Tippek a pihentető alvásért

Az elmúlt hetekben gondolkodtam egy kicsit a témán, és összeszedtem hat kisebb-nagyobb tippet a valóban pihentető, minőségi alvásért. Nekem ezek váltak be, vagy ezeket tartom működőképesnek, és talán másnak is megkönnyíti az életét egy-két ötlet belőlük.:)

1. Az alvásidő

Ha másnap kipihenten, de legalábbis nem teljesen összetörten szeretnél ébredni, akkor nem érdemes este megvárni azt a pillanatot, amikor összeesel a fáradtságtól. Sajnos vannak olyan időszakok, amikor inkább feláldozzuk az alvást - például a vizsgák oltárán -  és kitolódik a lefekvés ideje, de ennek nem kell állandósulnia. A rossz szokásokhoz valamiért sokkal könnyebb hozzászokni, de a folyamat apró változtatások mindig megfordítható.

Lássuk be, a többség nem fogja már 9-kor az igazak álmát aludni, és ha rendszeresen bőven éjfél után kerülsz ágyba, a 10, vagy akár a 11 óra is túl korainak tűnhet, és úgy érezheted, hogy órákig forgolódsz, mielőtt sikerül végre elaludnod. Ahelyett, hogy megvalósíthatatlan célokat tűzöl ki magad elé, aztán inkább feladod, kezdj kicsiben! Kezdj el időben készülődni, és feküdj le mondjuk negyed órával korábban, mint általában szoktál! Aztán fokozatosan növeld ezt addig, amíg be nem állítasz egy normális időpontot, ami megfelel a napi ritmusodnak, tudod tartani, és mégis megkapod a szükséges alvásidődet.

Olvastam valahol, hogy a tervezett lefekvési idő előtt fél-egy órával (vagy amennyi idő szükséges a szokásos dolgok elvégzéséhez) be kell állítani az ébresztőt, ekkor elkezdeni készülődni, aztán lefeküdni. Kipróbáltam, nekem egyáltalán nem vált be, de hátha valakinek pont segít.:)

2.  Rutin

Ha van egy rutinod, amit többé-kevésbé minden nap elvégzel lefekvés előtt, azzal előre jelezheted a szervezetednek, hogy lassan itt az ideje az alvásnak. Ha ezt ráadásul körülbelül ugyanabban az időpontban végzed el nap mint nap, még jobb. A rutin tartalmazhatja például a következő nap előkészítését (ruhák kiválasztása, reggeli vagy tízórai elkészítése), a fürdést, krémezést, pár oldal elolvasását, vagy bármi személyes apróságot - akár a következő pontokban foglaltakat, akár azokon  kívül mást.

3. Wifi kikapcsolva

Rengeteg időt tudunk eltölteni feleslegesen az interneten. Mindegy, hogy sminkes vagy cuki macskás Youtube-videókkal, a Facebook vagy az Instagram átpörgetésével, frissítgetésével (hátha történt valami az elmúlt öt percben), érdektelen hírek olvasgatásával vagy online shoppingolással; akinek van internet-csatlakozási lehetősége, biztos tudja, miről beszélek. A felsoroltakról nem kell teljesen lemondani, de azért érdemes észrevenni, ha már megint (sokszor) fél óra elment érdemi tevékenység vagy hasznosítható impulzusok nélkül. Okostelefonnal még könnyebb ebbe a csapdába esni, hiszen mindig kéznél van, nem kell perceket várni rá, amíg bekapcsol, mint egy hagyományos számítógépnél, stb. Az állandóan bekapcsolt wifi folyamatos csábítást jelent (jajj, csak gyorsan megnézek valamit), és sokkal nehezebb mellette lazítani. Ez napközben is zavaró lehet, este vagy éjszaka pedig még inkább.

Mostanában igyekeztem minél gyakrabban nem csak közvetlenül lefekvés előtt kikapcsolni a wifit, illetve a laptopot, hanem mondjuk legalább fél órával előtte. Soha nem voltam olyan, aki ténylegesen elalvás előtt vagy közvetlenül ébredés után az ágyban a telefonját nyomkodja, de ez a plusz idő mindenféle képernyő nélkül érezhetően megnyugtató mindig.

