Menjetek Szentendrére! Apró tippek és kedvcsináló

Szentendréről sokáig csak a Skanzen jutott eszembe, de ez az elmúlt időben megváltozott. Rájöttem, hogy milyen szuper fél-egynapos program ellátogatni ide, és össze is gyűjtöttem pár tippet arra, hogy mi mindent lehet itt csinálni.

Miért érdemes ellátogatni ide? Egyértelmű és titkos(abb) tippek

Budapestről indulva közeli, jól megközelíthető célpont, a város mediterrán hangulatának és a Duna közelségének köszönhetően mégis olyan, mintha egy mini nyaraláson vennénk részt. Néhány programötlet, apró részlet, ami az előző látogatásaim alkalmával megtetszett:

bicikli. Bár a város autóval és HÉV-vel is könnyen megközelíthető, az első tippem egy városnézéssel egybekötött biciklitúra. Budapestről a Római-parton keresztül vezet az út, körülbelül 20-25 kilométer, és szinte végig bicikliúton lehet haladni. Tekerve sokkal több inger ér minket, mint ha egyenesen Szentendrére mennénk más közlekedési eszközzel, ezért tapasztaltabb bicikliseknek, illetve velük együttműködve bátortalanabb kezdőknek is nagyon ajánlom, abszolút teljesíthető a táv. A korzón van biciklitároló, érdemes otthagyni a kerékpárt, és gyalog nekivágni az utcácskáknak érkezés után.

vízpart. A Duna-parton sétálva, kavicsokkal kacsázva vagy egy napozószékben megpihenve élvezhetjük a víz közelségét. Bár nem a legeldugottabb szakasz, egy pár perces kitérőt megér, aztán a korzón sétálva el lehet indulni a belvárosba. Kicsit kevésbé egyértelmű vízparti választás a Bükkös-patak partján leheveredni egy kicsit.

lángos. Kis utánanézés után két híresebb lángosozó van Szentendrén, a Fantázia és az Álomlángos. Én eddig csak az elsőben voltam, ez a parthoz közelebbi, a színes esernyős mellékutca alján található, a másik egy Fő térről nyíló utcában. Eddig elégedett voltam azzal, amit kóstoltam - nem életem lángosa, de nem is volt rossz. Az ára viszont (ehhez képest... is) húzósabb (jelenleg 800 forint a sajtos-tejfölös), de szerintem valamilyen szinten el kell ezt engedni, ha jól akarjuk érezni magunkat. Sajnos az éttermek nagy része turistacsapda ezen a részen, ez még egy pénztárcabarátabb megoldás. A parton ücsörögve elfogyasztva viszont megvan a maga bája, amiért szerintem megéri, és amiért felkerült a listára, mert már-már kötelező programpont, ha erre járunk.

nyüzsgő belváros. A Fő tér és az innen kiinduló utcák tele vannak éttermekkel, kávézókkal, fagyizókkal, de vannak itt múzeumok, galériák, és persze sok-sok ember. Az ikonikus színes lámpások és napernyők is hozzájárulnak az összetéveszthetetlen utcaképhez, érdemes itt is végigmenni, esetleg fagyizni egyet, de semmiképpen nem leragadni ezen a részen.

szűk utcácskák. A szűk belvárosi részen csúcsidőben hömpölygő tömeg ne ijesszen el senkit, egy utcával kijjebb már csak helyiekbe vagy néhány szállingózó turistába futhatunk bele. Megéri letérni a fő sodrásról, és elkalandozni a macskaköves, szűk utcákban, gyönyörködni a növényekben, házakban, takaros kertekben.

titkos lépcső. Így találtunk mi is egy kis mellékutcát, amibe először az elénk táruló kilátás miatt mentünk be, majd megláttuk, hogy az utca végében van egy lefelé vezető lépcső. Bár nem voltunk benne biztosak, hogy magánterületre tévedtünk-e - a lépcső épületek között kanyarogva ment le - és azt sem tudtuk, merre tartunk, végül a központi részen lyukadtunk ki a Szerb utcában. A lépcső teteje egyébként a Szamárhegyen volt, az Iskola utca és a Bartók Béla utca kereszteződése melletti Szőlő köz vezetett el hozzá. Bár véletlenül megtalálni valószínűleg nagyobb élmény volt, ha arra jártok, ne hagyjátok ki! Ugyanebben a kereszteződésben láttunk egy nagyon hangulatos kis helyet, a Dalmát Szamár Bisztrót, ahova szeretnénk még visszatérni. Tehát mindenképpen megéri errefelé csatangolni, mert igazi gyöngyszemekre lehet bukkanni.

