen is. A történet egy kórházi babacserére épül; 16 év után a felek rájönnek, hogy nem a saját lányukat nevelik, és a két család elkezd egyesülni. Az egyik család természetesen nagyon gazdag, a másikban pedig az anyuka egyedül neveli a siket lányát. Nagyon amerikai az egész, tele van klisékkel is, viszont mindig is szerettem az ilyen családi délutáni sorozatokat. Ez van. (Hetedik mennyország és azok a régi szép idők...) Az első évad a legjobb, aztán főleg azért néztem, hogy akik egymásnak lettek teremtve a forgatókönyvíró által, találjanak már egymásra. Viszont a hatására rájöttem, hogy megint kéne valamit festenem, vagy művészkednem (az egyik lány erősen művészi beállítottságú), illetve hogy a jelnyelv milyen érdekes, és esetleg egyszer jó lenne valamennyire megtanulni. Egy aranyos pár, akiknek lehet szurkolni, és dupla ihletforrás... Ez most elég ahhoz, hogy itt legyen.
ILLAT
A nagy melegben nyilván nem fújkáltam magamra semmit, viszont enyhébb időben mostanában egy új Avon kölnit használtam. Háromféle illat van belőle, a zöld citrusos, a narancssárga édes gyümölcsös (ennek kéne rózsaszínnek lennie), a rózsaszín pedig a legkevésbé meghatározható, elvileg virágos illatú. Ez az utolsó, a Romantic Bouquet a kedvencem, nekem most tökéletesnek tűnik; nem túl édes, finom, és olyan tiszta, lágy illatú.
TESTÁPOLÁS
A nektarinos-kókuszos tusfürdő és az epres testradír nyugodtan mehetne az előző kategóriába, ugyanis az illatuk miatt jegyeztem meg őket. A tusfürdő nem is töményen, használat közben a legfinomabb, hanem az utána keletkező illatfelhő. Testradírból pedig tavaly nyáron is ilyen volt itthon, úgyhogy ez egyértelműen nyári dolog már. Amúgy pedig apró szemcsés, én szeretem. (Micsoda termékteszt.:D) Ez a - szintén Avon - testápoló szuflé leginkább azt szemlélteti, hogy most nyáron két ilyen tégelyes, sűrűbb állagú testápolónk volt (a másik egy sima shea vajas Balea), és mindkettő nagyon jól működött. Hiába sűrűbbek, mint egy hagyományos testápoló, egyik sem ragadt, nem volt nehéz. Akit zavar a ragacsosság (én igazából nem veszem észre), annak megérheti új állagot kipróbálni.
SMINK
Keveset sminkeltem magam, rég nem voltam ilyen gyakran ennyire elégedett a csupasz arcommal, viszont utána hullámokban egy-egy alkalommal kicsit több festéket használtam a szokásos szempillaspirálnál.
A szemhéjpúderek hétköznapi használatának pedig oka is volt, méghozzá az Essence smokey eyes pufi ecset. Nagyon jól lehet vele a mélyítővonalba satírozni, és pontosan lehet irányítani, hogy hova kerüljön festék.
Szemre többször használtam folyékony-krémes, csillogó szemfestékeket is, mint például ez az Essence, vagy az előző poszt sminkjében szereplő sötétebb bronz.
Ha már bronz: felfedeztem magamnak a bronzosító golyócskákat. Nem kontúroz durván, teljesen természetes hatást lehet velük elérni, és nyárra jobban is tetszik, mint a pirosító.
Van még egy eszköz, amit ide vettem. Ezer éve szerettem volna már egy szempillagöndörítőt, de nagyon féltem tőle, hogy letöri a szempillámat, ilyen veszélyes dologra pedig nem akartam költeni. Tavaly ráadásul ki is próbáltam egyet, és nem vettem észre nagy változást. Viszont a kíváncsiságom és a sok éves vágy felülkerekedett, és megvettem a legolcsóbbat a Müllerben, hogy ne fájjon nagyon, ha nem működik. Nem használtam minden egyes spirálozás előtt, és tényleg nem nagyon feltűnő a hatása, viszont a szemem külső sarkában lévő, gyakran lefelé konyuló szálak hetekig szépen pöndörödnek felfelé, már egy használat után! Ha pedig jó hosszasan göndörítgetek vele, akkor szabad szemmel is abszolút látható a javulás, amiből a szempillaspirálozás után, sőt, lemosással meg minden egyébbel még napokig látható valami. Én legalábbis látom, és ez elég.
HELY
A Kopaszi-gát számomra újdonság volt még nyár elején, de nagyon tetszett. Imádom a parkokat, és olyan jó lenne, ha a város minden felében lennének. Amikor Brüsszelben nyaraltunk pár éve, az tetszett legjobban, hogy mindenhol zöld részekbe és szépen kialakított parkokba lehetett botlani.
A legkézenfekvőbb ilyen terület persze még mindig a Margitsziget, ahol az elmúlt hónapokban jó párszor megfordultam. A szökőkútnak és az ott összegyűlt, letáborozott tömegnek is megvan a hangulata, de kicsit beljebb egyre nyugodtabb tereket lehet találni. Nekem teljesen meghozta a hangulatomat a rendes, kosaras-pokrócos piknikezéshez, de jó lehet csak úgy kimenni egy kellemes napon, és a fűbe heveredve olvasni is.
A szokásos heti jó dolgok holnap érkeznek, mert ma még hivatalosan is búcsút kell intenem a nyárnak egy jó kis cukrászdázással.:)