4. Lista

Ha tele van a fejed az elmúlt nap történéseivel vagy a következő nap feladataival, nem könnyű átkapcsolni alvó üzemmódba. Segíthet, ha leírod ezeket a dolgokat. Vezethetsz listát a nap jó történéseiről, ezzel összegezheted a napodat, és egy nehéz nap végén is rájöhetsz, hogy azért volt minek örülni. Hogy együtt, látható helyen legyenek ezek az emlékek, kipróbálhatod akár a befőttes megoldást is.

A nap lezárása mellett előkészítheted rögtön a következőt is: gondold át, hogy milyen teendőid lesznek, miket kell mindenképpen elintézned otthon, a munka- vagy tanulás terén, mikor hova kell menned, és mikre szeretnéd, ha a kötelezően elvégzendő dolgaid mellett is maradna időd. A lista segít átgondolni a napodat, és támaszpontot nyújthat, ha  véletlenül éppen nem tudod, mit kéne csinálnod, hogy hasznosan töltsd az idődet. Te pedig nyugodtan mehetsz aludni, hiszen egy helyen vannak a teendőid, nem pedig a fejedben keringenek össze-vissza.

5. Citromfű tea

Egyszer már bekerült a kedvenceim közé a citromfű tea. Ha úgy érzed, hogy még az előző tippek alkalmazása után is túlságosan pörögsz, próbált ki ezt is lefekvés előtt!

6. Illatok

Az illatoknak van talán a legerősebb hatása bármilyen rutin során. Ha rendszeresen használsz egy illatot elalvás előtt, az esetleges aromaterapikus hatásán túl egy idő után biztosan beindul a pavlovi reflex. Lehet ez egy nyugtató illatú tusfürdő, testápoló, kézkrém, vagy párnára fújható spray. Ez utóbbiról is volt már szó a blogon, ha kíváncsi vagy rá (és még pár alvással kapcsolatos tippre), olvasd el ezt a bejegyzést is!

Jó alvást mindenkinek!

Alapozási rutin

Az elmúlt pár hónapban sikerült kifejlesztenem egy egész jól működő alapozási rutint, ami megfelelő mértékben fedi el a bőrhibáimat maszkhatás nélkül. Engedi érvényesülni a bőrömet, ami hidratáltnak tűnik, de nem lesz túl fényes, illetve nem folyik vagy tűnik el a smink a nap végére. Most ennek a legteljesebb változatát szeretném megmutatni, mert találtam pár eszközt, illetve módszert, ami úgy érzem, hogy másnak is beválhat attól függetlenül, hogy milyen termékeket használ.

Kezdetnek vagy kiegészítésnek pedig ajánlom egy régi eszmefuttatásomat az alapozásról - néhány újdonság mellett sok minden változatlan maradt.

1. ALAPOZÁS

Ezt a lépést még mindig van, hogy kihagyom, de ha mégis úgy érzem, hogy jól jönne egy kis plusz fedés, két-három termékből keverem ki a nekem megfelelő állagú és színű alapozót. Ez túlzásnak tűnhet, és az ideális az lenne, ha találnék egy tökéleteset, de amíg ez nem történik meg, boldogan használom ki a különböző tulajdonságokkal bíró termékek elegyedéséből születő krémet. És így azok a már megvett darabok sem fognak megmaradni, illetve megromlani, amiket önmagukban nem használnék, például mert túl sötét, túl erős a fedése, túl matt vagy éppen túl fényes.

Adott egy - a téli színemhez mindenképpen - sötét alapozó, egy világos BB-krém, amitől önmagában nagyon kifényesedik a fejem, és egy színezett hidratálónak nevezett krém, amiben apró színes gyöngyök valóban vannak, de ez a szín felvitel után nem érvényesül.

Az alapozóból körülbelül 3/4 pumpányit, a BB-krémből és - ha extra hidratálásra vagy ragyogásra vágyom - a krémből is nagyjából egy-egy borsónyit nyomok a kézfejemre, majd az ujjammal jól összekeverem őket.

Az így kapott alapozót simán kézzel viszem fel, majd az aznapi keverék állagától függően a továbbiakban is kézzel dolgozom bele az arcomba, vagy rögtön a sminkszivacshoz nyúlok.