A Szőlő köz, háttérben kilátással a Dunára, illetve a lépcső vége 

A fentieken kívül számos lehetőség van még a szórakozásra, érdekes lehet a Retro Design Center retrómúzeum, biztosan ki lehet fogni jó kiállításokat a gelériákban, illetve nyáron lesznek fesztiválok, koncertek és kertmozi is. A szervezett programokról további információt ITT lehet olvasni.

Nápolyi pizza Budapesten: Pizza dell'Arte

Nem könnyű lépést tartani a budapesti étteremkínálattal, olyat találni pedig főleg nem, ahova többször is szívesen visszatérne az ember, nem csak a felhajtás nagy körülötte. Az eredetileg Székesfehérváron üzemelő, nemrég Budapesten is üzletet nyitó Pizza dell'Arte megfelelt az objektív és az én szubjektív követelményeimnek is mindkét alkalommal, amikor ott jártam, és szívesen ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó pizzát, hogy próbálja ki.

És hogy mi kellett ahhoz, hogy a hely belopja magát a szívembe? Nos, elsősorban természetesen maga a pizza. Vékony tésztás, de nem túl ropogósra sütött vagy kiszárított, a tészta, a szósz és a jó minőségű feltétek aránya pedig tökéletes. Egyértelműen a legjobb pizzák között van, amit valaha ettem, bár sajnos az eredeti nápolyi verzióval még nem tudom összehasonlítani.

A 32 centis, jól megpakolt pizzával bőven jól lehet lakni, de ha még maradt egy kis hely a desszertgyomorban, a nutellával és mascarponéval töltött calzonét jó szívvel ajánlom, leginkább megosztani való desszertnek. A tapasztalat alapján minimum kettő, még nem teljesen pukkanásig tele levő ember kell hozzá, de nagyon megéri, az édesszájúaknak instant boldogság, ahogy a töltelék kibuggyan a tésztából.

Ennyi azonban még nem biztos, hogy elég lett volna a visszatéréshez. A helyiség berendezése és stílusa hangulatos, a kiszolgálás pedig kedves, figyelmes, de nem tolakodó. Az asztal elfoglalása és az alátétként funkcionáló menü tanulmányozása után az alsó szinten lévő pultnál kell rendelni, az elkészült ételeket viszont kihozzák az asztalhoz. Ez a rendszer lehet, hogy furcsa azoknak, akik klasszikus éttermi élményre számítanak, nekem viszont tetszett a hétköznapi lazaság és a kicsit különlegesebb atmoszféra egyensúlya.

A pizzák természetesen frissen készülnek, azonban szerencsére nem kell rájuk túl sokat várni. Az árak 1790-2590 forintos sávban mozognak, elvitel esetén pedig a helyben fogyasztáshoz képest 100 forinttal olcsóbbak.

Plusz pont jár a zenei válogatásért is, ami tele van énekelhető, vidám hangulatú "klasszikusokkal".

Az egyetlen negatívum az üzlethelyiség méretéből és elrendezéséből adódik, a konyha ugyanis egy légtérben van az asztalokkal, illetve pont a galériarész alatt található, ebből kifolyólag jó pár fokkal melegebb van, mint az kellemes lenne. Remélhetőleg nyárra sikerül megoldani a légkondicionálást.

Asztalfoglalásra van lehetőség, nagyobb társasággal vagy előre gondolkodva érdemes is, de az eddigi tapasztalatok alapján utcáról betérve is jó eséllyel találunk szabad helyet.