A beauty blenderről - ez a tojás formájú, különleges sminkszivacs - mindenki ódákat zeng, és a megjelenése óta rengeteg másolat is született különböző kategóriájú márkáktól. Amit én használok, a Müllerből van, és valószínűleg az eredeti töredékét sem tudja nyújtani, de én nagyon megszerettem. A hagyományos háromszög formájú kis sminkszivacsoknál tömörebb, és szebben lehet vele dolgozni. Használat előtt alaposan benedvesítem, majd kinyomkodom belőle a vizet. Így nem áztatja el a sminket, viszont sokkal rugalmasabb, könnyebb használni, és kevésbé szívja magába az alapozót, mint szárazon. Nem húzó-kenő, inkább finoman ütögető mozdulatokkal dolgozom el vele az alapot.

2. KORREKTOR A BŐRHIBÁKRA

A Catrice Camouflage krémkorrektor már évek óta igazi klasszikusnak számít, de sokáig az előző korrektorommal is elégedett voltam, és azt vettem újra. Most viszont úgy döntöttem, hogy ezt próbálom ki, és már megértem a felhajtást körülötte. Viszont sajnos a három létező színből a legjobban illeszkedő árnyalat is túl világos nekem, illetve úgy vettem észre, hogy a száraz részeket (ami egy eltűnőben lévő pattanás esetében bizony előfordul) kiemeli, és ujjal kicsit nehéz szépen eldolgozni. Ha nem használok alapozót, valamilyen krém akkor is kell alá. Viszont a sminktojás ennek az eldolgozásában is segített, és így akár észrevétlen fedést tud biztosítani.

A felvitelhez egy rúzsecsetet használok (ez szintén a Müllerből van, direkt korrektorhoz vettem még régen). Ez azért jó, mert viszonylag könnyű csak az eltüntendő pontra felvinni a korrektort. Miután ez megvan, fogom a (benedvesített - ennél a pontnál különösen fontos a rugalmasság) szivacsot, és ütögető-pattogó, tehát az arcra merőleges, nem húzogató mozdulatokkal beledolgozom a bőrömbe. Ha a végeredmény nem ad elég fedést, megismétlem még egyszer a lépéseket, de ez alkalommal még kisebb helyre, csak a probléma közepére koncentrálva a festéket.

3. KORREKTOR A SZEM ALATTI KARIKÁKRA

Már sokat írtam arról, hogy a szem alatti karikák eltüntetése mekkora változást tud eredményezni. Jelenleg az előbbi Catrice korrektor szem alá való változatát használom, aminek tényleg nagyon jó fedése van, de - meglepetés! - nekem túl világos. Ezért először egy narancssárgásabb korrektort viszek fel a sötét karikákra, ez alá pedig odapöttyözök a Catrice-ből. Az ujjaimmal összedolgozom őket, kicsit V-alakban, lefelé eldolgozva. A világos korrektor eléggé sűrű, ráadásul az applikátor is sok festéket vesz fel, ezért sokkal gyorsabb és alaposabb ezt is a szuperszivaccsal eldolgozni.

4. PÚDER

Sokáig nem használtam rendszeresen púdert, a képen látható darab a ballagásom óta, azaz három éve megvan. Amikor mégis használtam, a hozzá tartozó kis szivacsot alkalmaztam hozzá, egészen addig, amíg el nem szakadt. Nemrég azonban beszereztem egy rendes púderecsetet, ami kicsit megváltoztatta a púderről alkotott véleményemet. Ez a kétvégű ecset az Avonból van, nagyon puha, jó érzés használni, a kisebb fejjel pedig akár szemfestéket is lehet satírozni. A nagy fejet finoman a púderbe mártom, az esetleges felesleget leütögetem (vissza a dobozba), majd felviszem a homlokomra, egy nagyon vékony réteget a szemem alá, illetve oda, ahol még korrektort kellett használnom. Úgy vettem észre, hogy a vékony rétegben eloszlatott púder valóban segít tartósabbá tenni a sminket poros hatás nélkül.

Nektek milyen bevált alapozási trükkjeitek vannak?

Mire figyelj oda futás közben? / Fuss te is! #6

Bár lassabban, mint ígértem, de érkezik még pár tipp a futás témakörében. Tudom, hogy páran nekiveselkedtetek már, vagy legalább gondoltatok rá, hogy adtok ennek a mozgásformának egy esélyt, de akármennyire elszánt vagy, elég sok minden megállíthat - akár szó szerint is. Ebben a bejegyzésben pár alapötletet gyűjtök össze személyes tapasztalat alapján - mire érdemes figyelni, mielőtt nekiállsz, futás közben, illetve utána - egy következőben pedig kevésbé a konkrét edzésre vonatkozó, inkább a hosszú távra szóló motiváció alapjairól tervezek írni.

ELŐTTE - bemelegítés (?)

Hányszor hallottad már, hogy a bemelegítés fontos? Nos, nem akarok képmutató lenni, ezért inkább bevallom, hogy én nagyon ritkán szoktam rendesen bemelegíteni futás előtt. Viszont nem is kezdek rögtön maximális sebességen (nem is tudnék). Egyrészt nem éri meg kifulladni fél perc alatt, másrészt a lassú kocogással fokozatosan bemelegszel az első egy-két kilométeren. Ha mégis rendes szeretnél lenni, akkor csinálj pár kitörést, guggolást, tehát ne statikus nyújtásokat végezz (az maradjon a végére), hanem dinamikus mozdulatokkal melegítsd be az izmaidat. Végezhetsz mellette térd- és bokakörzést az ízületeid védelmében, illetve a felsőtestedet is megmozgathatod előre, hiszen az is részt vesz a mozgásban.

MI ÁLLÍTHAT MEG FUTÁS KÖZBEN?

1. Ha üres vagy teli a gyomrod

Enni, nem enni, mennyit enni és mikor... Én személy szerint éhgyomorra semmit nem tudok csinálni, ezért még amikor nagyon korán, reggeli előtt indultam is neki (nem gyakran fordult elő, de ilyen is volt már), ettem pár falatot, és ittam legalább egy nagy pohár vizet. Én biztos nem kockáztatnám meg az üres gyomor okozta szédülést, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy tele kell enned magad futás előtt. Sőt, ezt mindenképpen kerüld el! Egy banán, mondjuk legalább fél órával a futás előtt jó választás, ha kicsit éhesnek érzed magad, de nincs időd megemészteni egy teljes fogást, mielőtt elindulhatnál. Ami még ennél is fontosabb talán, az a megfelelő folyadékbevitel. Ne közvetlenül futás előtt igyál sokat, inkább tudatosan figyelj rá, hogy a nap folyamán egyenletesen hidratálj! A glugyogó has és egyéb, rázkódás kiváltotta, futást félbeszakító ingerek ellen pedig mindenképpen üríts indulás előtt! Akármennyire viccesnek tűnik ebben a megfogalmazásban, talán ez az egyik legpraktikusabb tanácsom, amit érdemes megfogadni.

2. Ha "elfutod" az elejét

A bemelegítésnél is említettem, hogy nem szabad az első lépésnél Usain Boltnak képzelni magadat. (Meg utána sem kell, te hosszabb távra tervezel.) Főleg (a rövidebb távú) tömegversenyeken gyakori hiba, hogy aki nem ismeri eléggé a saját tempóját, a rajtnál hagyja, hogy elvigye a tömeg, aztán amikor kicsit feloszlik a mezőny, akár már az első kilométer után belesétál, mert nem bírja. Kezdd szépen, lassan - akár nagyon lassan, és amikor úgy érzed, hogy megy, kapcsolj eggyel magasabb fokozatra! Ha nem egyedül futsz, tesztelheted a tempódat: azt mondják, hogy ha kényelmesen, zihálás nélkül tudsz beszélgetni futás közben, az a jó.