A hangulat, a minőség és az árképzés alapján én elsősorban kicsit különlegesebb, de laza alkalmakra ajánlanám a Pizza dell'Artét, mint például baráti vacsora, beszélgetés, kisebb ünneplés vagy randi (hamburgerezővel ellentétben akár első randira is alkalmas), de az elviteles opcióval megvan a lehetőség teljesen hétköznapi kóstolásra is. És megéri megkóstolni.

Hol van? 1065 Budapest Bajcsy-Zsilinszky út 41.
Honlap, étlap: http://pizzadellarte.hu/budapest/ 

Friss felfedezés: A Keltető

Múlt héten új helyet fedeztem fel Budapesten, amiről úgy gondoltam, hogy érdemes a megosztásra, és hosszú idő után először szívesen írnék is róla. Az egyik barátnőmnek köszönhetően ismertem meg a Keltető, azaz a The Hatchery nevű kézműves pékséget/kávézót, amire ő véletlenül bukkant rá, én pedig azóta még egyszer visszatértem, hogy még több finomságot megtekintsek közelebbről, és képekkel is dokumentáljam őket.

Amikor az első látogatás előtt rákerestem a helyre, kiderült, hogy ugyanaz áll mögötte, aki a péksütijeiről híres Butter Brothers mögött. A Butter Brothers az egyetemhez nagyon közel volt, és amikor régebben párszor betértem, eléggé megfogott a hangulata, és finomakat is ettem ott, úgyhogy kíváncsi voltam az új helyre is. Szintén a kis utánajárásnak köszönhetően derült ki az is számomra, hogy a Keltető elnevezés nem csupán a kelt tésztákra utal, hanem a hely inkubátorjellegére is, amelynek keretében hétvégente különböző kezdeményezéseket fogad be a falai közé.

Kívülről nem feltűnő jelenség az üzlet, az ajtó mellett csak egy sima tábla hirdeti krétafelirattal, hogy megérkeztünk, és itt található az egyelőre próbaüzemben működő Keltető. A pultban különböző péksütemények, édes és sós kosárkák, papucsok, csigák, zsemlék és kenyérfélék, valamint tortaszeletek, sütik, piték és kekszek kapnak helyet, emellett specialty kávéból és minőségi teákból válogathatunk. 

A helyiség kifejezetten tágas, egyáltalán nem zsúfolt, ami kényelmessé teszi egy hosszabb beszélgetéshez vagy akár kényelmes munkához is. A "kísérleti stádium" jelleg még érződik a belső téren is, de alapvetően kényelmes, modern, egyszerű és vidám a környezet. Apróság, de nekem kifejezetten tetszett, hogy erre is gondoltak, hogy poharak és vizespalackok vannak kikészítve, amikből magadnak tölthetsz - ez a megoldás szerintem hozzájárul a barátságos, vendégmarasztaló hangulathoz.

Az ételeket illetően én egy fehércsokis-gyümölcsös tortát, kakaóscsigát és csokis banánkenyeret kóstoltam (nem egy alkalommal, és volt, ami tényleg csak kóstoló volt), és egyikbe se tudnék belekötni, sőt. De a sós, tojásos-sonkás-zöldséges süteményekről is jókat hallottam.

Azonkívül, hogy mind a pék- , mind a cukrászsütik kiválóak, óriási előnye szerintem a Keltetőnek, hogy az árak nincsenek úgy elszállva, mint a legtöbb hasonló jellegű helyen. A kakaóscsiga például 290 forint volt, ami nem sokkal több, mint az egyentésztából készülő péksütemények az átlagos pékségekben, és a többi termék ára is 300-400 forint körül mozog. A nagy különbség, hogy itt tényleg minőséget kapunk a pénzünkért. Az általam kóstolt tortaszelet is 500 forint volt, ami a maga kategóriájában szintén abszolút vállalható ár.

Aki a Mikszáth Kálmán tér közelében jár, és szereti a ragacsos, jó sok töltelékkel készült csigát, vagy valami extrább, minőségi péksütire vágyna (a Facebook-oldal alapján különleges ízkombinációkat is ki lehet fogni), keresse az egyszerű szürke épületet a kis táblával!

Hol? 1088 Budapest Krúdy Gyula utca 7. 

Facebook: The Hatchery - A Keltető