Ilyet soha ne csinálj, ha még tovább akarsz menni! Nem ad plusz energiát, csak kizökkent a ritmusból.
kép forrása: ITT

3. Ha szúr az oldalad

Ez is lehet a túl gyors tempó vagy "egyszerűen" a helytelen levegővétel következménye. Kaptam már kérdést arra vonatkozóan, hogy "hogyan kell levegőt venni". A kérdés jó, az univerzális választ sajnos még nem találtam meg. Amikor elkezdek figyelni a légzésem ritmusára - például hogy illeszkedik-e a lépéseimhez - általában rögtön összezavarodik egy kicsit. Pedig elméletben nem tűnik hülyeségnek, hogy a sebességedhez igazítva, meghatározott lépésszámra belégzés, ugyanennyire kilégzés. Egy próbát megér, hiszen egyenletes ki-és belégzést biztosít. Ha mégis elkezd szúrni az oldalad - előfordul az ilyen - ne állj meg, csak válts sétára, nyújtsd fel a kezed, és vegyél óriási, mély levegőt, miközben felfelé nyújtózol. Töltsd meg az egész tüdődet, ne csak a vállad emelkedjen, majd préseld ki az összes levegőt, de tényleg az összeset! Ismételd ezt meg párszor, az esetek nagy részében segít. Aztán szépen lassan vedd fel újra a ritmust, és kezdj el futni.

Ne ragaszkodj a csak orron át légzéshez, sokkal több oxigénhez jutsz, ha szájon át is beengeded a levegőt. Ha csak egy picit ellazítod az állkapcsodat, és kicsit tartod nyitva a szádat, attól sem kell félned, hogy ki fog száradni.

Ezenkívül ha többet akarsz foglalkozni vele, a mindennapokban is érdemes lehet néha tudatosan figyelni a légzésedre, esetleg kipróbálni a jógalégzést (youtube-on biztos lehet hozzá találni jó videót). Persze, felületes pihegéssel is életben lehet maradni, de ez is olyan dolog, amit lehet fejleszteni, csak senki nem gondol rá.

4. Ha kikötődik a cipőfűződ, a szemedbe lóg a hajad, ki kell fújni az orrodat

Ezernyi apróság az utadba állhat még, de a nagy részükre fel lehet készülni. Cipőfűzőkötésért megállni nagyon amatőr dolog, hiszen 100%-osan kivédhető. A hagyományos masni helyett köss duplát, vagy a lógó végeket bújtasd vissza a befűzött rész alá. És kész is. Ugyanitt, még a cipőhöz: ha fel van törve a lábad, vagy tudod, hogy mindig ugyanott dörzsölődik ki,  tapaszd le előre!

kép forrása: ITT

Lógó haj ellen használj szoros hajgumit, annyi hajcsatot, amennyi kell, nem fodrász- és szépségversenyre készülsz.

Mindig legyen nálad pár zsebkendő, orrfújásra és izzadságtörölgetésre is jól jöhet. Nálam tényleg mindig van, időjárástól és megtett távtól függetlenül. Orrfújásnál ugyanaz érvényes, mint a szúró oldalnál: semmiképpen ne állj meg teljesen, tartsd legalább a sétatempót, vagy igazítsd a légzésedet az orrfújáshoz (levegő be, zsepi odakészít, levegő ki az orron).

UTÁNA - nyújtás

Bár a bemelegítésre azt mondtam, hogy (szerintem) kihagyható, a nyújtást egyenesen kötelezőnek gondolom. A fontosabb izomcsoportokat mindenképpen le kell nyújtani, ha másnap nem akarsz a kelleténél nagyobb izomlázra ébredni. A combhajlító- és feszítőizmot, a vádlit, illetve a belső combot semmiképpen ne hagyd ki. Keress egy stabil felületet, falat, korlátot, fát, aminek nekitámaszkodva elvégezheted a lábad hátsó felének nyújtását, és egy lépcsőt, aminek a segítségével a vádlidat nyújthatod le hatékonyabban. Nem találtam olyan ábrát, ami a kedvenc (nagyon alap) nyújtásaimat egyben megmutatja, de ha van igény a vizuális szemléltetésre, jelezzétek nyugodtan, és igyekszem megoldani!

A sorozat eddigi részeit itt találod:

1. Bevezetés

2. Sportmelltartó

3. Futócipő

4. Futóruházat

5. Táv- és időmérés, edzésnaplózás

Budapest Cake Túra 2. állomás: Édes Sári

Legutóbb az Édes Sári felé vettük az irányt, ami a legháziasabb helynek tűnt az összes közül. Az előzetes várakozásoknak megfelelően, a Móricz Zsigmond körtértől nem messze, egy kicsit félreeső utcában találtuk meg az apró, otthonos cukrászdát. A hely első ránézésre sem követi a mostanában divatos, letisztult, minimalista stílust, inkább olyan, mintha egy vidáman berendezett kisgyerekes ház nappalijába érkeznénk rögtön. Van gyereksarok is, színesre festett pult, különböző színű tányérok, konyha a háttérben, na és a sütik.

Főleg különböző piték, amerikai sajttorta, brownie, egyéb torták, valamint pár péksüti, például kakaós csiga és croissant alkotta a kínálatot. Mi most a Philadelphia sajttortát, a csokis-málnás pitét és egy kókuszos-málnás pitét kóstoltunk meg. Mindegyik nagyon finom volt, de a nagyon csokis és pont eléggé málnás pite szerintem kiemelkedett a többi közül. A kókuszos-málnásat pedig íz alapján úgy gondolom, hogy többé-kevésbé itthon is tudnám reprodukálni pár jól bevált recept keverékéből. Ha lesz időm kipróbálni, és úgy sikerül, ahogy elképzeltem, még lehet, hogy találkoztok vele.:)

Philadelphia sajttorta

Csokis-málnás pite

Kókuszos-málnás pite

Ha arrafelé jártok, érdemes egy kis kitérőt tenni, és megkeresni ezt a szinte külvárosi hangulatú környéken fekvő, nagyon aranyos és barátságos cukrászdát, ahol olyan sütiket találtok abszolút megfizethető áron, mint otthon (otthon=nálunk itthon - nem biztos, hogy a nagyinál is ez a felhozatal:)), egy kis plusszal.

Akárhogy is alakul a "verseny", én ide mindenképpen szeretnék még visszatérni, már csak azért is, mert az utcafronton elhelyezett, plusz helyként szolgáló lóca, kiegészítve a sütikkel és a tányérokkal-bögrékkel nagyon jó fotós témának tűnt. ;)

Hol van? 1114 Budapest, Kanizsai utca 13.

Árkategória: szelet torta/pite 350-450 Ft, kakaós csiga 150 Ft

honlap: http://www.edessari.hu/

Facebook

A sorozat első részét itt olvashatod: ÉdességLabor

Anyák napjára

Nagyon régóta nagyon izgatottan várom már, hogy ez a poszt megszülessen. Egészen pontosan március óta, amikor egy angol youtuber az ottani anyák napja alkalmából közzétett egy videót, amelyben egyetlen kérdést tett fel a barátainak: mit tanított neked az anyukád? Egyszerűnek tűnik a kérdés, én mégsem tudtam egyből megválaszolni. Azzal párhuzamosan, hogy elkezdtem rajta gondolkodni, még a videó nézése közben rámtört a vágy, hogy én is csináljak egy hasonló kis projektet. Így hát megkértem néhány barátnőmet az életem különböző szakaszaiból, hogy írják meg röviden, ők mit örököltek vagy mit tanultak az anyukájuktól. Sokkal több ember válaszára kíváncsi lennék, de a blogolás műfaja sajnos bizonyos terjedelmi korlátokkal jár. Ettől függetlenül mindenkit arra biztatnék, aki most ezt olvassa, hogy gondolkodjon el a kérdése(ke)n, és ha tudja, valamilyen formában juttassa is az anyukája tudtára, hogy mire jutott.

Idén virág, süti, és más apróságok helyett, illetve mellett ezzel szeretnék boldog anyák napját kívánni mindenkinek, és megköszönni anyunak mindazt, amit eddig tanulhattam tőle!

                         

Külsőre egyértelműen az apai gének győztek nálunk, de régen nagyon szerettem volna anyura is hasonlítani. Éppen ezért nagyon hálás voltam a gyerekorvosunknak, aki egyszer azt mondta, hogy ő anyu vonásait is látja bennem.:) Akár így van, akár nem, a munkához való hozzáállásomat, precizitást és kitartást azonban biztosan örököltem, illetve tanultam tőle. Néha régen, amikor nem sikerült jól egy dolgozat, és azzal védekeztem, hogy a többieknek sem lett jó, anyu azt mondta - de nem azért, mert csak a tökéletes volt neki jó! - , hogy őt nem érdeklik a többiek. Engem sem az érdekel legjobban, hogy mások jobbak vagy rosszabbak nálam valamiben, esetleg hogyan viselkednek egy adott szituációban. Én akkor vagyok elégedett, ha tudom, hogy lelkiismeretesen dolgoztam és minden tőlem telhetőt megtettem, amit meg kellett, és amit meg tudtam. Ahelyett, hogy állandóan másokhoz képest határoznám meg önmagamat, inkább magamnak akarok megfelelni. Gyakorlatiasabb dolgokat is tanultam tőle, például hogy a sütőport a liszttel kell elkeverni (ezt  a tudást kiegészítendő tojást habosítani a nagymamám tanított), és hogy egy bögre rizshez két bögre víz kell - a rizsfőzést azért még nem árt gyakorolnom..

DORKA

Hogy mit örököltem az anyukámtól... nehéééz! A mentalitásunk, a viselkedésünk, a gondolkodásunk teljesen egymás ellentéte, amit persze nem egyszerű megélni és elviselni, bár talán ez így is van rendjén. Viszont mégis ott az ízlés, a humor, az érzékeny bőr, a láb (a térd feletti kis kiugrással) és a kék szem, amik valószínűleg nem véletlenül egyeznek. :)

És hogy mit tanított nekem? Hirtelen nehéz erre a kérdésre válaszolnom, hiszen rengeteg minden lehet, amit ő tanított nekem, amiről én nem is tudok, mert olyan természetes számomra. De ha jobban belegondolok, vannak például olyan dolgok is, amiket nem szánt szándékkal tanított, mégis ezek jutnak eszembe először: hogy milyen iszonyatosan erős tud lenni az ember a legnehezebb időkben is. Ha úgy érzed, hogy ennél rosszabb már tényleg nem lehet, fel kell állni és csinálni tovább a mindennapjaidat. A másik ilyen dolog, hogy a humornak mekkora jelentősége van az életben. Talán ez a két legfontosabb, amit tanított nekem az anyukám, amikért nagyon hálás vagyok neki. :)

TAMI

Anyukámtól első közelítésben nem sok mindent örököltem - ő szőke hajú, kék szemű mániákusan rendszerető jogász (korábban töri-földrajz szakos tanár), én barna hajú, barna szemű, magas entrópiatűrő (és -növelő) képességgel rendelkező orvostanhallgató vagyok. Ennek ellenére számos dologban szeretem azt hinni, hogy hasonlítok rá: a tanuláshoz, illetve munkához való viszonyom olyan, mint az övé: inkább bele sem kezdek valamibe, ha azt nem tudom rendesen befejezni (még ha a “rendes”-ről nagyon más elképzeléseink vannak).

Hogy mit tanultam tőle? Természetesen soha az életben nem tudtam volna úgy átlátni a történelmi összefüggéseket segítsége nélkül, mivel minden egyes témazáró előtt leült velem átbeszélni az adott korszakot. Örömmel tapasztaltam, hogy anya is inkább a fontos dolgok megértésére megy rá, mint arra, hogy kívülről fújjam a kronológiát - ez szerintem a legjobb pedagógusi hozzáállás (de mondhatjuk úgy is, hogy képtelen vagyok magolni). Megtanultam tőle, hogy az embernek mindig ki kell állnia saját magáért, és hogy nincs olyan élethelyzet, amiből ne lehetne felállni, tanulni és végül profitálni (a szó minden anyagi konnotációjával együtt), illetve, hogy mindent és mindenkit - itt főleg kedves testvérem viselt dolgaira gondolok - el lehet fogadni.

KRISZTI

A régi fényképeket megfigyelve, amin anyu körülbelül annyi idős, mint most én vagyok, szemmel látható a hasonlóság, ami az én korommal csak nő. Sokszor hallottam, hogy nagyon hasonlítunk: tőle örököltem a szememet és a szemszínemet, a sok hajamat (amivel együtt üdvözlöm az anyai ági korai őszülést is), részben a testalkatomat, a 40-es lábat. És annak ellenére, hogy a gondolkodásmódunk, ezért általában a véleményünk a lehető legteljesebb mértékben különbözik, az ízlésünk nagyon hasonló. Anyutól ragadt rám a musicalek iránti rajongás (ezért tudom kívülről a Józsefet és még néhány másikat), ő vitt el táncolni óvodás koromban, együtt nézzük a történelmi filmeket-sorozatokat és olvassuk a regényeket. Természetesen a „lányosabb” dolgokat én is tőle tanultam, mivel mi vagyunk a „család lányai”. Mindig is ott álltam alatta/mellette sütés közben, hogy nézhessem, mit csinál, tőle van az esztétikai érzékem, illetve a precizitásom; tőle tanultam, hogy figyeljek a részletekre, akár onnan kezdve, hogy hogyan díszítsünk ki valamit, hogy külön parfüm kell hétköznapokra és alkalmakra, vagy hogy milyen ékszer illik egy ruhához. És ha már itt tartunk: ezt még biztosan tanulnom kell tőle, de szeretem, hogy színesen és életvidáman öltözködik:)

LILI

Anya az a személy, akinek köszönhetem, hogy ilyen erős és önálló ember lettem. Majdnem mindig mellettem állt. Bár ezt nem mindig mutatta ki, tudtam, hogy így van, mintha telepatikusan közölte volna velem mindig, hogy mellettem áll, és harcoljak, mert nekem van igazam. Sose vívta meg a harcaimat helyettem, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Valójában anyával teljesen ellentétes a személyiségünk: ő nyugodt, türelmes, néha visszahúzódó és kedves. Én... hát én vagyok! Amiben hasonlítunk, az az, hogy nehezen mutatjuk ki az érzéseinket. Hogy ezt tőle örököltem-e, vagy csak a környezetem miatt alakult ki, nem tudom. Nem gyakran mondjuk ki a "szeretlek" szót, de tudom, hogy szeret, úgy, ahogy egy anya szeretheti a lányát. Bár hozzászoktam a távolsághoz, nem beszélek vele minden nap, tudom, hogy gondol rám, úgy ahogy én is. Mikor sok idő után meghallom a hangját a telefonban, sírás fojtogat, olyan jól esik. Megint nem mondhatom neki személyesen, hogy Boldog Anyák Napját, de szeretném, ha tudná, hogy nagyon szeretem, büszke vagyok rá és arra, hogy ő az Anyukám! 

KRISZTI

Anyukámtól tanultam meg a kör egyenletét, ő tanította meg a Pitagorasz-tétel bizonyítását, és azt is, hogy ha X²-re mínusz eredmény jön ki, akkor a feladatnak nincs megoldása. Szerencsére persze nem csak ezekre a könnyen felejthető dolgokra tanított meg Anyukám! :) Három dolgot szeretnék megosztani, amelyek maradandó tanítások számomra Tőle. :) Az egyik legfontosabb dolog, amit Anyától tanultam, hogy ha valami nem sikerül, vagy valamit elrontok, „az még nem a világ vége”, „attól még nem dől össze a világ.” Ez az igazság a vizsgaidőszakokban igen megnyugtató tud lenni. :) A másik nagyon fontos dolog, a sok jókedv és nevetés. Noha néha olyan hangosan tud nevetni egy-egy viccen, hogy még álmomból is szinte felriadok, iszonyatosan hálás vagyok azért, hogy ilyen vidám anyukám van. :) A harmadik rendkívüli dolog, amiben Anyukám óriási példakép számomra, az az, hogy segítsünk a körülöttünk élőknek, és ne magunkba zárkózva éljük le az életünket. Sokszor nem értem, hogy van Anyának annyi türelme végighallgatni az embereket, és kisebb-nagyobb gondjaikat, valamint azt se, honnan van annyi ereje, hogy jó tanácsokat adjon, vagy, hogy épp személyesen meg is oldja a problémákat. Úgy érzem, hogy már a fenti három tanításért is mérhetetlenül hálás lehetek, és ez még közel sem az összes, amit Anyukám tanított nekem. :)

És neked mit tanított az anyukád?